Minden dolog a mi javunkért
Az időben és az örökkévalóságban a teremtésnek a célja és magának Istennek a természete, hogy minden dolgot összefogjon a javunkért.
Ma április 6. van, annak az évfordulója, hogy Jézus Krisztus visszaállította utolsó napi egyházát; része továbbá a húsvéti időszaknak, amikor is örömmel teszünk bizonyságot Jézus Krisztus tökéletes életéről, engesztelő áldozatáról és dicsőséges feltámadásáról.
Van egy kínai történet, amely azzal kezdődik, hogy egy férfinak a fia talál egy gyönyörű lovat.
„Micsoda szerencse!” – mondják a szomszédok.
„Majd meglátjuk” – feleli a férfi.
A fiú később leesik a lóról, és maradandóan megsérül.
„Micsoda balszerencse!” – mondják a szomszédok.
„Majd meglátjuk” – feleli a férfi.
Sorozóbiztosok jönnek, de a sérült fiút nem viszik el.
„Micsoda szerencse!” – mondják a szomszédok.
„Majd meglátjuk” – feleli a férfi.
Ez a szeszélyes világ gyakran érződik vihartól hányatottnak, bizonytalannak, néha szerencsésnek, túl gyakran pedig balszerencsésnek. Bár lesz részünk nyomorúságban ebben a világban, „tudjuk…, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van”. Valóban úgy van, hogy egyenes derékkal járva és emlékezve a szövetségekre „minden dolog összefog a javatokért”.
Minden dolog a mi javunkért.
Figyelemre méltó ígéret. Vigaszadó bizonyosság magától Istentől! Csodás az, ahogy a teremtés célja, valamint Isten természete szerint való a kezdet és a vég ismerete; mindannak a véghez vitele, ami a javunkért van, és hogy segítsen megszentelődnünk és szentté válnunk Jézus Krisztus kegyelme és engesztelése által.
Jézus Krisztus engesztelése képes megmenteni és megváltani minket a bűntől. Jézus Krisztus azonban bensőségesen érti minden fájdalmunkat, megpróbáltatásunkat, betegségünket, bánatunkat, eltávolodásunkat is. A halál és a pokol feletti diadala minden dolgot képes helyrehozni az időben és az örökkévalóságban. Segít meggyógyítani az összetörteket és lenézetteket, megbékíteni a haragvókat és megosztottakat, megvigasztalni a magányosokat és elszigetelteket, bátorítani a bizonytalanokat és tökéletleneket, és olyan csodákat vinni véghez, amelyek csak Istennel lehetségesek.
Halleluját éneklünk és hozsánnát kiáltunk! Mert örökkévaló a hatalom és végtelen a jóság, így Isten boldogságtervében végül minden dolog össze tud fogni a javunkért. Képesek vagyunk magabiztosan, nem pedig félelemmel nézni szembe az élettel.
Magunkra hagyva nem feltétlenül tudjuk, hogy mi a jó nekünk. Amikor „magamat választom”, akkor a saját korlátaimat, gyengeségeimet és hiányosságaimat is választom. Végső soron ahhoz, hogy a legtöbb jót tegyük, jónak kell lennünk. Mivel pedig Isten kivételével senki nem jó, törekszünk tökéletessé tétetni Jézus Krisztusban. Csakis akkor válunk önmagunk legigazabb, legjobb változatává, amikor levetkőzzük a természetes embert, és gyermekké válunk Isten előtt.
Az Istenbe vetett bizalmunkkal és hitünkkel a próbatételek és megpróbáltatások a javunkra szenteltethetnek. József, akit eladtak rabszolgának Egyiptomba, később megmentette a családját és a népét. A Liberty fogházában történt raboskodása során Joseph Smith megtanulta, hogy „mindezen dolgok tapasztalatot adnak neked, és a javadra válnak majd”. Ha hittel éljük meg az általunk soha nem kívánt megpróbáltatásokat és áldozatokat, az olyan módokon áldhat meg minket és másokat, ahogy azt soha nem is képzeltük volna.
Növeljük az Úrba vetett, arra irányuló hitet és bizalmat, hogy minden dolog összefoghat a javunkért, amikor örökkévaló látásmódra teszünk szert; amikor megértjük, hogy a próbatételeink hossza talán „mindössze egy rövid pillanat”; amikor felismerjük, hogy a megpróbáltatás a javunkra szenteltethető; amikor elfogadjuk, hogy a balesetek, az idő előtti halál, a bénító betegségek és kórok a halandóság részét képezik; és amikor bízunk abban, hogy a szerető Mennyei Atya nem büntetésből vagy ítéletként ad próbatételeket. Nem ad követ annak, aki kenyeret kér, és kígyót sem annak, aki halat kér.
