Dale G. Renlund elder: engedelmes szolga
Balra: az irodai fényképet Tom Smart készítette, Deseret News; a fényképet az asszonyokkal Joy Basso készítette
Dale és Ruth Renlund életének már minden perce be volt osztva. A 20-as éveik második felében jártak, és a Maryland állambeli Baltimore városában laktak az Amerikai Egyesült Államokban. Dale épp végzett a Utah Egyetem orvosi karán. Feleségével az ország másik felébe költöztek, hogy egy rangos és nagy igénybevételt jelentő rezidensi állást töltsön be a Johns Hopkins Egyetem oktatókórházában. Volt egy csodaszép kislányuk, Ashley. Drága feleségét, Ruthot, épp rákos megbetegedéssel kezelték, Dale pedig engedelmesen elfogadott egy elhívást, hogy püspökként szolgáljon.
Fotók: a Renlund család jóvoltából, kivéve, ahol másként van feltüntetve; portré © Busath.com; háttér iStock/Thinkstock
Az egyházközség tagjait látogatva Dale időnként magával vitte Ashley-t. Egy napon egy kevésbé tevékeny egyháztaghoz mentek látogatóba. „Tudtam, hogy ezt a mellettem álló bájos kislányt senki nem lenne képes elküldeni” – emlékszik vissza Renlund elder. Bekopogott egy férfi ajtaján, aki valamivel korábban már mérgesen elküldte Renlund püspök tanácsosát.
Amikor kinyitotta az ajtót, a férfi szinte betöltötte a keretet, akkora volt. Renlund püspökre meresztette a szemét. A négyéves Ashley hirtelen megszólalt: „Na, mi lesz? Bemehetünk?”
A püspök meglepetésére a férfi így szólt: „Miért is ne? Gyertek be!”
Amikor bent leültek, a férfi elmondta Renlund püspöknek, hogy nem hiszi, hogy az egyház igaz, és Jézus Krisztusban sem hisz. Haragosan beszélt, miközben Ashley egy játékkal játszott. A kislány végül leugrott a székéről, és kezét apja füléhez emelve hangosan ezt súgta: „Apa, mondd el neki az igazságot!”
Így is tett. Renlund elder bizonyságát tette a férfinak. Visszaemlékezése szerint „a férfi hozzáállása megenyhült, és a Lélek eljött az otthonába”.
Most a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjaként Renlund eldernek lehetősége van rá, hogy az egész világnak elmondja az igazságot (lásd T&Sz 107:23). „A legnagyobb öröm abból származik – mondja Renlund elder –, hogy mindenhol segíthetek elvinni Krisztus engesztelését az emberek életébe. Úgy gondolom, hogy ez az elhívás erre ad nekem fokozott lehetőséget, szélesebb körben, Krisztus tanújaként az egész világ előtt.”
Skandináv neveltetés
Dale Gunnar Renlund az Amerikai Egyesült Államokban, a Utah állambeli Salt Lake Cityben született, 1952. november 3-án. A testvéreivel együtt úgy nőtt fel, hogy otthon svédül beszéltek. Édesanyjuk, Mariana Andersson, Svédországból származott, édesapjuk pedig, Mats Åke Renlund, Finnország nyugati felének egy svéd ajkú városából. 1950-ben vándoroltak ki Svédországból Utahba.
Dale szülei Stockholmban találkoztak egymással az egyházban. Miután eldöntötték, hogy összeházasodnak, feltett szándékuk volt, hogy ezt kizárólag egy templomban fogják megtenni. Mivel ebben az időben nem volt templom Európában (a svájci Bern templomot 1955-ben szentelték fel), a pár Utahba jött, hogy egymáshoz lehessen őket pecsételni a Salt Lake templomban.
Renlund elder hét évvel fiatalabb húga, Linda C. Maurer azt mondja, hogy idősebb korában mind a négy gyermek felismerte, „milyen figyelemre méltó és hithű cselekedet volt szüleiktől az átköltözés úgy, hogy nem beszéltek angolul és pénzük sem nagyon volt, de rendelkezni akartak az evangélium és a templomi házasság áldásaival”.
Amikor Dale 11 éves volt, édesapja szakképzett asztalosként és ácsként elhívást kapott, hogy hároméves építési missziót teljesítsen Svédországban. A család a finnországi Helsinkiben és a svédországi Göteborgban lakott. Az egyház egy kis gyülekezetébe jártak, a gyerekek pedig svéd iskolákba. Dale egy évvel fiatalabb húga, Anita M. Renlund, így emlékszik vissza az átállás egyik nehézségére: „Ez először megrémített minket, mert bár otthon svédül beszéltünk, nem ismertük a nyelvtant és az írásmódot.”
