Ellentét minden dologban

Mathias Held elder

a Hetvenektől

Hogy gyakorolni tudjuk az önrendelkezésünket, szükséges, hogy ellentétes választási lehetőségek legyenek előttünk.

Nemrégiben, amint egy számunkra ismeretlen városban haladtunk autóval, véletlenül rossz felé kanyarodtam, aminek a következtében a feleségemmel végtelen mérföldeken át egy autópályán találtuk magunkat, és nem tudtunk visszafordulni. Korábban egy barátunk kedvesen meghívott minket az otthonába, és aggódtunk, hogy így a vártnál sokkal később fogunk megérkezni.

Az autópályán, amint kétségbeesetten lehajtót kerestünk, magamat hibáztattam, amiért nem figyeltem oda jobban a navigációs rendszerre. Ezen élmény okán elgondolkodtam azon, hogy az életünkben néha helytelen döntéseket hozunk, és alázatosan és türelmesen együtt kell élnünk a következményekkel, amíg irányt nem tudunk változtatni.

Az élet a döntések meghozataláról szól. Mennyei Atyánk pontosan azért adta meg nekünk az önrendelkezés isteni ajándékát, hogy tanulhassunk a döntéseinkből – úgy a helyesekből, ahogy a helytelenekből. A helytelen döntéseinket kijavítjuk, amikor bűnbánatot tartunk. Ekkor mehet végbe növekedés. Mennyei Atya terve mindannyiunk számára a tanulásról, fejlődésről és az örök élet felé való haladásról szól.

Egészen azóta, hogy a misszionáriusok sok évvel ezelőtt tanították a feleségemet és engem, és csatlakoztunk az egyházhoz, mindig hatással voltak rám a Mormon könyvében Lehi mélyreható tanításai a fiának, Jákóbnak. Azt tanította neki, hogy „az Úristen megadta… az embernek, hogy önmagáért cselekedjék”, valamint hogy „szükségképpen minden dologban ellentétnek kell lennie”. Hogy gyakorolni tudjuk az önrendelkezésünket, szükséges, hogy ellentétes választási lehetőségek legyenek előttünk. A Mormon könyve arra is emlékeztet minket, hogy „elegendő utasítást kapt[un]k”, valamint „Krisztus Lelke” mindegyikünknek megadatott, hogy „különbséget tegy[ün]k jó és gonosz között”.

Életünk során folyamatosan számos fontos döntéssel szembesülünk. Például:

Eldöntjük, követjük-e Isten parancsolatait.
Eldöntjük, lesz-e hitünk, és felismerjük-e, hogy csodák történnek, vagy kételkedve várjuk, hogy történjen valami, és csakis ezután választjuk a hitet.
Eldöntjük, hogy bizalmat alakítunk-e ki Istenben, vagy félelemmel telve várjuk a következő nap újabb kihívását.

Hasonlóan ahhoz, amikor rossz felé kanyarodtam az autópályán, a saját hibás döntéseink következményei okozta szenvedés gyakran kifejezetten fájdalmas tud lenni, hiszen csakis magunkat hibáztathatjuk. Mindazonáltal mindig választhatjuk azt, hogy vigaszra lelünk a bűnbánat isteni folyamata által, jóvátesszük a helytelen dolgokat, és ezáltal az életet átalakító tanulságokat vonunk le.

Időnként ellenállást és próbatételeket tapasztalhatunk olyan dolgok miatt is, amelyek az irányításunkon kívül esnek, például:

Egészséges pillanatok és a betegség időszakai.
A béke időszakai és a háború időszakai.
Nappali és éjszakai órák, nyári és téli évszak.
Munkával töltött idő, melyet a pihenés ideje követ.

Habár általában nem választhatunk az efféle helyzetek között, hiszen csak megtörténnek, azt továbbra is szabadon megválaszthatjuk, hogyan reagálunk rájuk. Tehetjük derűlátó vagy borúlátó hozzáállással. Törekedhetünk arra, hogy tanuljunk a tapasztalatból, és kérhetjük Urunk segítségét és támogatását, vagy gondolhatjuk, hogy egyedül vagyunk ebben a próbatételben, és azt magunknak kell elszenvednünk. A vitorlánkat, úgymond, hozzáigazíthatjuk az új valósághoz, vagy dönthetünk úgy is, hogy nem változtatunk semmin. Az éjszaka sötétjében felkapcsolhatunk egy fényforrást. A fagyos télen válasszuk azt, hogy meleg ruhákat viselünk. A betegség idején orvosi és lelki segítségért folyamodhatunk. Megválasztjuk, hogyan reagálunk ezekre a körülményekre.

A kiigazít, tanul, törekszik, választ mind cselekvő ige. Emlékezzünk rá, hogy cselekvők vagyunk, nem pedig elszenvedők! Soha ne feledjük, mit ígért Jézus, amikor azt mondta, „magára fogja venni népének fájdalmait és betegségeit”, hogy megsegíthessen minket, amint Őhozzá fordulunk! Dönthetünk úgy, hogy arra a sziklára építjük az alapunkat, amely Jézus Krisztus, hogy amikor eljön a forgószél, „nem lesz hatalma felett[ün]k”. Ő ezt ígérte nekünk: „aki jön, azt befogadom; és áldottak azok, akik hozzám jönnek”.