Amikor jönnek a próbatételek, gyakran azt szeretnénk a leginkább, ha valaki meghallgatna minket és velünk lenne. Az adott pillanatban haszontalanok lehetnek a közhelyes válaszok, bármennyire is vigasztalónak szánják azokat. Néha olyan valaki után sóvárgunk, aki osztozik a gyászunkon, a kínjainkon és könnyeinken; aki mellett hangot adhatunk a fájdalmunknak, a csalódottságunknak vagy olykor akár a haragunknak is; és aki velünk együtt mondja ki, hogy vannak dolgok, amelyeket nem tudunk.
Amikor bízunk Istenben és az Ő irántunk táplált szeretetében, akkor még a legszívszaggatóbb fájdalmaink is összefoghatnak végül a javunkért.
Emlékszem arra a napra, amikor hírt kaptam egy súlyos autóbalesetről, amely a szeretteimet is érintette. Ilyenkor csak annyit tehetünk, hogy gyötrelmünkben és hittel ezt mondjuk Jóbbal: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!”
Az egyházban világszerte mintegy 3500 cövek és kerület, valamint mintegy 30 000 egyházközség és gyülekezet nyújt menedéket és biztonságot. Ám a cövekeinkben és egyházközségeinkben sok hithű család és egyén szembesül nehéz kihívásokkal, miközben tudják, hogy a dolgok összefognak a javunkért, még ha nem is tudják, miképpen.
Az angliai Huddersfieldben Samuel Bridgstock fivérnél négyes stádiumú rákot állapítottak meg röviddel azelőtt, hogy új cövekelnök elhívására került volna sor. Figyelembe véve a rettenetes diagnózist, azt kérdezte a feleségétől, Annától, hogy miért menjen el egyáltalán az interjúra.
„Azért – felelte Bridgestock nővér –, mert téged fognak elhívni cövekelnöknek.”
Bridgstock elnök, akinek eleinte egy vagy két évet jósoltak, immár a szolgálata negyedik évét tölti (és ma itt van körünkben). Vannak jó napjai és nehezek is. Cöveke megnövekedett hittel, szolgálattal és kedvességgel fogott össze. Nem könnyű a helyzet, de a felesége és a családja hittel és hálával él, valamint egy érthető szomorúsággal, mely a meggyőződésük szerint örök örömmé fog válni Jézus Krisztus visszaállító engesztelése által.
Amikor nyugodtak, nyitottak és áhítatosak vagyunk, érezhetjük azt a szépséget, célt és nyugalmat, melyet a szövetség által az Úrhoz való tartozás kínál. A szent pillanatokban Ő bepillantást enged abba a nagyobb örök valóságba, melynek a mindennapi életünk is a része, ahol a kis és egyszerű dolgok összefognak azok javára, akik adnak és akik kapnak.
Rebekah, az első misszióelnököm lánya elmesélte, hogyan válaszolta meg az Úr a vigaszért mondott imáját azzal, hogy váratlan lehetőséget adott neki megválaszolni valaki más imáját.
Az egyik este Rebekah-nak, aki édesanyja nem sokkal azelőtt bekövetkezett elhunytát gyászolta, az az egyértelmű benyomása támadt, hogy tankolja meg az autóját. Amikor odaért a benzinkúthoz, találkozott egy idős nővel, aki egy nagy oxigénpalackkal küszködve lélegzett. Később Rebekah oda tudta ajándékozni ennek a nőnek édesanyja hordozható oxigénsűrítőjét. Ez a nővér hálásan ezt mondta: „Visszaadtad a szabadságomat.” A dolgok összefognak a jóért, amikor úgy nyújtunk szolgálattételt, ahogy Jézus Krisztus tenné.
Egy apa, akit a tanítói korú fiával együtt jelöltek ki szolgálattevő társaknak, kifejtette: „A szolgálattétel az, amikor a sütit hozó jó szomszédokból bizalmas baráttá és lelki elsősegélynyújtóvá válunk.” A szövetség általi, Jézus Krisztusban való összetartozás vigaszt nyújt, összeköt és Neki szentel.
A lelki felkészülés még tragédiák idején is emlékeztethet minket arra, hogy Mennyei Atya tudta, mikor érezzük magunkat a leginkább kiszolgáltatva és egyedül. Például egy család, akiknek a gyermekét kórházba kellett vinni, később vigaszra lelt abban, amikor felidézték, hogy a Szentlélek idejekorán megsúgta nekik, mire számítsanak.
