Első elnökségi üzenet
Bővelkedő életet élni
Az új év kezdetén kihívást intézek az utolsó napi szentekhez, bárhol is éljenek, hogy nagy igyekezettel vágjanak bele annak az igen fontos dolognak a felkutatásába, amelyet én bővelkedő, vagyis sikerekben, jóságban és áldásokban gazdag életnek hívok. Ahogy az iskolában is lépésről lépésre tanultuk meg az ábécét, én is megosztok veletek néhány lépést, melyet ha megteszünk, elnyerhetjük ezt a fajta bővelkedő életet.
Legyen pozitív a hozzáállásod!
Az első lépés a pozitív hozzáállás. William James, egy úttörő amerikai pszichológus és filozófus ezt írta: „Nemzedékünk legnagyszerűbb vívmánya az a felfedezés, hogy az emberi lények azáltal, hogy elméjük belsejében megváltoztatják hozzáállásukat, képesek változást hozni életük külső aspektusaiba is.”1
Az életben oly sok minden múlik a hozzáállásunkon. Szemléletmódunk megválasztása számít a legtöbbet és az, ahogyan másokkal viselkedünk. Amikor megteszünk mindent, amit csak tudunk, majd pedig azt választjuk, hogy elégedettek vagyunk a körülményeinkkel, akkor legyenek azok bármilyenek, mégis békét és boldogságot tudnak hozni az életünkbe.
Charles Swindoll – író, oktató és keresztény lelkész – ezt mondta: „Számomra a hozzáállás fontosabb… a múltnál, …a pénznél, a körülményeknél, a kudarcoknál és a sikereknél. Fontosabb annál is, amit mások gondolnak, mondanak vagy tesznek. Fontosabb, mint a megjelenés, az adottságok vagy készségek. Ezen áll vagy bukik egy vállalat, egy egyház vagy egy család. Ami figyelemre méltó az az, hogy minden egyes nap eldönthetjük, milyen lesz a hozzáállásunk aznap.”2
A szelet nem irányíthatjuk, de a vitorlákat beállíthatjuk. A legfőbb boldogság, béke és megelégedettség eléréséhez azt kívánom, döntsünk a pozitív hozzáállás mellett.
Higgy magadban!
A második lépés, hogy higgy magadban, a körülötted lévőkben és az örökkévaló tantételekben.
Légy őszinte magaddal, másokkal és Mennyei Atyánkkal. Volt egy ember, aki nem volt őszinte Istennel, egészen addig, míg késő nem lett. Ő volt Wolsey bíboros, aki Shakespeare szerint hosszú élete során három uralkodót is szolgált, s nagy gazdagságot és hatalmat élvezett. Végül egy türelmetlen király megfosztotta minden hatalmától és vagyonától. Wolsey bíboros így kiáltott fel:
Ha csak fél oly híven szolgáltam volna Istent,
Mint a királyt: vén napjaimra, igy
Kifosztva nem hagyott vón’ ellenim kezébe’!3
Thomas Fuller, 17. századi angol pap és történész, ekképpen vetette papírra ezt az igazságot: „Az, aki nem él a hite szerint, az nem is hisz.”4
Ne korlátozd önmagad, és azt se engedd, hogy bárki elhitesse veled, hogy korlátok közé vagy szorítva. Higgy magadban, és élj úgy, hogy kiaknázhasd a benned rejlő lehetőségeket.
Amiről elhiszed, hogy el tudod érni, azt el is éred. Bízzál, és legyen hited.
Bátran nézz szembe a kihívásokkal!
A harmadik lépés a bátorság. A bátorság értékes és jelentős erénnyé válik, ha nemcsak úgy tekintünk rá, mint a hősi halálra való hajlandóságra, hanem úgy is, mint eltökéltségre, hogy tisztességes életet éljünk.
Ralph Waldo Emerson, amerikai esszéíró és költő ezt mondta: „Bármit is teszel, bátorságra van szükséged. Bármilyen utat is választasz, mindig lesz valaki, aki azt mondja, tévedsz. Mindig adódnak olyan nehézségek, melyek megpróbálják elhitetni veled: a bírálóidnak igazuk van. Hogy kidolgozzuk az előttünk álló feladatokat, és azokat végig is csináljuk, az szinte oly mértékű bátorságot igényel, mint amekkorára egy katonának van szüksége. A békének is megvannak a győzelmei, de bátor férfiakra és nőkre van szükség, hogy kiharcolják azokat.”5
Lesznek félelmetes és csüggesztő időszakok az életedben. Talán úgy érzed majd, hogy elbuktál. A győzelemre való esély úgy tűnik, túl nagy erőfeszítést igényel. Időnként úgy érezheted magad, mintha te lennél Dávid, aki épp Góliáttal készül megküzdeni. De ne feledd: Dávid győzött!
Bátorságra van szükség, hogy nekivágjunk az áhított célhoz vezető útnak, de még nagyobb bátorságot igényel, amikor megbotlunk és másodszor is nekiveselkedünk, hogy azt mégis elérjük.
Határozd el magad, hogy kitartó erőfeszítéssel munkálkodsz igazlelkű célod eléréséért, és meglesz a bátorságod, hogy ne csupán azokkal a kihívásokkal nézz szembe, amelyek elkerülhetetlen velejárói, hanem ha szükséges, megtedd azt a bizonyos második erőfeszítést is. „A bátorság néha az a halk hangocska, mely a nap végén csak annyit mond: »Holnap újra megpróbálom.«”6
Ne feledjük hát ezt a három lépést, most, újévi utazásunk megkezdésekor. Legyen pozitív a hozzáállásunk; higgyünk benne, hogy elérhetjük céljainkat és elhatározásainkat; és legyen bátorságunk legyőzni bármilyen kihívást, mely az utunkba kerül. Ha így teszünk, bővelkedő életben lesz részünk.
Tanítás ebből az üzenetből
Megkérheted a családtagokat, osszák meg személyes élményeiket arról, amikor pozitív hozzáállásuk, az önmagukban való hit vagy a bátorság segített nekik. Arra is felkérheted őket, hogy a szentírásokban keressenek példákat erre a három alapelvre. Felkészülhetsz a tanításra azáltal, hogy imádságos lélekkel ezzel kapcsolatos szentírásokat vagy saját élményeket idézel fel magadban.
Illusztrációk: Steve Kropp