Emelkedj föl, Ő hív téged
Az evangélium nem egy eszköz a kihívások és gondok elkerülésére, hanem a megoldás a hitünk gyarapítására, valamint annak az elsajátítására, hogy miként kezeljük azokat.
Egyszer azt kérdeztem a feleségemtől: „Meg tudod mondani nekem, hogy – amennyire csak emlékszem – miért nem volt soha komoly gondunk az életünkben?”
Rám nézett és csak annyit mondott: „Persze. Megmondom én, miért nem volt soha komoly gondunk – azért, mert vacak a memóriád!”
Gyors és okos válasza újra ráébresztett, hogy a Jézus Krisztus evangéliuma szerinti életvitel nem távolítja el a növekedéshez szükséges fájdalmat és próbatételeket.
Az evangélium nem egy eszköz a kihívások és gondok elkerülésére, hanem a megoldás a hitünk gyarapítására, valamint annak az elsajátítására, hogy miként kezeljük azokat.
Egészen átéreztem ezt az igazságot néhány hónappal ezelőtt, amikor napközbeni sétám során a látásom hirtelen elhomályosult, elsötétült és elmosódott. Megrémültem. Aztán az orvosok ezt mondták: „Ha nem kezdjük el azonnal a kezelést, akkor akár heteken belül elveszítheti a látását.” Még jobban megrémültem.
Majd pedig hozzátették: „Intravitreális – közvetlenül a tágra nyitott szembe adott – injekcióra lesz szüksége – négyhetente, élete végéig.”
Ez igen kellemetlen vészcsengő volt.
Aztán egy kérdés szöget ütött a fejembe: Azt mondtam magamnak: Rendben. Nem jó a fizikai látásom, de mi a helyzet a lelki látásommal? Szükségem van-e bármiféle kezelésre ezen a téren? És mit jelent a lelki éleslátás?
Elgondolkodtam a Márk evangéliumában említett Bartimeus nevű vak férfi történetén. A szentírás azt mondja: „És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!”
Jézus sokak szemében gyakorlatilag csupán József fia volt, miért nevezte hát Őt Bartimeus Dávid Fiának? Egyszerűen azért, mert felismerte, hogy Jézus valóban a Messiás, akiről megjövendölték, hogy Dávid leszármazottjaként fog megszületni.
Érdekes, hogy éppen ez a vak ember – aki híján volt a fizikai látásnak – ismerte fel Jézust. Lelkileg látta azt, amit fizikailag képtelen lett volna, míg sokan mások – bár fizikailag látták Jézust – lelkileg teljesen vakok voltak.
Ebből a történetből többet tudhatunk meg a lelki éleslátásról.
Azt olvassuk: „És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!”
Körülötte mindenki csitítgatta, ő mégis annál inkább kiabált, mert tudta, hogy ki Jézus valójában. Figyelmen kívül hagyta ezeket a hangokat, és még hangosabban kiáltott.
Cselekedett ahelyett, hogy vele cselekedtek volna. Korlátozott körülményei ellenére a hite segítségével túllépett a korlátain.
Az első tantétel tehát, amelyet megismerhetünk, a következő: Azzal őrizzük meg a lelki tisztánlátást, ha Jézus Krisztusra összpontosítunk, és hűek maradunk ahhoz, amiről tudjuk, hogy igaz.
Fivérek és nővérek! Ahhoz, hogy a lelki látásunk sértetlen maradjon, el kell döntenünk, hogy nem hallgatunk a világ hangjára körülöttünk. Ebben a zavarodott és összezavaró világban hűnek kell maradnunk ahhoz, amit tudunk, hűnek a szövetségeinkhez, hithűnek kell lennünk a parancsolatok betartásában, és újra egyre jobban meg kell erősítenünk a hitelveinket, ahogy azt ez az ember is tette. Még hangosabban kell kiáltanunk a világnak az Úrról való bizonyságunkat. Ez a férfi ismerte Jézust, hű maradt ahhoz, amiben hitt, és nem vonták el a figyelmét a körülötte lévő hangok.
Napjainkban számos hang próbálja lehalkítani a mi hangunkat Jézus Krisztus tanítványaiként. A világ hangjai igyekeznek elnémítani bennünket, éppen ezért kell egyre hangosabban és erősebben kijelentenünk a Szabadítóról való bizonyságunkat. A világ összes hangja között az Úr rám és rátok is számít, hogy kijelentsük a bizonyságunkat, felemeljük a hangunkat, és az Ő hangja legyünk. Ha mi nem tesszük meg, ki fog bizonyságot tenni Jézus Krisztusról? Ki fogja szólni az Ő nevét, és ki fogja kijelenteni az Ő isteni küldetését?
Lelki megbízást kaptunk, amely a Jézus Krisztusról való tudásunkból fakad.
De mit tett ezután Bartimeus?
Az Úr azon parancsára, hogy emelkedjen fel, ismét hittel cselekedett.
A szentírás szavaival: „Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.”
Ez az alázatos és hithű férfi megértette, hogy Jézus parancsára képes felemelkedni egy jobb életre. Tudta, hogy ő maga jobb a körülményeinél, és a legelső dolog, amit tett, amikor hallotta, hogy Jézus szólítja, az volt, hogy eldobta a kolduskabátját.
Ismét cselekedett ahelyett, hogy vele cselekedtek volna.
