Akkumulátor a fagyban
C. Lee Bendixsen, USA, Idaho
Az Idahói Idaho Falls templomban töltött szolgálatom után felajánlottam, hogy elviszek két testvért az autójukig, amely lerobbant az autópályán, Idahótól délre. Egy kedves házaspár felajánlotta, hogy ezen a fagyos decemberi napon elhozza a hátralévő úton Thompson testvért és Clark testvért a templomig.
Thompson testvér meg volt győződve róla, hogy autójában akkumulátort kell cserélni. Elvittem őt egy közeli gépjármű szaküzletbe, hogy megvehesse az akkumulátort, és mivel az autómban voltak szerszámok, elvállaltam, hogy kicserélem.
Szerencsére elhoztam magammal az új pár kesztyűmet és a téli kabátomat. Mikor felnyitottam a motorháztetőt, előkészültem, hogy eltávolítsam a régi akkumulátort, hogy beszereljem a helyére az újat.
Az akkumulátorcseréhez számos alkatrészt kellett szétszednem és elmozdítanom, köztük a szélvédőfolyadék tartályát is. Hamarosan kiderült, hogy a szerszámaim nem passzolnak a metrikus menethez, és sok csavart még csak meg sem tudtam mozdítani. Különféle szerszámokat kipróbáltam számos különböző irányból, de semmi nem mozdult. A kinti hőmérséklet -15°C fok körül volt, és a mellettünk elviharzó kisteherautók menetszele farkasüvöltő hideg levegőt teremtett körülöttünk. Hideg, frusztráló patthelyzetbe kerültem.
Az egyetlen lehetséges segítséghez fordultam: szívből imádkoztam, elmagyarázva, mennyire szükségem van Mennyei Atyámra, és megkértem, hogy vagy lazítsa ki a csavarokat, vagy segítsen kitalálnom valamit, hogy nekem sikerüljön megtennem. Miután befejeztem az imámat, újra megragadtam a fogót, és befogtam vele a makacs csavart. De ki volt lazulva! Csendes és lelkes hálálkodás közepette sikerült kivennem a csavart, és folytattam a munkát.
Nemsokára lejjebb ismét ráakadtam egy frusztráló, szoros csavarra. Ismét teljesen a holtponton voltam, ezért még buzgóbban imádkoztam segítségért, egyre nagyobb bizalommal. Ezúttal ösztönzést éreztem, hogy először néhány mélyebben lévő csavart távolítsak el, majd csavarjam meg az akkumulátor pántot, amit meg is tettem. Az ellenálló csavar könnyedén kimozdult a helyéről. Néhány pillanat múlva sikerült kiemelnem a régi akkumulátort.
Becsúsztattam helyére az újat, majd zsibbadt ujjakkal visszaszereltem minden alkatrészt a helyére, amilyen jól csak tudtam. Ezután visszadugtam az elektromos kábeleket. Thompson testvér elfordította az indítókulcsot, és szélesen mosolygott, amikor a motor elindult. Hálásan csuktam vissza a motorháztetőt. Körülbelül egy órán át voltam kinn a hidegben, az alsó lábszáramat és a lábfejemet pedig alig éreztem, úgy le voltak merevedve, miközben odabotorkáltam az autómhoz, és beültem.
Hazáig követtem Thompson testvért és Clark testvért, hogy meggyőződjek róla, biztonságban hazaérnek. Vezetés közben nagyon jól esett az autó fűtése, a lábaim pedig lassan kezdtek felmelegedni. Bőséges köszönetet mondtam Mennyei Atyámnak a segítségéért. Viszonzásképpen nagy hatással volt rám a tudat, hogy megválaszolta ezen férfitestvérek imáit azáltal, hogy az Ő szolgájaként hozzájuk küldött engem. Az Ő csodálatos módján gondoskodott a szükségleteikről, és megerősítette a hitemet.