Míg újra találkozunk
Legyünk jó állampolgárai azoknak az országoknak, amelyekben élünk, közvetlen környezetünkben pedig legyünk jó szomszédok, és nyújtsuk ki kezünket híveink és a más hitet vallók felé egyaránt.
Kedves Testvérek! Tudom, hogy egyetértetek velem abban, hogy a konferencia különösen felemelő volt. Az elmúlt két napban bőségesen kiáradt ránk az Úr Lelke, amint a beszédek megérintették a szívünket, és megerősítették ezen isteni munkáról való bizonyságunkat. Biztos vagyok abban, hogy minden egyháztag nevében szólok, amikor köszönetet mondok mindazon fivéreknek és nőtestvéreknek, akik szóltak hozzánk. Eszembe jutnak Moróni szavai, melyek a Mormon könyvében találhatók: „És gyűléseiket az egyházi vezetők a Lélek munkálkodásának módja szerint és a Szentlélek hatalma által vezették; mert aszerint, hogy a Szentlélek hatalma prédikálásra, vagy intésre, vagy imára, vagy fohászkodásra vagy éneklésre vitte őket, úgy tettek.”1
Remélem, sokáig emlékezni fogunk mindarra, amit ezen az általános konferencián hallottunk. A következő havi Ensign és a Liahóna tartalmazni fogja az itt elhangzott összes beszéd írott változatát. Arra buzdítalak benneteket, hogy tanulmányozzátok azokat, és gondolkodjatok el a tanításaikon.
Szeretnénk kifejezni mély hálánkat az évekig tartó odaadó szolgálatukért azoknak a fivéreknek, akiket a konferencia folyamán felmentettünk. Az egész egyháztagság hasznára vált a ti szolgálatotok.
Biztosíthatlak benneteket, hogy Mennyei Atyánk ismeri azokat a kihívásokat, melyekkel szembe kell néznünk manapság a világban. Ő mindannyiunkat szeret, és meg fog áldani bennünket, ha arra törekszünk, hogy betartsuk a parancsolatait, és imában Hozzá fordulunk.
Világméretű egyház vagyunk, kedves testvérek. Ma már a föld minden táján élnek egyháztagok. Legyünk jó állampolgárai azoknak az országoknak, amelyekben élünk, közvetlen környezetünkben pedig legyünk jó szomszédok, és nyújtsuk ki kezünket híveink és a más hitet vallók felé egyaránt. Legyünk minden dolgukban becsületesek és feddhetetlenek.
Szerte a világban nagyon sokan éheznek, és rengetegen nyomorognak. Ha együtt munkálkodunk, akkor enyhíthetjük a szenvedést, és gondoskodhatunk a rászorulókról. Az egymásért végzett szolgálaton kívül, az egyházi alapokba fizetett adományaitok lehetővé teszik a számunkra, hogy szinte azonnal tudjunk reagálni, amikor valahol a világban katasztrófa történik. Majdnem mindig az elsők között érkezünk a helyszínre, hogy ott segítséget nyújthassunk. Köszönjük a nagylelkűségeteket.
Némelyeknek valamilyen más nehézséggel kell szembenézniük. Néhányan, különösen a fiatalok köréből, rossz társaságba keveredtek, tragikus kapcsolatba kerültek a kábítószerekkel, az erkölcstelenséggel és az ezekkel járó mindenféle komoly problémákkal. Továbbá nagyon sokan magányosak, többek között az özvegyek, akik társaságra és törődésére vágynak. Figyeljünk mindig a körülöttünk élők szükségleteire, és legyünk készek bármikor arra, hogy szerető szívvel segítő kezet nyújtsunk feléjük.
Fivérek és nőtestvérek, mily áldottak vagyunk, hiszen a mennyek valóban nyitva állnak, és Jézus Krisztus egyháza napjainkban visszaállítatott a földre, és mert látjuk, hogy az egyházat a kinyilatkoztatás sziklájára alapozták. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus evangéliumának éltető eleme a folyamatos kinyilatkoztatás.
Most pedig térjünk haza biztonságban az otthonainkba. Éljünk együtt békességben, harmóniában és szeretetben. Törekedjünk mindennap a Szabadító példáját követni.
Isten áldjon meg benneteket, kedves fivéreim és nőtestvéreim! Köszönöm az értem és az összes általános felhatalmazottért elmondott imáitokat. Mélységesen hálásak vagyunk értetek.
Christopher Marlowe a Dr. Faustus tragikus története című drámájában a főszereplő, Dr. Faustus, úgy dönt, hogy hátat fordít Istennek, és Sátán útjára lép. Gonosz élete végén, amikor szembesül az elveszett lehetőségek okozta csalódással és a rá váró büntetéssel, így siránkozik: „A lángoló tűz hevénél is van perzselőbb kín, mégpedig az Istentől való örök távollét.”2
Kedves testvéreim! Mivel az Istentől való örök távollét a legperzselőbb kín, ezért a legdrágább célunk az örök élet legyen Isten jelenlétében.
Teljes szívemből és lelkemből imádkozom, hogy továbbra is folyamatosan törekedjünk a legbecsesebb jutalom elnyerésére.
Tanúbizonyságomat teszem nektek, hogy ez a munka igaz, és hogy a Szabadító él. Ő vezeti és irányítja az egyházát itt a földön. Elbúcsúzom tőletek, kedves testvéreim, amíg hat hónap múlva újra nem találkozunk. A Názáreti Jézus, a mi Szabadítónk és Megváltónk nevében, akit mi szolgálunk, ámen.