Gyermekkorában Dale-nek volt egy bizonyságát megerősítő élménye, miután elolvasta a Mormon könyvét. A svédországi misszióelnök felhívást intézett a fiatal férfiakhoz az ároni papságban, hogy olvassák el a Mormon könyvét, és Dale akkor 12 éves bátyja, Gary, elfogadta a kihívást. A 11 éves Dale is így tett. Miután elolvasta a Mormon könyvét, imádkozott, és megkérdezte, hogy igaz-e. Renlund elder így emlékszik vissza erre: „Ez a határozott benyomásom támadt: »Mindvégig mondtam neked, hogy igaz.« És ez elképesztő élmény volt.”
Dale és testvérei – Gary, Anita és Linda – emlékeznek rá, hogy amikor a család visszaköltözött az Amerikai Egyesült Államokba, továbbra is svédül beszéltek és imádkoztak. Arra is emlékeznek, hogy a szüleik milyen nagy hangsúlyt fektettek a szentírások ismeretére. Azt mondják: „A legjobban a szentírások használatával lehetett érvelni a szüleinkkel.” Anita viccesen megjegyzi: „A szentírások ismerete a mi családunkban túlélési képesség volt, nem választható lehetőség.”
Rendkívüli módon Gary és Dale ugyanakkor kaptak elhívást arra, hogy a svéd misszióban szolgáljanak. Társak ugyan soha nem voltak, de mindketten fel tudták használni svéd nyelvtudásukat, hogy bő két éven keresztül misszionáriusokként szolgálják az Urat. Renlund elder sok munkát igénylő, de csodálatos élményként beszél a missziójáról: „Életre szóló változást hozott az elkötelezettségemet és azt illetően, hogy minden tőlem telhetőt meg akarjak tenni azért, hogy Krisztus tanítványa legyek.”
A legbámulatosabb áldás
Miután Dale 1974-ben hazatért a missziójából, a Utah Egyetemre járt. Kiváló tanuló volt, és kémia szakon alapdiplomázott. A testvérei és a közeli barátai mind emlékeznek rá, milyen jó képességei voltak, mennyire összpontosított, milyen keményen dolgozott, és mennyire elkötelezett volt minden törekvésében – mely jellemvonások a mai napig megmutatkoznak nála. Gary azt mondja: „Még soha senkit nem láttam, aki ilyen keményen dolgozna.”
Az egyházközségükben Dale találkozott egy Ruth nevű fiatal nővel, a cövekelnökségben, majd később a Hetveneknél szolgáló Merlin R. Lybbert lányával. Dale úgy emlékszik vissza, hogy amikor összeszedte a bátorságát, hogy randevúzni hívja, Ruth nemet mondott. Pár hónappal később újra megpróbálta, és akkor már igen volt a válasz. Ruth változata kicsit különbözik az övétől. Ő úgy emlékszik vissza, hogy nagy hatással volt rá, amikor Dale az úrvacsorai gyűlésen a missziójáról beszélt. Jobban megismerkedtek, és nagyon örült, amikor Dale randevúzni hívta, de mivel egy éppen akkorra tervezett vendégség háziasszonya volt, nemet kellett mondania, legközelebb viszont már örömmel igent mondott.
Balra: a fényképeket Kristen Murphy készítette, Deseret News; esküvői fénykép © Newman Photography
Dale és Ruth 1977-ben házasodtak össze a Salt Lake templomban, amikor Dale még a Utah Egyetem orvosi karára járt, Ruth pedig a szintén Salt Lake Cityben lévő Déli Középiskolában tanított. „Azon döntésemtől eltekintve, hogy tevékeny leszek az egyházban – mondja Renlund elder határozottan –, a legcsodálatosabb dolog az életemben a Ruthtal kötött házasságom.” Lányuk, Ashley, egy héttel azután született meg, hogy Renlund elder 1980-ban végzett az orvosi karon.
Renlund elder ekkor örömmel értesült róla, hogy elfogadták jelentkezését a Johns Hopkins Kórházban, amelyet első helyen jelölt meg orvosi tanulmányai folytatásának helyszíneként. A család a Maryland állambeli Baltimore városába költözött, ahol Dale csatlakozott a kórház orvosi csapatához.
Fejlődés próbatételek által
1981 októberében Renlund nőtestvérnél petefészekrákot diagnosztizáltak. Két műtéten és kilenc hónapnyi kemoterápián esett át. Renlund elder alig győzte Ruth és a kislányuk gondozását, amire így emlékszik vissza: „Fájt, ami történt, és úgy tűnt, mintha az imáim nem jutnának fel a mennybe.”
