Szakembertől tanultam

Írta: George C. Robinson

Kezdő sebészként mindig volt mellettem egy nálam tapasztaltabb szakember. Isten gyermekeként ugyanebben az élményben lehet részem.

Sebészként gyakran kérdezik tőlem, hogyan tettem szert a szakértelmemre. Néhányan úgy vélik, bejárunk órákra, megnézünk egy műtétet, és máris szabadjára engednek minket. Sőt, emlegetni szoktunk egy ironikus mondást is a képzés során: nézz meg egyet, csinálj egyet, taníts egyet! Ám semmi sem áll messzebb az igazságtól.

Szakmai tapasztalatomat és ismeretemet számos tehetséges és türelmes orvos irányítása alatt szereztem. Először a válluk fölött, majd közelről néztem, hogyan dolgoznak. Egy évnyi megfigyelés után kisebb feladatokat kaptam, melyekkel a sebészt és az ő „első asszisztensét”, a sebész asszisztenst segítettem.

Még egy év elteltével megengedték, hogy egyszerűbb műtéteknél a sebésszel szemben állhassak a műtőasztal másik oldalán, és első asszisztensként működhessek. Újabb egy vagy két év után már bonyolultabb műtéteknél is asszisztálhattam. Ezután elkezdtem önállóan végezni a legegyszerűbb műtéteket, mint például sérvműtéteket, melyek során a tapasztalt sebész segédkezett az én első asszisztensemként.

A képzés utolsó évében – hét évvel az orvosi egyetem befejezése után – megengedték, hogy bonyolultabb műtéteket is végezzek, a sebésszel mint első asszisztensemmel. Rájöttem, hogy a legjobb tanítók irányítása alatt simábban mennek a műtétek, mert világos és egyszerű lépésekben mutatják meg nekem, mit kell tennem – ugyanazon lépésekkel, melyeket ők is megtanultak a képzésük során.

Egészen addig nem értékeltem teljes mértékben e nagyszerű és tehetséges sebészek irányítását első asszisztensként, míg be nem fejeztem a képzést, és magamra nem maradtam. Mindazonáltal 30 év elteltével is eszembe jutnak tanáraim, amint napi szinten alkalmazom azokat a szakmai gyakorlatokat, melyeket ők oly pontosan megtanítottak, bemutattak és kijavítottak.

Az evangélium tantételeinek megtanulása is ugyanígy történik. Sort sorra tanulunk tapasztalat által – egy nagyon türelmes Tanítótól. Őrá tekintünk, az Ő példáját követjük, sugalmazást kérünk, és Mennyei Atyánk megáld az Ő útmutatásával, melyet gyakran a Szentlelken, az élő próféták szavain, a szentírásokon vagy olyan embereken keresztül kapunk, akik szeretnek és szolgálnak. A mi Vezetőnk ott áll jelképesen mellettünk, miközben önbizalmat nyerünk, és egyengeti az utunkat, megadja a szükséges helyreigazításokat, megválaszolja a kérdéseket, és egyre több és több mindent bíz ránk, ha érdemesnek bizonyulunk arra.

Néhány sebésztanonc alig várja, hogy kikerüljön az irányítás alól, és a maga módján végezze a munkát. Hasonlóképpen, néha mi is megpróbálunk a mi szakértő Vezetőnk nélkül cselekedni. Sok éves sebészi munkám során megtanultam azonban, hogy még most is szeretnék és értékelnék egy olyan első asz-szisztenst, aki többet tud, mint én – különösen, amikor életek és lelkek múlnak rajta!

Az evangéliumban való fejlődésünk már a halandó élet előtti létben elkezdődött, itt folytatódik, és kétségtelenül még sokáig folytatódni fog a halandó élet után is. Ám a Szabadító létünk minden szakaszában előttünk járt, és megmutatta, milyen készségekre van szükségünk a sikerhez. És mindannyiunkat arra hív, támaszkodjunk rá és az Ő szakértelmére.