Emlékezni a Szabadítóra

Írta: Eric B. Murdock

Egyházi folyóiratok

Hatalmas áldások érnek bennünket, amikor az úrvacsoravételen keresztül emlékezünk Jézus Krisztusra.

Minden héten abban az áldásban lehet részünk, hogy vehetünk az úrvacsorából, amikor elmegyünk az egyházba. Valójában ez az egyik fő oka annak, hogy vasárnap elmegyünk az egyházba. Tudod, miért olyan fontos az úrvacsora? Van valami, amit megígérünk, hogy megtesszük, és ami az egyik legfontosabb és legszentebb szertartássá teszi ezt az egyházban: hogy emlékezünk Jézus Krisztusra.

Gondold végig: a Szabadítóra való emlékezés az úrvacsorai imák központi eleme. Ezekben ígéretet teszünk arra, hogy „őrá mindenkor emlékez[ünk]” (T&Sz 20:77), nem csupán vasárnap, hanem mindig. Ha mindig emlékezünk a Szabadítóra, az életünk az Ő normáit és tanításait tükrözi majd, mi pedig egy erőteljes megtartó hatást tapasztalunk majd az életünkben.

Hogyan segített az emlékezés egy fiatalembernek?

Amikor például Isten angyala bűnbánatra szólította az ifjabb Almát, akkor ő a földre rogyott, és jó néhány napig képtelen volt megszólalni vagy megmozdulni. Ezen idő alatt bűneinek emlékei gyötörték, de aztán „arra is emlékez[ett], hogy hallotta [atyját]… prófétálni egy Jézus Krisztusnak, Isten Fiának az eljövetelét illetően, hogy engesztelést hozzon a világ bűneiért”. Ezután azt mondta: „Most, amint elmém elkapta ezt a gondolatot, így kiáltottam fel a szívemben: Ó Jézus, Isten Fia, irgalmazz nekem, aki a keserűség gubacsában vagyok, és akit a halál örökkévaló láncai vesznek körül! És most íme, amikor erre gondoltam, már nem voltam képes visszaemlékezni a fájdalmaimra” (Alma 36:17–19).

Már Krisztus puszta gondolata is arra indította Almát, hogy irgalomért imádkozzon, ami levette róla a bűntudatot, enyhítette fájdalmát, és segített neki a bűnbánatban. Almához hasonlóan mi is átadhatjuk Krisztusnak az életünket, és megtapasztalhatjuk az evangélium szerinti életből eredő örömet. Mindez azon döntésünkkel kezdődik, hogy emlékezünk Jézus Krisztusra és az Ő engesztelésének hatalmára.

Íme öt további áldás, amely azon ígéretünk megtartásából ered, hogy mindig emlékezünk a Szabadítóra.

Az Ő Lelke velünk lesz

Amikor vasárnap az úrvacsorából veszel, emlékeztetőt kapsz az ígéretről, hogy ha emlékezel Krisztusra, betartod az Ő parancsolatait, és magadra veszed a nevét, akkor az Ő Lelke mindig veled lehet. A folyton változó világunkban könnyen félrevezethetnek. Ha azonban a Szentlélek veled van, akkor „a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhat[od] az igazat” (Moróni 10:5). Az Úr Lelke lehet az útmutatód, és megáldhat téged iránymutatással, tanítással és védelemmel.
Ő erőt adhat nekünk, hogy ellenálljunk a kísértésnek

Legjobb és legbiztosabb védelmünk a kísértés ellen a Jézus Krisztusba vetett hitünk (lásd Alma 37:33). Amikor Krisztusra összpontosítjuk az elménket, akkor felismerjük Sátán hazugságait, és észleljük, amikor megkísérel félrevezetni bennünket. Mivel Jézus szembenézett a kísértéssel, de soha nem engedett annak, Őrá támaszkodhatunk, amikor kísértésekkel kerülünk szembe. Nefi azt tanította, hogy akik Isten szavához „ragaszkodnak, azok soha el nem vesznek; és az ellenség kísértései és tüzes nyilai sem tudják őket… legyőzni” (1 Nefi 15:24). Amikor emlékezünk a Szabadítóra és az Ő tanításaira, akkor Ő felemelhet bennünket, és megerősíthet minket a kísértések ellen.
Az Ő példája vezet majd bennünket

Jézus nem csupán elmondja, hová forduljunk az örök életért; Ő előttünk jár. Azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (János 14:6). Krisztus a tökéletes példánk. Halandó szolgálata során Jézus tanított és példát mutatott a szeretetről, a szelídségről, az alázatról és a könyörületről. Mások tanításával, szolgálatával és szeretetével töltötte idejét.

Mindenben, amit csak tett, Atyja akaratának engedelmeskedett (lásd János 5:30). A Szabadító az élet minden területén követendő mintát adott számunkra, és arra kér mindannyiunkat, hogy kövessük az Ő példáját.

Ha bármikor úgy találod, hogy nem tudod, merre menj, vagy mit tegyél, emlékezz a Szabadítóra! Azt mondta: „Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (János 8:12).
Ő segíthet nekünk mások szolgálatában

Jézus mindig a saját szükségletei elé helyezte mások szükségleteit. „Széjjeljárt jót tévén” (Apostolok cselekedetei 10:38). Meggyógyította a betegeket, és segített a körülötte élőknek. Amikor Jézusra emlékezünk, az életét meghatározó önzetlen szolgálat tetteire emlékezünk, valamint arra is, hogy azt kérte tőlünk, hogy mások szolgálatával szolgáljuk Őt. „…amikor embertársaitok szolgálatában vagytok, akkor is csak Istenetek szolgálatában vagytok” (Móziás 2:17).

Az Úr megnyitja majd a szemedet, hogy lásd azokat magad körül, akiknek a segítségedre lehet szüksége. Annak kapcsán is irányítást kapsz majd, hogy miként szolgálhatod őket a legjobban. Az életed boldogabb és teljesebb lesz, amikor apró és egyszerű szolgálatokat nyújtasz. Mások szolgálata a békesség és az öröm érzését hozza majd az életedbe.
Megbánhatjuk bűneinket

Mindannyian hiányt szenvedünk a parancsolatok betartása terén, még amikor őszintén igyekszünk is, viszont Jézus Krisztus élete és küldetése miatt van visszafelé vezető út.

A Jézus Krisztusra való emlékezés eszünkbe juttatja a bűnbánat ajándékát, amely az Ő engesztelése révén áll rendelkezésünkre. Jézus mindenkit bűnbánatra szólít, és örömet tapasztalunk, amikor elfordulunk a bűntől, és megtérünk Őhozzá. Amikor őszinte vágy él bennünk a változásra és a parancsolatok betartására, az Úr azt ígéri: „Íme, aki megbánta bűneit, annak megbocsáttatik, és én, az Úr, nem emlékszem azokra többé” (T&Sz 58:42).

Amikor veszel az úrvacsorából, kötelezettséget vállalsz arra, hogy mindig emlékezel a Szabadítóra. Minél inkább Krisztust tartod a gondolataidban, annál inkább az életed középpontjává válik, és annál jobban irányít és vezet majd, hogy elérd mindazt, ami benned rejlik. Ha mindig emlékezel a Szabadítóra, az mindig megáldja majd az életedet.