A celesztiális házasság
A családról szóló kiáltvány segít felismernünk, hogy a celesztiális házasság minden más kapcsolatnál nagyobb lehetőséget nyújt a boldogságra.
Szeretett testvéreim, nagyon hálás vagyok értetek. És mindannyiunkat a hála mély érzése tölt el Jézus Krisztus evangéliumáért. Ebben a gyötrelemmel teli világban valóban hálásak lehetünk Isten nagyszerű boldogságtervéért1, mely kijelenti, hogy a férfiak és a nők azért vannak, „hogy örömük lehessen”2. Ez az öröm abból származik, hogy harmóniában élünk Isten örökkévaló tervével.
A választás fontosságát egy egyszerű elvvel lehet szemléltetni, mely az egyik bevásárlóközpontban jutott eszembe valamelyik nap vásárlás közben. Úgy hívom: „vásárlói szokások”. Mivel a vásárlás része mindennapi életünknek, ezek a szokások ismerősnek tűnhetnek.
A bölcs vásárlók alaposan áttanulmányozzák a választékot, mielőtt döntenének. Elsősorban a kívánt termék minőségére és időtállóságára figyelnek oda. A legjobbat akarják megtalálni. Ezzel szemben néhány vásárló az akciókra vadászik, míg mások szórják a pénzt, s csak később döbbennek rá, hogy nem jól döntöttek. És sajnos ott van az a néhány ember is, aki – tisztességét félretéve – ellopja, amit akar. Őket áruházi tolvajoknak hívjuk.
A vásárlók szokásait a házasság témájára is vonatkoztathatjuk. Egy szerelmespár dönthet a legjobb minőségű házasság mellett ugyanúgy, mint egy kevésbé jó mellett, mely nem lesz időtálló. Vagy egyiket sem választják, és mint házassági tolvajok szemtelenül ellopják, amit akarnak.
A házasság témája vita tárgyát jelenti világszerte mindenütt, ahol létezik a házastársi életnek valamiféle rendje. A célom azzal, hogy ma erről a témáról szólok az, hogy az Úr apostolaként kijelentsem, hogy a férfi és nő közötti házasság szent, és azt Isten rendelte el.4 Emellett kihangsúlyozom a templomi házasság értékét is. Ez a legmagasabb fokú és legmaradandóbb házasság, melyet Teremtőnk nyújthat gyermekeinek.
Míg a szabadulás egyéni ügy, a felmagasztosulás családi ügy.5 Csak azok, akik a templomban kötnek házasságot, és akik házasságát az ígéret Szent Lelke pecsételi meg, maradnak a halál6 után is házastársak, és nyerik el a celesztiális dicsőség és felmagasztosulás legmagasabb fokozatát. A templomi házasságot celesztiális házasságnak is nevezik. A celesztiális dicsőségnek három fokozata van. Ahhoz, hogy a legmagasabbat elnyerhessék, a férjnek és feleségnek össze kell pecsételtetniük az időre és az örökkévalóságra, és be kell tartaniuk a szent templomban kötött szövetségeiket.7
Az emberi szív legnemesebb vágya egy olyan házasság, mely nem ér véget a halállal. Ezt a templomi házassághoz való hűséggel érjük el. Ez által a családok örökké együtt lehetnek.
Mily dicsőséges cél ez! Minden egyházi tevékenység, az egyházi hivatalokban való előmenetelek, a kvórumok és az osztálytermi órák mind egy felmagasztosult család végcélja elérésének az eszközei.8
E cél eléréséhez Mennyei Atyánk ezen adományozási korszakban visszaállította a papsági kulcsokat, hogy tervének nélkülözhetetlen szertartásait megfelelő felhatalmazás által lehessen elvégezni. Mennyei hírnökök – köztük Keresztelő János9; Péter, Jakab, János10; Mózes, Éliás és Illés11 – vettek részt e visszaállításban12.