Amikor Ruth hazajöhetett a kórházból, gyenge volt, de szerettek volna együtt imádkozni. Renlund elder a feleségét kérte fel az ima elmondására. „Ő így kezdte: »Mennyei Atyánk, köszönjük Neked a papsági hatalmat, mely lehetővé teszi, hogy bármi történjék is, örökre együtt lehessünk.«”
Ebben a pillanatban Renlund elder rendkívül közel érezte magát a feleségéhez és Istenhez. „Amit korábban csak az elmém értett meg az örökkévaló családokról, most már a szívem is értette – mondja. – Ruth betegsége megváltoztatta az életünk menetét.”
Hogy elterelje figyelmét a betegségéről, Renlund nőtestvér úgy döntött, hogy jogot tanul. „Úgy gondolkoztam, hogy mindenképp rossz élmény lesz ez az egész, hacsak valami jót nem hozunk ki belőle – mondja Renlund nőtestvér. – Nem szerepelt a terveim között, hogy fiatalasszonyként rákos leszek és csak egy gyermekünk lesz. Az is kétséges volt, hogy meddig élek. De úgy éreztük, hogy a jogi tanulmányok jók lesznek.”
Haladt a tanulmányaival, miközben folytatódtak a kezelések, a férje pedig rezidensként dolgozott.
Baltimore belvárosi püspöke
Miután Renlund elder három éven át a kórház munkatársaként dolgozott, kardiológiai ösztöndíjat kapott. Ezzel egyidőben interjút tartottak vele, hogy legyen a Baltimore Egyházközség püspöke. Brent Petty, aki akkoriban első tanácsos volt a Maryland Baltimore Cövekben, emlékszik erre az interjúra. A cövekelnök, Stephen P. Shipley, és ő is érezték „a Szentlélek erős befolyását”, miközben interjút készítettek vele.
Petty testvér emlékszik rá, hogy a szakmai és a családi téren tapasztalt kihívások mellett is „remek püspöknek bizonyult”. Amikor Renlund elder tavaly elhívást kapott a Tizenkét Apostol Kvórumába, Petty elder beszámolója szerint nagyon örültek a Baltimore Egyházközség tagjai, valamint Renlund elder orvostársai is, akik többsége nem utolsó napi szent. Szeretetüket és nagyrabecsülésüket fejezték ki a szolgálatáért és kivételes erkölcsi tartásáért.
Két kiemelkedő karrier
1986-ban, miután Renlund nőtestvér elvégezte a Maryland Egyetem jogi karát, Renlund elder pedig a hároméves rezidensképzést és a hároméves kardiológiai ösztöndíjas programot, visszatértek Utah államba. Renlund nőtestvér jogász lett a Utah állambeli főügyészi hivatalban, Renlund elder pedig orvostudományi professzor a Utah Egyetemen. 18 éven keresztül Renlund elder volt a Utah államban átültetést végző kórházak Szívtranszplantációs Programjának egészségügyi igazgatója.
2000-ben a Szívelégtelenség Megelőzési és Kezelési Program igazgatója lett a Salt Lake Cityben található Intermountain Egészségügyi Központban. A programnak részét képezték a beültethető szívpumpák és teljes műszívek. Dr. Donald B. Doty, egy nemzetközileg elismert szívsebész, dr. Renlund kollégája volt az UNSZ Kórházban. Dr. Doty azt mondja: „Kivételesnek számított a figyelemre méltó felkészültsége, alapos összpontosítása, hozzáértő igazgatása és az együttérzése.”
Dr. A. G. Kfoury, egy hívő katolikus, aki sok éven át dr. Renlund közeli munkatársa volt, azt mondja, hogy dr. Renlund a térség elsőszámú transzplantációs kardiológusa volt, aki „páratlan jelleméről, becsületességéről, alázatosságáról és együttérzéséről volt ismert”. Azt mondja, hogy dr. Renlund „a legjobbat hozta ki az emberekből. Ezt csendben tette. Nagyon figyelt az emberekre, törődött velük, és rendkívüli érdeklődést tanúsított a munkatársai sikere iránt.” Dr. Renlund csendben, példát mutatva vezetett, és mindig törődött a munkatársai családtagjaival.
Dr. Kfoury különösen arra figyelt fel, hogy milyen figyelmes dr. Renlund a betegekkel. Ha például egy beteg nem tudta megoldani az utazást, dr. Renlund akár messzire is elautózott a beteg otthonához, beemelte őt az autójába, és elvitte a kórházba. Dr. Kfoury azt mondja, hogy ez rendkívüli volt.