Az a nagyobb, örök valóság, melyet az Úr átérezni enged nekünk, időnként magában foglalja a fátyol túloldalán lévő családot is. Van egy nővér, aki örömmel tért meg Jézus Krisztus visszaállított evangéliumához. Két megrázkódtatás is mély hatással volt az életére: látott egy csónakbalesetet, és tragikus módon veszítette el az édesanyját, aki véget vetett saját életének.
Ez a nővér mégis eléggé felülkerekedett a víztől való félelmén ahhoz, hogy alámerítéssel megkeresztelkedjen. És egy másik, nagyon boldognak bizonyuló napon tanúja volt annak, ahogy az elhunyt édesanyja helyetteseként szolgál valaki a templomi keresztelőn. „A templomi keresztelés meggyógyította édesanyámat, engem pedig szabaddá tett – mondta ez a nővér. – Először éreztem békességet azóta, hogy édesanyám meghalt.”
Szent zenéink is visszhangozzák az Ő bizonyosságát arra vonatkozóan, hogy minden dolog összefoghat a javunkért.
A Mormon könyve a kezünkbe vehető bizonyíték arra, hogy Jézus a Krisztus, és Isten beteljesíti a próféciáit. A Mormon könyve, melyet sugalmazott próféták írtak, akik látták napjainkat, egy kemény drámával kezdődik – egy családdal, amelyet mélyenszántó nézeteltérések szabdalnak. Mégis, miközben az 1 Nefi 1-től a Moróni 10-ig tanulmányozzuk azt, és elmélkedünk, Jézus Krisztushoz vonz minket szilárd bizonysággal az, hogy ami ott és akkor történt, az meg tud áldani minket itt és most.
Amint az Úr az Ő élő prófétáján keresztül egyre több helyen hozza közelebb az Úr egyre több házát, a templomi áldások összefognak a javunkért. Szövetség és szertartás által a mi Atyaistenünkhöz és Jézus Krisztushoz jövünk, és örökkévaló látásmódra teszünk szert a halandóságot illetően. Egyenként, név szerint végezve, szent szertartásokat és szövetség általi áldásokat kínálunk fel szeretett családtagjainknak – az őseinknek – az Úr azon mintája szerint, melyben szabadítók vagyunk Sion hegyén.
Amint a templomok sok helyen közelebb kerülnek hozzánk, az általunk felajánlható templomi áldozat az, hogy gyakrabban törekszünk a szentségre az Úr házában. Évekig takarékoskodni kellett, tervezni és áldozatot hozni azért, hogy eljöjjünk a templomba. Most pedig arra kérlek, hogy amennyire a körülmények engedik, jöjjetek még gyakrabban az Úrhoz az Ő szent házában. Engedjétek, hogy a rendszeres templomi hódolat és szolgálat megáldjon, oltalmazzon és ösztönözzön titeket és a családotokat – a mostani családotokat, valamint azt a családot, amelyet egy nap alapítani fogtok és amellyé válni fogtok.
Ezenkívül, ahol a körülményeitek megengedik, gondolkodjatok el azon az áldáson, amit a saját templomi ruháitok birtoklása jelent. Egy szerény családból származó nagymama azt mondta, hogy a világon mindennél jobban szeretne saját templomi ruhát. Unokája úgy fogalmazott: „Nagyi azt súgta, hogy »a saját templomi ruhámban fogok szolgálni, és miután meghalok, abban fognak eltemetni«.” És amikor eljött ennek az ideje, így is történt.
Amint azt Russell M. Nelson elnök tanította: „Minden, amiben hiszünk, és minden ígéret, amelyet Isten az Ő szövetséges gyermekeinek tett, a templomban ér össze.”
Az időben és az örökkévalóságban a teremtésnek a célja és magának Istennek a természete, hogy minden dolgot összefogjon a javunkért.
Ez az Úr örök célja. Ez az Ő örök szemléletmódja. Ez az Ő örök ígérete.
Amikor az életben összevisszaság van és nem világos a cél, amikor jobb életet akartok élni, de nem tudjátok, hogyan, akkor kérlek, jöjjetek a mi Atyaistenünkhöz és Jézus Krisztushoz. Bízzatok benne, hogy Ők élnek, szeretnek titeket, és minden dolgot a ti javatokért akarnak. Tanúsítom, hogy Ők ezt teszik végtelenül és örökkévalóan. Jézus Krisztus szentséges nevében, ámen.