A boldogság terve

Boyd K. Packer elnök

a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke

Az összes egyházi tevékenység végső célja annak biztosítása, hogy a férfi és a nő boldogok legyenek otthon a gyermekeikkel, és hogy az egész örökkévalóságra összepecsételjék őket.

Sok évvel ezelőtt, a második világháborút követően jártam főiskolára. Ott találkoztam Donna Smithszel. Ez idő tájt olvastam arról, hogy a sikeres házasság két elengedhetetlen eleme a süti és a csók. Úgy véltem, ez egészen szimpatikus összeállítás.

Délelőtt a főiskolára jártam, aztán délutánra visszamentem dolgozni apám autójavító műhelyébe Brigham Citybe. Donna utolsó délelőtti órája háztartási gazdaságtan volt. Indulás előtt megálltam a terme mellett. Az ajtó üvege matt volt, ha azonban elég közel álltam hozzá, akkor láthatta, hogy ott vagyok. Egy süti és egy csók erejéig mindig kiszökött. A többi már történelem. A Utahi Logan templomban kötöttünk házasságot, ezzel pedig kezdetét vette életünk nagy kalandja.

Az évek során gyakran tanítottam egy fontos tantételt: az összes egyházi tevékenység végső célja annak biztosítása, hogy a férfi és a nő boldogok legyenek otthon a gyermekeikkel, és hogy az időre és az egész örökkévalóságra összepecsételjék őket.

Kezdetben:

„[A]z Istenek lementek, hogy összerendezzék az embert az ő saját képmásukra, az Istenek képmására formálták meg őt, férfivá és nővé formálták meg őket.

És az Istenek azt mondták: Meg fogjuk áldani őket. És az Istenek azt mondták: Meghagyjuk nekik, hogy legyenek termékenyek és sokasodjanak, és töltsék be a földet, és győzzék le” (Ábrahám 4:27–28).

Az emberi élet körforgása elkezdődött hát a földön azzal, hogy „Ádám megismerte feleségét, és ő fiakat és leányokat szült neki, és elkezdtek sokasodni és betölteni a földet.

És… Ádám fiai és leányai elkezdtek kettesével szétválni a földön, …és ők is nemzettek fiakat és leányokat” (Mózes 5:2–3).

A sokasodásra és a föld benépesítésére vonatkozó parancsolat azóta sem lett visszavonva. Erre szükség van a megváltás tervéhez, és ez az emberi boldogság forrása. E hatalom igazlelkű gyakorlása révén közelebb kerülhetünk Mennyei Atyánkhoz, és megtapasztalhatjuk az öröm teljességét, igen, az istenséget. A nemzőerő nem csupán egy mellékes része a tervnek; ez maga a boldogság terve; ez maga a boldogság kulcsa.

Az emberben állandó és nagyon erős vágy él a nemzésre. Halandó boldogságunk, az örömünk és a felmagasztosulásunk attól függ, miként reagálunk ezekre a folyamatos, kényszerítő fizikai vágyakra. Ahogy a nemzőerő folyamatosan kifejlődik a férfiúság és a nőiség korai szakaszában, természetes módon olyan személyes érzések jelentkeznek, amelyek semmilyen más fizikai élményhez nem hasonlíthatóak.

Ideális esetben a nászt megelőzi a romantika. Bár a szokások különbözőek lehetnek, e romantika az izgalom, a várakozás és néha a visszautasítás lányregénybe illő érzéseitől borul virágba. Megjelenik a holdfény és a rózsák, szerelmes levelek, szerelmes dalok, költészet, a kézenfogás, és a fiatal férfi és a fiatal nő közötti gyengédség egyéb megnyilvánulásai. A pár körül megszűnik a világ, és örömteli érzések töltik el őket.

Ha pedig azt gondoljátok, hogy a fiatalkori szerelem túláradó örömei az élet forrásaiból eredő lehetőségek csúcsát jelentik, akkor nem éltetek még elég hosszú ideig ahhoz, hogy lássátok a hosszú ideje tartó házastársi szeretet odaadását és vigaszát. A kísértések, félreértések, a pénzügyi gondok, a családi válságok és a betegségek mind megpróbálják a házaspárokat; a szeretet mégis mindezek során egyre csak erősödik. Az érett szerelem pedig olyan boldogságot tartogat, amelyet a friss házasok elképzelni sem tudnak.

Az igaz szeretet azt kívánja, hogy a társak a házasságukig tartóztassák meg azon vonzalmukat, amely utat enged az élet forrásának szent erőihez. Ez azt jelenti, hogy el kell kerülni az olyan helyzeteket, amelyek során a testi vágyak elszabadulhatnak. A tiszta szeretet előzetes feltétele, hogy csakis az örök hűség esküje, egy jogszerű és törvényes ceremónia, és ideális esetben a templomban végzett pecsételő szertartás után oldják ki a nemzőerőket. Csak így lesz ez Isten szemében a teljes szeretet kifejeződése. Kizárólag és csak azzal szabad megosztanunk, aki örökre a társunk lesz.

