Fiataloknak
Bátran átvészelni a vihart
A cövekem által rendezett Fiatal Nők táborában töltött második esténken tornádóval kísért hatalmas felhőszakadás érte el a táborhelyünket. Az egyházközségemből 24 Fiatal Nő és két vezető vett részt a programon. A vihar elől mindannyian egy szűkös faházba menekültünk. Ömlött az eső és a szél is egyre hevesebben fújt. Én közben folyton arra az imára próbáltam gondolni, amelyet még a cövekelnökünk mondott a biztonságunk érdekében. Az egyházközségünkkel külön is imádkoztunk a faházunkban, és én saját magam is elmondtam egy személyes imát.
A lányok közül sokan megrémültek, és bizony nem ok nélkül. A faházunk nem volt valami erős, ráadásul közvetlenül a folyó mellett állt. 20 perc elteltével a vihar annyira hevessé vált, hogy a cövek összes tagjának az egyházközségek faházaiból át kellett szaladnia a felügyelők feljebb lévő házaiba. A cövekelnököm újra imádkozott, mi pedig himnuszokat, elemis énekeket és tábori dalokat énekeltünk, hogy megnyugtassuk magunkat. Igen, tényleg meg voltunk ijedve, de éreztük, hogy minden rendben lesz. Fél óra múlva visszamehettünk az egyházközségek faházaiba.
Csak később tudtuk meg, mi is történt a tornádóval azon az éjszakán. A tornádó kettévált. Az egyik tölcsér jobbról, a másik pedig balról került el bennünket. Mi még csak nem is a legfélelmetesebb részét éltük át a viharnak!
Tudom, hogy Isten meghallgatta az imáinkat azon az éjszakán, és megvédett bennünket a vihar legpusztítóbb részétől. Egyébként miért válna ketté egy tornádó, ha azt nem Isten akarná? Tudom, hogy az élet viharaiban mindig imádkozhatunk Mennyei Atyánkhoz, Ő pedig meghallgat minket, és válaszolni fog nekünk. Bátorságot ad és védelmet nyújt, hogy biztonságban átvészelhessük ezeket a viharokat.
Fotó: © Corbis