Menjetek tehát

Silvia H. Allred

első tanácsos a Segítőegylet Általános Elnökségében

Mindannyian részt vehetünk a misszionáriusi munkában. Ez az Úr munkája, Ő pedig segíteni fog nekünk, hogy végezhessük azt.

Az Úr azt tanította, hogy „ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába”¹. A keresztség ezért nélkülözhetetlen a szabadulásunkhoz.

Mielőtt a feltámadt Szabadító felszállt a mennybe, a következőképp utasította tanítványait: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek.”²

A visszaállítás idején elismételte ezt a rendelkezését: „Ezért elhívást kaptok, hogy bűnbánatot kiáltsatok ennek a népnek.”³

Az Úr egyházának felelőssége az, hogy a világban az evangéliumot prédikálja. Ez a misszionáriusi munka alapja. A misszionáriusok kötelessége pedig az, hogy „másokat Krisztushoz hív[janak] azáltal, hogy segít[enek] nekik elfogadni a visszaállított evangéliumot a Jézus Krisztusba és engesztelésébe vetett hit, a bűnbánat, a keresztelés, a Szentlélek ajándékának elnyerése és a mindvégig kitartás által”⁴.

Arról szeretnék beszélni és bizonyságot tenni, hogy a misszionáriusi munkának milyen jelentős hatása és áldása van a megtértek, a jövő nemzedékei és a misszionáriusok életére, valamint hogy miként vehetjük ki részünket e nagyszerű munkából.

Amikor tizennégy éves voltam, egy csodálatos augusztusi reggelen Prina elder és Perkins elder kopogtatott az ajtónkon. Isten valódi természetéről kezdték családunkat tanítani. Az ezt követő beszélgetéseken megtanítottak minket imádkozni. Tanítottak a visszaállításról és a szabadulás tervéről is. A harmadik vagy negyedik látogatásuk után családom nagy része nem vett részt többé a misszionáriusokkal való beszélgetéseken. Tizenhét éves nővérem, Dina és én jelentettük a kivételt. Mindketten éreztük a Szentlélek bizonyságtételét a szívünkben, és lelki megerősítést nyertünk az üzenet igazáról.

Vettünk egy példányt a Mormon könyvéből, és elkezdtük olvasni. Iskola után minden nap hazáig versenyeztünk, hogy majd elsőnek olvashassuk a könyvet. Aki először ért haza, olvasott, a másikunk pedig türelmetlenül várt a vacsoráig, gyorsan befalta az ételt, majd lefekvésig ő következett az olvasásban. Ilyen nagy izgalomban voltunk. Elkezdtünk járni az egyházba, majd hamarosan kértük, hogy megkeresztelkedhessünk. Édesapánk azonnal beleegyezését adta, édesanyánk azonban vonakodott. Egy hónapba telt meggyőzni őt, hogy írja alá a beleegyezési nyomtatványt. A többi testvérünkkel együtt ő is a keresztelőnk napján ment el először az egyházi gyűlésekre. Érezte a Lelket. Miután hallotta a bizonyságunkat, odament a misszionáriusokhoz és megkérte őket, hogy kezdjék el újra tanítani őt. Pár héttel később a fiatalabb testvéreinkkel együtt édesanyánk is megkeresztelkedett. Az életem örökre megváltozott, Jézus Krisztus evangéliuma pedig késztető erővé lett az életemben.

Szavakkal ki sem lehet fejezni az Úr és az általa az otthonunkba küldött misszionáriusok iránti mélységes hála érzését. Az Úr megáldott a visszaállított evangéliumról való tudással, én pedig sürgető vágyat éreztem, hogy ezt a tudást másokkal is megosszam. Misszionárius akartam lenni.

Nővéremet, Dinát és engem pár hónapon belül elhívtak helyi misszionáriusnak San Salvadorban. Ez az elhívás lehetőséget adott arra, hogy házról házra járva megosszuk Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának örömhírét, és sokakat a keresztelés vizéhez vezessünk. Mikor eljött az ideje, mindketten teljes idejű missziót szolgáltunk a Közép-Amerika Misszióban.

A misszióm óriási hatással volt az életemre. Megtanultam minél inkább az Úrra támaszkodni, a Lélek útmutatását követni, és túláradó szeretetet érezni Isten gyermekei iránt. Növekedett a szentírásokról és a tanokról való tudásom. Mint ahogy azon vágyam is, hogy engedelmes legyek és pontosan betartsam a parancsolatokat. Megerősödött a Szabadítóról és az Ő végtelen engeszteléséről való bizonyságom. Misszionáriusi élményeim részévé váltak annak, ami és aki vagyok. A miszszionáriusi munka a szenvedélyemmé vált. Nagyobb hatással volt az én és a családom életére, mint bármi más.

Jeffrey R. Holland elder e szavakkal írja le azt, hogy a missziója milyen hatással volt az életére: „A misszióm 47 év után is a mindent jelenti számomra. Ebben a 47 évben lehet, hogy volt egy olyan nap, amikor nem gondoltam a missziómra, bár nem igazán emlékszem, hogy melyik nap lehetett az.”⁵

Néhány évvel ezelőtt unokám, Christian, nem sokkal a nyolcadik születésnapja előtt nagy várakozással tervezgette a keresztelőjét. Megkérdezte édesanyját, hogy lehetnék-e én az egyik beszélő, és megoszthatnám-e a megtérésem történetét. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért rám gondolt, ezt válaszolta: „Nagyi, ez nagyon fontos. Eszedbe jutott már, hogy ha te nem fogadtad volna el az evangéliumot, akkor én sem keresztelkedhetnék meg? Nem is az lennék, aki most vagyok.”