Van még egy további, kiváltképpen fontos tantétel. Lehi azt mondta, hogy „szükségképpen minden dologban ellentétnek kell lennie”. Ez azt jelenti, hogy az ellentétek nem léteznek egymás nélkül. Akár még ki is egészíthetik egymást. Nem lennénk képesek beazonosítani az örömöt, ha valamikor ne tapasztaltunk volna már gyötrelmet. Az időnkénti éhségérzet segít különösen hálásnak lennünk azért, amikor újra van mit ennünk. Nem tudnánk felismerni az igazságot, ha alkalomadtán ne láttunk volna hazugságot.

Ezek az ellentétek olyanok, mint egyazon érme két oldala. Mindkét oldal jelen van mindenkor. Charles Dickens példát hozott erre, amikor a következőt írta: „Azok voltak a legjobb idők; azok voltak a legrosszabb idők.”

Hadd mondjak egy példát a saját életünkből. A házasságkötésünk, a családalapítás, valamint a gyermekvállalás az öröm legnagyszerűbb pillanatait hozta el számunkra, amelyet életünk során valaha átéltünk, de ugyanakkor a fájdalom, gyötrődés és gyász legmélyebb pillanatait is, amikor valamelyikünkkel történt valami. A végtelen örömöt és boldogságot a gyermekeinkkel időnként a betegség, kórházi kezelés és álmatlan éjszakák aggódással teli visszatérő időszakai követték, de az imában és papsági áldásokban meglelt enyhülés is. Ezek az ellentétes élmények megtanították nekünk, hogy sosem vagyunk egyedül a szenvedés pillanataiban, ahogy azt is, hogy az Úr segítségével mennyi mindent el tudunk viselni. Ezek a tapasztalatok csodálatos módokon segítettek alakítani bennünket, és mindez teljességgel megérte. Hát nem ezért jöttünk ide?

A szentírásokban is találunk érdekes példákat.

Lehi azt tanította a fiának, Jákóbnak, hogy a vadonban elszenvedett megpróbáltatások segítettek megismernie Isten nagyságát, és hogy Isten a „jav[á]ra fogja szentelni megpróbáltatásai[t]”.
Joseph Smith kegyetlen fogvatartása során Liberty fogházában az Úr azt mondta neki, hogy „mindezen dolgok tapasztalatot adnak neked, és a javadra válnak majd”.
Végül pedig minden bizonnyal Jézus Krisztus végtelen engesztelése volt a fájdalom és szenvedés valaha látott legnagyobb példája, amely ugyanakkor az engesztelése csodálatos áldásait is elhozta Isten minden gyermeke számára.

Ahol napsütés van, ott árnyékoknak is kell lenniük. Az áradás pusztítást okozhat, de általában új életet is eredményez. A gyász könnyei gyakran a megkönnyebbülés és a boldogság könnyeivé változnak. A szeretteink távozása feletti szomorúság érzéséért később kárpótol majd az újbóli találkozás öröme. A háború és a pusztítás időszakaiban a kedvesség és a szeretet számos apró cselekedete is megnyilvánul azok számára, akiknek van szemük, hogy lássanak, és fülük, hogy halljanak.

Napjaink világának gyakori jellemzője a félelem és a szorongás – félelem attól, hogy mit hozhat számunkra a jövő. Jézus azonban arra tanított minket, hogy bízzunk, és minden gondolatban Őreá tekintsünk; ne kételkedjünk, ne féljünk.

Tegyünk állandóan nagyon tudatos erőfeszítést arra, hogy életünk során minden nekünk osztott érme mindkét oldalát lássuk. Habár lehetséges, hogy nem lesz mindkét oldal azonnal látható számunkra, tudhatjuk és bízhatunk abban, hogy mindig ott vannak.

Biztosak lehetünk abban, hogy a nehézségeink, bánataink és fájdalmaink nem határoznak meg minket; inkább az fog segíteni növekednünk és közelebb kerülnünk Istenhez, ahogyan mindezekhez közelítünk. A hozzáállásunk és a választásaink határoznak meg minket, sokkal inkább, mint a kihívásaink.

Amikor egészségesek vagyunk, legyünk hálásak érte és becsüljük meg minden pillanatban. Betegségben törekedjünk arra, hogy türelmesen tanuljunk belőle, és tudjuk, hogy Isten akarata szerint újra megváltozhat a helyzet. A bánat idején bízzunk abban, hogy közeleg a boldogság; gyakran egyszerűen még csak nem látjuk. Tudatosan irányítsátok a figyelmeteket és emeljétek fel a gondolataitokat a kihívások kedvező vonatkozásaira, mivel kétség sem férhet hozzá, hogy azok is mindig ott vannak. Soha ne felejtsetek el hálásnak lenni! Válasszátok, hogy hisztek. Válasszátok, hogy hitetek lesz Jézus Krisztusban. Válasszátok, hogy mindig bíztok Istenben. Válasszátok a celesztiális gondolkodásmódot, ahogy arra Russell M. Nelson elnök nemrégiben tanított minket.

Legyünk mindig tudatában Mennyei Atyánk nekünk szóló csodálatos tervének! Ő szeret minket, és elküldte az Ő Szeretett Fiát, hogy segítsen a próbatételeinkben, és kinyissa nekünk az ajtót, hogy visszatérjünk Őhozzá. Jézus Krisztus él és ebben a pillanatban is arra vár, hogy úgy döntsünk, Tőle kérjük, hogy megsegítsen, megerősítsen és megszabadítson. Ezekről teszem a bizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.