Szolgálat a Hetveneknél
Miután öt éven keresztül cövekelnökként szolgált a Salt Lake Egyetem Első Cövekében, Renlund elder 2000-ben elhívást kapott, hogy területi hetvenesként szolgáljon a Utah Területen, 2009 áprilisában pedig elhívást kapott, hogy általános felhatalmazott hetvenes legyen. Első megbízása az volt, hogy az Afrika Délkeleti Terület elnökségében szolgáljon, mely területhez 25 különböző országban található egyházi egységek tartoztak.
Renlund nőtestvér elmondja, hogyan reagáltak az elhívásra: „Természetesen meglepetésként ért. És az emberek azt mondták, hogy a csúcson lépünk ki a karrierünkből. És ez valószínűleg így is volt. Azonban ha az Úrnak szüksége van a karrierünk csúcsára, és ekkor van az, hogy szolgálatot nyújthatunk, hát akkor menni kell.”
Hősként utalva feleségére Renlund elder azt mondja: „Ő hozta a nagyobb áldozatot.” Renlund nőtestvér az ügyvédi irodája vezetői székét és számos előkelő testületben betöltött pozícióját hagyta hátra. „Afrikába küldtek minket, ahol a szentek megtanították nekünk, hogy mi is az, ami igazán számít” – mondja Renlund elder.
Az egyik vasárnap Kongó középső vidékén megkérdezte az egyháztagokat, hogy milyen kihívásokkal néznek szembe, amire nekik semmilyen kihívás nem jutott eszükbe. Újra megkérdezte. Végül a terem hátuljában felállt egy idősebb úriember, és azt kérdezte: „Renlund elder, hogy lehetnének kihívásaink? Itt van nekünk Jézus Krisztus evangéliuma.” Erre az élményére visszagondolva Renlund elder azt mondja: „Olyan akarok lenni, mint ezek a kongói szentek, akik minden nap imádkoznak az ételért, minden nap hálásak az ételért és hálásak a családjukért. Semmijük sincs, de mindenük megvan.”
Renlund elder öt éven át szolgált a területi elnökségben, és sok ezer kilométert utazva, egyháztagokat és misszionáriusokat látogatva bejárta Afrika hatalmas délkeleti területét. Tanult franciául, mert ezen a vidéken több országban is ezt a nyelvet beszélik.
Jeffrey R. Holland elder, aki ekkoriban a Tizenketteknek az Afrika Délkeleti Terület elnökségéhez kijelölt tagja volt, azt mondja Renlund elderről: „Senki nem tudott volna Renlund eldernél többet adni magából a területért, az emberekért és a szükségleteikért. Állandóan azon munkálkodott, hogy megismerje az embereket, megszeresse a kultúrájukat, és segítsen a szenteket a megváltó fény felé vinni.”
Elhívás, hogy különleges tanú legyen
Renlund elder 2015. szeptember 29-én váratlan hívást kapott az Első Elnökség Hivatalából. Elmondása szerint az egyházi irodaépületben „szívélyesen üdvözölt Thomas S. Monson elnök és két tanácsosa. Miután leültünk, Monson elnök rám nézett és azt mondta: »Renlund testvér, elhívunk, hogy a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjaként szolgálj.«”
Renlund elder teljesen ledöbbent. Alázatosan elfogadta az elhívást, amire így emlékszik vissza: „Szerintem Monson elnök érezte, hogy teljesen szétestem, ezért rám nézett és azt mondta: »Isten hívott el téged, ezt az Úr tudatta velem.«”
Renlund elder visszament az irodájába, bezárta az ajtót, és imában térdre ereszkedett. Miután összeszedte magát, felhívta a feleségét. „Ő is meglepődött – mondja –, de teljesen elkötelezett volt az Úr és az Ő egyháza iránt, valamint mellettem.”
Leányuk, Ashley, azt mondja: „Édesapám a menny áldásai révén vált kiváló emberré, és egész életén átívelő szolgálat készítette fel erre az elhívásra. Hatalmas szíve van, telve szeretettel.”
Renlund elder bátyja, Gary is azt mondja, hogy Renlund eldert „a kihívások és a szolgálat is már régóta felkészítették a most kapott elhívásra. Ez részét képezi az érvényben lévő nagyobb tervnek, és számomra könnyű támogatni őt.”
Balra: az irodai fényképet Tom Smart készítette, Deseret News; a fényképet az asszonyokkal Joy Basso készítette
Elhívása jelentőségén merengve Renlund elder azt mondja: „Nem érzem magam alkalmasnak, attól eltekintve, hogy tudom, hogy Jézus Krisztus a világ Szabadítója. Tanúbizonyságot tudok tenni az Ő élő valóságáról, hogy Ő az én Szabadítóm és a ti Szabadítótok. Tudom, hogy ez igaz.”