Amennyiben érdemesen veszünk részt benne, ez a folyamat a legteljesebb és legemelkedettebb testi, érzelmi és lelki érzéseket egyesíti, amelyeket a szerelem szóhoz kapcsolunk. Az emberi lét során nincs semmi, ami felérhetne ezzel az élménnyel. Örökké fog tartani, amennyiben megkötik és megtartják a szövetségeket, „mert ott kerül sor a szent papság kulcsainak elrendelésére, hogy tisztességet és dicsőséget kaphassatok” (T&Sz 124:34), „amely dicsőség magjaik teljessége és folytatása lesz örökkön örökké” (T&Sz 132:19).

A romantikus szerelem azonban nem teljes; ez csak a bevezető. A szeretetet táplálja a gyermekek érkezése, akik az élet ama forrásából származnak, amelyet a házastársakra bíztak. A férj és feleség házastársi öleléséből élet fogan. Egy aprócska test ölt formát egy nagyszerű, összetett folyamat mintájára. A születés csodája során egy gyermek jő elő, aki földi apja és anyja képmására teremtetett. Halandó testében egy lélek lakik, amely képes érezni és felfogni a lelki dolgokat. E gyermek halandó testében ott szunnyad az erő arra, hogy utódokat nemzzen saját képmására.

„[A] lélek és a test az ember lénye” (T&Sz 88:15); és vannak lelki és fizikai törvények, amelyeknek engedelmeskednünk kell, ha boldogok szeretnénk lenni. Léteznek olyan örökkévaló törvények, beleértve az élet teremtésének hatalmához kapcsolódó törvényeket, „amely[ek] már a világ megalapítása előtt visszavonhatatlanul el lett[ek] rendelve a mennyben, amely[ek]en minden áldás alapszik” (T&Sz 130:20). Ezek lelki törvények, amelyek meghatározzák az emberiség erkölcsi normáit (lásd Joseph Smith fordítás, Rómabeliek 7:14–15 [a Kalauz a szentírásokhoz 240. oldalán]; 2 Nefi 2:5; T&Sz 29:34; T&Sz 134:6). Léteznek szövetségek, amelyek összekötnek, megpecsételnek, védenek és örökkévaló áldásokat ígérnek.

Alma így intette fiát, Siblont: „figyelj, hogy minden szenvedélyedet megzabolázd, hogy szeretet tölthessen el” (Alma 38:12). A zablát vezetésre, irányításra és visszafogásra használják. Szenvedélyünket ellenőrzés alatt kell tartanunk. Amikor törvényesen használjuk, a nemzőerő megáld és megszentel (lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph F. Smith [1998], 158).

A kísértések mindig jelen vannak. Mivel az ellenség nem képes életet nemzeni, irigy mindazokra, akiknek birtokában áll e kimagasló hatalom. Ő és azok, akik követték őt, kiűzettek, és elveszítették a halandó testhez való jogukat. „Ő arra törekszik, hogy minden ember olyan nyomorult lehessen, mint ő maga” (2 Nefi 2:27). Ha teheti, megkísért, hogy lealacsonyítsa, megrontsa, és ha lehet, elpusztítsa ezt az ajándékot, melynek révén, ha érdemesek vagyunk, örök gyarapodásunk lehet (lásd T&Sz 132:28–31).

Ha beszennyezzük élet-forrásainkat, vagy másokat viszünk bűnbe, sokkal „átható[bb]” és „nehezen elviselhető[bb]” (T&Sz 19:15) lesz a büntetés, mint amit az összes testi gyönyör valaha is megérhetne.

Alma ezt mondta fiának, Koriántonnak: „Hát nem tudod, fiam, hogy ezek a dolgok utálatosak az Úr szemében? Igen, az ártatlan vér ontását vagy a szentlélek megtagadását kivéve minden bűnnél utálatosabbak” (Alma 39:5). Nem menekülhetünk el a következmények elől, ha vétkezünk.

A nemzőerők egyetlen helyénvaló és engedélyezett kifejezése a férj és feleség, egy férfi és egy nő, között történhet, akik jogszerűen és törvényesen megesküdtek egymással. Bármi más ezen kívül megsérti Isten parancsolatait. Ne engedjetek az ellenség szörnyű kísértéseinek, mert a vétek minden adósságát ki kell majd egyenlíteni „mígnem megfizetsz az utolsó fillérig” (Máté 5:26).

Sehol sem mutatkozik meg jobban Isten nagylelkűsége és irgalma, mint a bűnbánat folyamán.

