Míg újra találkozunk
Lelki krokodilok
„Balgaság – mondtam. – Itt nincsenek krokodilok.”
Kép © iStock/Thinkstock
Mindig is szerettem volna eljutni Afrikába, hogy megnézzem az állatokat, végül a lehetőség elérkezett. […]
Megálltunk egy vízmedernél, hogy figyeljük, amint az állatok inni jönnek. Nagy szárazság volt abban az évszakban, és nem volt túl sok víz, tényleg csak sárpocsolyák. Amikor az elefántok beleléptek az iszapba, a víz beszivárgott a mélyedésbe, az állatok pedig az elefántnyomokból ittak.
Különösen az antilopok voltak nagyon nyugtalanok. Odamentek az iszapos pocsolyához, de azonnal vissza is fordultak, és rémülten elfutottak. Láttam, hogy nincsenek oroszlánok a környéken, és megkérdeztem a vezetőt, miért nem isznak az antilopok. Válasza, s egyben a lecke lényege is ez volt: „Krokodilok.”
Biztosra vettem, hogy viccel, ezért komolyan visszakérdeztem: „Mi a gond?” A válasz újra így hangzott: „Krokodilok.”
„Balgaság – mondtam. – Itt nincsenek krokodilok.” […]
Látta, hogy nem hiszek neki, és – úgy vélem – elhatározta, hogy megtanít nekem egy leckét. Elhajtottunk egy másik helyre, ahol az autó egy töltésen állt az iszapos meder felett, ahonnan lenézhettünk. „Ott – mondta. Nézd meg magad!”
Nem láttam mást, csak sarat, egy kevés vizet, s a távolban a nyugtalan állatokat. Aztán hirtelen megláttam! – Egy hatalmas krokodilt az iszapba süllyedve, amint arra vár, hogy egy gyanútlan állat elég szomjas legyen ahhoz, hogy inni jöjjön. […]
A vezető kedvesebb volt velem, mint azt megérdemeltem. Amikor első kijelentését, hogy „krokodilok”, az én mindentudásom kétségbe vonta, akár azt is mondhatta volna: „Hát, menj oda, és nézd meg magad!”
A saját szememmel láttam volna, hogy nincsenek ott krokodilok. Annyira biztos voltam magamban, hogy azt hiszem, talán még oda is mentem volna, hogy lássam, mi van ott. Ez az öntelt szemlélet végzetes is lehetett volna! Ő azonban elég türelmes volt a tanításomhoz.
Remélem, fiatal barátaim, ti bölcsebben beszélgettek vezetőitekkel, mint ahogy én azt akkor tettem. A beképzelt érzés, miszerint én minden tudok, valójában nem volt méltó hozzám, és nem méltó hozzátok sem. Nem vagyok erre nagyon büszke, s azt hiszem, szégyellném is bevallani, hacsak nem lehetnék ezzel a segítségetekre.
Azok, akik előttetek járnak az életben, körüljárták már némiképp a vizes pocsolyákat, és figyelmeztetnek a krokodilokra. Nemcsak a nagy, szürke gyíkokra, melyek darabokra szaggathatnak, hanem a lelki krokodilokra is, melyek sokkal veszélyesebbek, megtévesztőbbek és láthatatlanabbak még azoknál a jól álcázott afrikai hüllőknél is.
Ezek a lelki krokodilok megölhetik vagy megcsonkíthatják lelketeket. Tönkretehetik lelki békéteket, és a titeket szerető emberek lelki békéjét is. Ezek azok, amelyekre figyelmeztetni kell, mert szinte nem is létezik már olyan itatóhely az egész halandóságban, mely ne lenne megfertőzve velük. […]
Szerencsére az életben van elég vezető ahhoz, hogy megelőzzük ezeket a dolgokat, amennyiben időről időre hajlandóak vagyunk tanácsot elfogadni.