Nem tudom, hogy a misszionáriusok felismerik-e munkájuk szerteágazó hatását. Az evangélium áldásait a saját családomban mostanra már négy nemzedék élvezi. Nem azt mondta Gordon B. Hinckley elnök is, hogy „amikor megmentetek egy lányt, nemzedékeket mentetek meg”?⁶ Én a templomban kötöttem házasságot és nyolc gyermekem van. Mind hithű egyháztagok, akik részesültek a templomi felruházásukban. Hatan közülük házasok és már saját gyermekeik vannak. Jelenleg harmincnégyen vagyunk. De ez még nem minden. Férjem és én is szolgáltunk missziót, valamint két fiunk és a hat lányunk közül hárman is teljesítettek missziós szolgálatot. Együttesen több száz embernek segítettünk befogadni az evangéliumot különböző országokban. Néhányan azon megtértek és az ő gyermekeik közül is már szolgáltak missziót.

A misszionáriusi munka az egyházat életben tartó vérkeringés. Nincs ennél nagyobb vagy fontosabb munka. Mindenki életét megáldja, aki részt vesz benne. És továbbra is áldást hoz majd a jövő nemzedékeire.

Megkérdezhetitek magatoktól: Hogyan segédkezhetek a misszionáriusi munkában? Mi módon vehetek rész benne? Két alapvető igazságot kell észben tartanotok, miközben belemerültök a munkába. Először, legyen világos tudásotok arról, hogy Isten az Ő összes gyermekét szereti és a szabadulásukat kívánja. A Tan és a szövetségek 18:13-ban ezt olvashatjuk: „És mily nagy az ő öröme a lélekben, amely bűnbánatot tart!” Másodszor, a Krisztusról és az Ő visszaállított evangéliumáról szóló üzenet a legfontosabb ajándék, melyet adhattok.

Amint a Prédikáljátok evangéliumomat! című könyvben is olvasható, a misszionáriusi munka négyszeres erőfeszítést jelent: érdeklődők keresése, tanítás és keresztelés, az új egyháztagok baráti közösségbe fogadása, valamint a kevésbé tevékeny egyháztagok tanítása és támogatása.⁷ Az egyház minden tagja – gyermek, fiatal és felnőtt – kiveheti részét ezen erőfeszítések bármelyikéből.

Kezdjétek azzal, hogy jó szomszédok és jó barátok lesztek. Legyetek az igazlelkűség és a kedvesség példaképei. Mosolyotok sugározzon szeretetet, békességet és boldogságot. Éljetek evangélium-központú életet.

Ezután tegyetek meghatározott misszionáriusi erőfeszítéseket. Hadd javasoljak néhány ötletet. Lehet, hogy lesz kettő vagy három, ami nálatok is működik:

Ha vannak gyermekeitek otthon, segítsetek őket felkészíteni a misszionáriusi szolgálatra.
Készítsétek fel magatokat a misszionáriusi szolgálatra.
Hívjátok meg a családtagjaitokat és barátaitokat, hogy hallgassák meg a misszionáriusokat, vagy vegyenek részt egyházi gyűléseinken vagy tevékenységeinken.
Kísérjétek el a misszionáriusokat az érdeklődők otthonába, vagy hívjátok meg őket, hogy a még nem egyháztagokat a ti otthonotokban taníthassák.
Hívjatok meg embereket egy, az otthonotokban tartott családi estre.
Hívjatok el embereket egy családtörténeti központba vagy segítsetek nekik a családkutatásban.
Adjatok ajánlásokat a misszionáriusoknak. Az egyháztagok lehetnek az ajánlások legnagyszerűbb és legjobb forrásai.
Osszátok meg hitelveiteket és bizonyságotokat nem egyháztag barátaitokkal és családjaikkal.
Keressetek lehetőségeket arra, hogy másokat felkarolhassatok.
Barátkozzatok az érdeklődőkkel és az új megtértekkel.
Tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy felkutassátok azokat, akik az igazságot keresik.
Ha vannak missziós szolgálatot teljesítő barátaitok vagy családtagjaitok, küldjetek nekik szeretetteljes és buzdító leveleket, és imádkozzatok értük.

Örömet fogtok lelni munkátok gyümölcsében. A misszionáriusi munka iránti nagyobb lelkesedés meg fogja erősíteni az egész egyházközségeteket vagy gyülekezeteteket. Az egész egyház érezni fogja erőfeszítéseitek hatását.

Amikor a lányom, Margie, másodikos volt, elhívta legjobb barátját, hogy menjen el vele az Elemibe. Később mindketten részt vettek az Elemi úrvacsoragyűlési bemutatóján. Lányom barátjának édesapja korábban már visszautasította a misszionáriusokat, amikor azonban Margie megjelent az otthonukban egy maroknyi egyházi brosúrával, figyelmesen meghallgatta a beszámolóját és bizonyságát Joseph Smithről és az első látomásról. Nemcsak elengedte a lányát az Elemibe, de engedélyt adott arra is, hogy a misszionáriusok taníthassák és megkeresztelkedhessen. Feleségével rész vettek a keresztelési szertartáson.

Mindannyian részt vehetünk a misszionáriusi munkában. Ez az Úr munkája, Ő pedig segíteni fog nekünk, hogy végezhessük azt. Evangéliumának el kell jutnia minden nemzethez, mi pedig eszközök lehetünk az Ő kezében, hogy mások életét megáldjuk azáltal, hogy megosztjuk velük az Ő igazságát. Mindeközben hatalmas áldásokban fogunk részesülni.

Egy szerető Mennyei Atya gyermekei vagyunk. Ő elküldte Fiát, hogy megnyissa nekünk az utat, hogy örökké Vele élhessünk. Erről teszem tanúbizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.