Ennek a kinyilatkoztatott igazságnak az ismerete egyre jobban terjed a földön.13 Az Úr prófétáiként és apostolaiként újra kihirdetjük a világnak, hogy „a család központi szerepet játszik a Teremtő gyermekeinek örökkévaló sorsára vonatkozó tervében”14,
valamint hozzátesszük, hogy „minden emberi lény – férfi és nő – Isten képmására teremtetett. Mindegyikük mennyei szülők szeretett lélekfia vagy lélekleánya, és mint ilyenek, isteni természettel és rendeltetéssel rendelkeznek. Az ember neme alapvető jellemvonása az egyén földi élet előtti, halandó és örökkévaló azonosságának, valamint rendeltetésének.
A halandó élet előtti birodalomban a lélekfiak és a lélekleányok Mennyei Atyjukként ismerték Istent és hódoltak Neki, valamint elfogadták tervét, melyen keresztül fizikai testhez és földi tapasztalatokhoz juthattak annak érdekében, hogy tovább fejlődhessenek a tökéletesség felé, és végül az örök élet örököseiként elérjék isteni rendeltetésüket. [Mennyei Atyánk nagyszerű] terve lehetővé teszi, hogy a családi kötelékek a síron túl is megmaradjanak. A szent templomokban elérhető szent szertartások és szövetségek lehetővé teszik az egyének számára azt, hogy visszatérjenek Isten jelenlétébe, a családok számára pedig, hogy az örökkévalóságra egyesüljenek.”15
Ez a családról szóló kiáltvány segít felismernünk, hogy a celesztiális házasság minden más kapcsolatnál nagyobb lehetőséget nyújt a boldogságra.16 A föld teremtése és az egyház visszaállítása azért történt, hogy családok jöhessenek létre, összepecsételtethessenek és örökre felmagasztosulhassanak.17
A szentírások kijelentik, hogy „törvényes tehát, hogy [a férfinek] legyen egy felesége, és ketten legyenek egy testté, és mindez azért, hogy a föld megfelelhessen teremtése céljának.”18 Egy másik megerősíti, hogy „sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban.”19 Így tehát a házasság nemcsak az evangélium egyik felmagasztosító tantétele, hanem egy isteni parancsolat is.
Mennyei Atyánk kijelentette: „Ez munkám és dicsőségem – hogy véghezvigyem az ember halhatatlanságát és örök életét.”20 Szeretett Fia engesztelése által mindkét cél megvalósulhat. Az engesztelés által a halhatatlanság, vagyis a halálból való feltámadás mindenki számára valósággá vált.21 És az engesztelés által vált lehetségessé az örök élet, hogy örökké Isten jelenlétében élhessünk, mely „Isten minden ajándéka közül a legnagyobb”22. Ahhoz, hogy az örök élet jogát elnyerjük, örökkévaló szövetséget kell kötnünk Mennyei Atyánkkal23, ami azt jelenti, hogy a templomi házasság nemcsak a férfi és a nő között jön létre – az szövetséget jelent Istennel is.24
A családról szóló kiáltvány arra is emlékeztet, hogy „mind a férjnek, mind a feleségnek komoly kötelessége, hogy szeressék [egymást] és törődjenek egymással”25. A házasságon belül született gyermekek pedig „az Úrnak öröksége”26. Mikor egy családot a templomban összepecsételnek, az a család olyannyira örökkévalóvá válik, mint maga Isten királysága.27
Az ilyen jutalomhoz azonban puszta kívánságnál több szükséges. Néha olvasom az újságok gyászjelentéseiben, hogy azt feltételezik, az eltávozott személy most majd újra egyesül elhunyt házastársával, pedig valójában nem választották ezt az örökkévaló lehetőséget. Ehelyett egy olyan házasságot választottak, mely csak addig érvényes, míg a halál el nem választja őket. Mennyei Atyánk felajánlott nekik egy fenséges ajándékot, de ők elutasították azt, és vele együtt annak Ajándékozóját is.28
A szentírás egyik erőteljes mondata tisztán megkülönbözteti a reményteli kívánságot az örökkévaló igazságtól: „Minden olyan szövetség, szerződés… kötelezettség, eskü, fogadalom… vagy igény, amit nem az ígéret Szent Lelke alkotott, kötött és pecsételt meg – az által, akit felkentek… – az időre és mind az örökkévalóságra is… eredmény, érték és erő nélkül való a halottak feltámadásakor és azt követően; mert minden olyan szerződés, amely nem evégre köttetett, véget ér akkor, amikor meghal az ember.”29
Ezek örök érvényű igazságok. Az egyház tagjai minden embert hívnak, hogy tanulják meg ezeket, és nyerjenek jogot az örök életre.30 Mindenkit hívunk, hogy nyerjenek hitet Istenben, az Örökkévaló Atyában, és Fiában, Jézus Krisztusban, bánják meg bűneiket, fogadják be a Szentlelket, nyerjék el a templom áldásait, kössék meg és tartsák be a szent szövetségeket, és tartsanak ki mindvégig.