Amikor fizikai testünk megsérül, képes megjavítani magát, olykor orvos segítségével. Ha azonban a sérülés komoly, akkor gyakran heg marad emlékeztetőként.

Lelki testünkkel azonban más a helyzet. Lelkünk akkor sérül, amikor hibákat és bűnöket követünk el. Halandó testünkkel ellentétben azonban, amikor a bűnbánat folyamata befejeződik, Jézus Krisztus engesztelésének köszönhetően nem marad heg többé. Az ígéret a következő: „Íme, aki megbánta bűneit, annak megbocsáttatik, és én, az Úr, nem emlékszem azokra többé” (T&Sz 58:42).

Amikor házasságról és családi életről beszélünk, elkerülhetetlenül eszünkbe jut hogy „mi a helyzet a kivételekkel?” Néhányan bizonyos korlátokkal születnek, és nem képesek gyermeket nemzeni. Vannak olyan ártatlanok, akiknek házassága darabokra hullik házastársuk hűtlensége miatt. Mások nem házasodnak meg, és érdemes egyedülállóként élnek.

Egyelőre a következő vigaszt nyújtom: Isten a mi Atyánk! Minden szeretet és nagylelkűség, amely egy ideális földi apában megnyilvánul, olyan óriási mértékben van meg Őbenne, aki a mi Atyánk és Istenünk, hogy azt a halandó elme képtelen felfogni. Az Ő ítéletei igazságosak, irgalma határtalan, az ereje, hogy kárpótoljon, felülmúl minden földi hasonlót. „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk” (1 Korinthusbeliek 15:19).

A templom szót már áhítattal ejtem ki. Elképzelem a pecsételő szobát az oltárral, amely előtt egy fiatal pár térdel. Ez a szent templomi szertartás sokkal több egy esküvőnél, mert ezt a házasságot az Ígéret Szent Lelke pecsételheti meg, a szentírások pedig kijelentik, hogy „trónokat; királyságokat, fejedelemségeket, és hatalmakat, birodalmakat… fog[unk] örökölni” (T&Sz 132:19). Látom az örömöt, amely azokra vár, akik elfogadják, és érdemesen használják ezt a mennyei ajándékot.

Donna Smith Packer nőtestvérrel közel 70 éve állunk egymás oldalán a házasságban. Amikor a feleségemről van szó, gyermekeink anyjáról, nem találok szavakat. Oly mélyreható az érzés, és oly hatalmas a hála, hogy szinte képtelenség kifejeznem. A legnagyszerűbb jutalmat, melyet ebben az életben és az elkövetkezendőben kapunk, a gyermekeink és unokáink jelentik. Közösen töltött halandó napjaink végéhez közeledve hálás vagyok minden pillanatért, amelyet vele, az ő oldalán tölthetek, és az Úr ígéretéért, amelyet adott, miszerint nem lesz vége.

Tanúságot teszek arról, hogy Jézus a Krisztus és az élő Isten Fia. Ő áll az egyháznak az élén. Az Ő engesztelése, valamint a papság hatalma révén a halandóságban kezdődő családok az örökkévalóságokban is együtt lehetnek. Az engesztelés, amely mindannyiunkat visszanyer, nem jár hegekkel. Ez azt jelenti, hogy nem számít, mit tettünk, vagy hol voltunk, vagy hogyan történt meg az a valami, amennyiben igazán bűnbánatot tartunk, azt ígérte, hogy elvégzi az engesztelést. És amikor elvégezte az engesztelést, az mindent megold. Nagyon sokan vannak köztünk, akik állandóan ostorozzák magukat bűntudatuk miatt, mert nem tudják, hogyan tudnának megmenekülni. Krisztus engesztelésének elfogadásával tudunk megmenekülni, és ami eddig szívfájdalom volt, az szépséggé és szeretetté és örökkévalósággá válik.

Nagyon hálás vagyok az Úr Jézus Krisztus áldásaiért, a nemzőerőért, a megváltás hatalmáért, az engesztelésért. Azért az engesztelésért, amely minden foltot képes tisztára mosni, nem számít milyen nehéz is, mennyire hosszú ideig tart vagy hányszor ismétlődik meg. Az engesztelés felszabadíthat, hogy előre tudj haladni, tisztán és érdemesen, hogy azon az ösvényen tudj haladni, melyet az életben választottál.

Tanúbizonyságomat teszem, hogy Isten él, hogy Jézus a Krisztus, és hogy az engesztelés nem egy általános dolog az egész egyház számára. Az engesztelés egyéni, és ha van valami, ami zavar – néha oly régóta, hogy már alig emlékszel rá –, akkor használd az engesztelést. Az majd tisztázni fogja, és te és Ő sem fogtok emlékezni a bűneidre soha többé. Jézus Krisztus nevében, ámen.