Talán azt gondolta: „Nincs többé szükségem erre most, hogy Jézus eljött az életembe. Ez egy új nap. Végeztem ezzel a nyomorúságos élettel. Jézussal és Őrajta keresztül új életet tudok kezdeni, egy boldog és Őbenne örvendező életet. És nem érdekel, mit gondol a világ rólam. Jézus hív engem, és segít majd új életet élnem.”
Mily figyelemre méltó változás!
Amikor elhajította kolduskabátját, elvetett minden kifogást is.
Ez pedig a második tantétel: Azzal őrizhetjük meg a lelki tisztánlátásunkat, ha magunk mögött hagyjuk a természetes embert, bűnbánatot tartunk, és új életet kezdünk Krisztusban.
Ennek a módja pedig az, ha szövetségeket kötünk és tartunk meg, így emelkedve fel egy jobb életre Jézus Krisztus által.
Mindaddig, amíg csupán indokot keresünk arra, hogy sajnáljuk magunkat, sajnálkozzunk a körülményeink, a gondjaink és az életünk összes rossz dolga miatt, sőt még az összes rossz ember miatt is, aki szerintünk boldogtalanná tesz bennünket, addig magunkon tartjuk a kolduskabátot. Kétségtelen, hogy időnként az emberek – tudatosan vagy sem – de bántanak minket. El kell azonban döntenünk, hogy Krisztusba vetett hittel cselekszünk, levéve azt a szellemi és érzelmi kabátot, amelyet esetleg még mindig a kifogások és a bűn leplezésére viselünk, és eldobva azt, tudván, hogy Ő képes és meg is fog gyógyítani minket.
Sohasem érvényes kifogás az, ha azt mondjuk: „A szerencsétlen és kellemetlen körülmények áldozata vagyok. Ezen nem tudok változtatni, így igazolva vagyok.”
Amikor így gondolkodunk, úgy döntünk, hogy velünk cselekedjenek.
Megtartjuk a kolduskabátot.
A hittel való cselekvés azt jelenti, hogy a Szabadítónkra támaszkodunk, és hisszük, hogy az Ő engesztelése által föléje emelkedhetünk mindennek az Ő parancsa szerint.
A harmadik tantétel az utolsó két szóban található: „Jézushoz méne”.
Hogyan mehetett Jézushoz, ha egyszer vak volt? Ez csakis úgy lehetett, ha Jézus hangját követve közeledett Őhozzá.
Ez pedig a harmadik tantétel: Megőrizzük a lelki tisztánlátásunkat, ha meghalljuk az Úr hangját, és engedjük, hogy Ő vezessen bennünket.
Éppen úgy, ahogy túlkiabálta a körülötte lévő hangokat, ez a férfi az Úr hangját is képes volt meghallani minden más hang között.
Ez ugyanaz a hit, amely lehetővé tette Péter számára, hogy mindaddig a vízen járjon, amíg lelkileg az Úrra összpontosított, és nem vonták el a figyelmét a körülötte lévő szelek.
Ezután a vak ember története e szavakkal végződik: „[M]egjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton”.
A történet egyik legfontosabb tanulsága az, hogy ez a férfi igaz hitet gyakorolt Jézus Krisztusban, és csodát kapott, mert igaz szándékkal, méghozzá az Ő követésének az igaz szándékával kért.
És ez a legfőbb oka az életünkben elnyert áldásoknak is: Jézus Krisztus követése. Arról szól ez, hogy felismerjük Őt, szövetségeket kötünk Istennel és megtartjuk azokat Őneki köszönhetően, megváltoztatjuk magát a természetünket Őáltala, valamint hogy mindvégig kitartunk azáltal, hogy Őt követjük.
Számomra a lelki éleslátás fenntartása arról szól, hogy Jézus Krisztusra összpontosítunk.
Tehát tisztán látok-e lelkileg, amikor injekciókat kapok ebbe a szemembe? Nos, mi jogon mondhatnám meg? Mégis hálás vagyok azért, amit látok.
Tisztán látom az Úr kezét ebben a szent munkában és az életemben.
Bármerre is megyek, sokak hitét látom, akik megerősítik a saját hitemet.
Angyalokat látok mindenütt magam körül.
Sokak hitét látom, akik bár fizikailag nem látják az Urat, de lelkileg felismerik Őt, hiszen bensőségesen ismerik.
Tanúsítom, hogy ez az evangélium a válasz mindenre, mert Jézus Krisztus a válasz mindenki számára. Hálás vagyok mindazért, amit a Szabadítómat követve képes vagyok látni.
Megígérem, hogy ha meghalljuk az Úr hangját, és engedjük, hogy Ő vezessen minket a Szabadító szövetséges ösvényén, akkor egész életünk során éles látással, lelki megértéssel, valamint szívünk és elménk békességével áldatunk meg.
Kiáltsuk hát az Őróla való bizonyságunkat a körülöttünk lévő hangokat túlharsogva egy olyan világban, melynek többet kell hallania Jézus Krisztusról és nem kevesebbet. Vessük le magunkról a kolduskabátot, mely esetleg még mindig rajtunk maradt, és emelkedjünk felül a világon egy jobb életre Krisztusban és Őáltala. Szabaduljunk meg minden kifogástól Jézus Krisztus követésével szemben, és találjunk meg minden jó okot arra, hogy kövessük Őt, miközben az Ő hangját halljuk. Ez az én imám Jézus Krisztus nevében, ámen.