Isten kegyelme által az Ő nagyszerű boldogságterve és annak örökkévaló áldásai azokra is kiterjedhetnek, akik földi életükben nem ismerhették meg az evangéliumot. A templomi szertartásokat helyettesek végezhetik el helyettük.31
De mi a helyzet a sok érett egyháztaggal, akik nem házasok? Nem a saját hibájukból, de egyedül küszködnek az élet megpróbáltatásaival. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy az Úr, a maga módján és idejében, a hithű szentjeitől nem vonja meg az áldásokat!32 Az Úr mindenkit szíve vágya, valamint cselekedetei szerint fog megítélni és megjutalmazni.33
Egy házasságban olykor a félreértések okoznak feszültségeket. Valójában minden házasság két, különböző akadályokkal küzdő résztvevővel indul, két tökéletlen emberrel. Boldogságot csak komoly erőfeszítések árán tudnak elérni. Csakúgy, mint ahogy egy zenekar harmóniája is tagjai közös erőfeszítésének eredménye, úgy a házasság harmóniájához is együttes erőfeszítésre van szükség. Ez akkor lesz sikeres, ha mindkét fél, amennyire csak lehet, lecsökkenti egyéni követeléseit, egyúttal a legnagyobb igyekezettel gyarapítja a szeretetteljes önzetlenség tetteit.
Thomas S. Monson elnök azt mondta: „Ahhoz, hogy az ember rátaláljon a valódi boldogságra, nem saját magára, hanem a körülötte lévőkre kell összpontosítania. Senki sem érti meg az élet jelentését, míg át nem adja magát embertársai szolgálatának. Mások szolgálata a kötelességhez hasonló – betöltése valódi örömet eredményez.”34
Egy házasság csak akkor lesz harmonikus, ha házastársunk jólétét tartjuk a legfontosabbnak. Mikor ez valóban megtörténik, a celesztiális házasság valósággá válik, nagyszerű örömet hozva ebbe és az ez utáni életbe.
Isten boldogságterve által mindnyájan magunk dönthetünk. A vásárlók szokásaihoz hasonlóan mi is választhatjuk a celesztiális házasságot vagy pedig a silányabb lehetőségeket.35 Némely házassági alternatíva olcsó, némelyik drága, és van, amely az ellenség cselfogása. Vigyázzatok az általa felkínált lehetőségekkel! Azok mindig boldogtalansághoz vezetnek!36
A celesztiális házasság a legjobb döntés. S még ha korábban esetleg egy kevésbé jó alternatívát választottunk is, ezt most a legjobbra fejleszthetjük. Ehhez hatalmas szívbéli változás37 és állandó személyes fejlődés szükséges38. Az így elnyert áldások azonban megérnek minden erőfeszítést.39
A templomi házasság áldásainak teljes felismerése majdhogynem meghaladja földi értelmünket. Az ilyen házasság tovább fog fejlődni a celesztiális birodalomban is, ahol majd tökéletessé válhatunk.40 Amint Jézus végül elnyerte az Atya dicsőségének teljességét,41 úgy mi is „az Atyához jöhe[tünk]… és a megfelelő időben kapha[tunk] a teljességéből”42.
A celesztiális házasság kulcsfontosságú része az örök életre való felkészülésnek. Ehhez az kell, hogy a megfelelő emberrel, a megfelelő helyen, a megfelelő felhatalmazás által lépjünk házasságra, és hogy hűségesen engedelmeskedjünk ennek a szent szövetségnek.43 Így lesz biztos Isten celesztiális királyságában való felmagasztosulásunk. Erről teszem bizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.