Krisztus tana

Brian K. Ashton

második tanácsos a Vasárnapi Iskola általános elnökségében

Krisztus tana lehetővé teszi számunkra, hogy hozzájuthassunk ahhoz a lelki erőhöz, mely átemel bennünket lelkünk jelenlegi állapotából egy olyan állapotba, amelyben tökéletessé válhatunk.

Feltámadását követően Jézus gondosan felépítette a nefitákhoz tett látogatását, hogy ezáltal megtaníthassa nekünk a legfontosabb dolgokat. Ez azzal vette kezdetét, hogy az Atya tanúságát tette a népnek, hogy Jézus az Ő Szeretett Fia, akiben Ő gyönyörködik.¹ Ezt követően Jézus maga is leereszkedett, és tanúságot tett saját engesztelő áldozatáról,² majd magához hívta az embereket, hogy bocsássák az oldalába kezeiket, és tapintsák meg a szögek nyomait a kezeiben és a lábfejeiben,³ hogy biztosan tudhassák, hogy Ő a Krisztus. E bizonyságok kétségkívül megerősítették Jézus engesztelésének beteljesülését, és azt, hogy az Atya eleget tett azon szövetségének, hogy elküld egy Szabadítót. Jézus ezután Krisztus tanának átadása által megtanította a nefitáknak, hogyan tegyenek szert az Atya boldogságtervének valamennyi áldására, amelyek a Szabadító engesztelő áldozata révén váltak elérhetővé számunkra.⁴

Mai üzenetem Krisztus tanára összpontosít. A szentírások meghatározása szerint Krisztus tana magában foglalja a Jézus Krisztusban és az Ő engesztelő áldozatában gyakorolt hitet, a bűnbánatot, a keresztelkedést, a Szentlélek ajándékának befogadását és a mindvégig kitartást.⁵

Krisztus tana lehetővé teszi számunkra az Ő engesztelő áldozatából fakadó áldások elnyerését

Krisztus engesztelő áldozata lefekteti azon feltételeket, melyek révén a Szent Messiás érdemeire, irgalmára és kegyelmére támaszkodhatunk,⁶ tökéletessé lehetünk Krisztusban,⁷ minden jó dologra szert tehetünk,⁸ és örök életet nyerhetünk.⁹

Ugyanakkor Krisztus tana a módja – az egyetlen módja – annak, hogy a Jézus engesztelése által elérhetővé vált valamennyi áldásra szert tehessünk. Krisztus tana teszi lehetővé számunkra, hogy hozzájuthassunk ahhoz a lelki erőhöz, mely átemel bennünket lelkünk jelenlegi állapotából egy olyan állapotba, amelyben Szabadítónkhoz hasonlóan tökéletessé válhatunk.¹⁰ Az újjászületés eme folyamatáról D. Todd Christofferson elder a következőket tanította: „Az újjászületés, fizikai születésünkkel ellentétben, nem egy esemény, inkább egy folyamat. És az ebben a folyamatban való részvétel a halandóság központi célja.”¹¹

Vizsgáljuk meg Krisztus tanának minden egyes részét!

Az első: a Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett hit. A próféták azt tanították, hogy a hit Krisztus szavának meghallásával¹² kezdődik. Krisztus szavai tanúságot tesznek az Ő engesztelő áldozatáról, és megtanítják nekünk, miként lehet részünk megbocsátásban, áldásokban és a felmagasztosulásban.¹³

Krisztus szava meghallásának eredményeként hitet gyakorlunk azáltal, hogy a Szabadító tanításainak és példájának követése mellett döntünk.¹⁴ Nefi azt tanította, hogy ezt „teljesen [Krisztus] érdemeire támaszkodva [kell megtennünk], akinek hatalmában áll megszabadítani”.¹⁵ Mivel a halandóság előtti életben Jézus maga is Isten volt,¹⁶ bűntelen földi életet élt,¹⁷ és engesztelése során maradéktalanul eleget tett az igazság követelményeinek mindannyiunk számára,¹⁸ ezért megadatott neki az a hatalom és a kulcsok, mely által véghezviszi minden ember feltámadását,¹⁹ valamint azt is lehetővé tette, hogy a bűnbánat lehetőségével élve az irgalom legyőzze az igazságosságot.²⁰ Amikor megértjük, hogy Krisztus érdemeire támaszkodva irgalomra tehetünk szert, képesek leszünk „a bűnbánathoz vezető hit[re]”.²¹ A Krisztus érdemeire való teljes támaszkodás tehát abban nyilvánul meg, hogy bízunk abban, hogy Ő minden dolgot véghezvitt, amely szükséges a szabadulásunkhoz, majd pedig erre a hitre támaszkodunk.²²

A hit arra is sarkall bennünket, hogy ahelyett, hogy azon aggódnánk, mit gondolnak rólunk mások, sokkal inkább azzal törődünk, hogy miként vélekedik rólunk Isten.

A második: a bűnbánat. A lámánita Sámuel ezt tanította: „Ha hisztek [Krisztus] nevében, akkor minden bűnötöket meg fogjátok bánni.”²³ A bűnbánat Mennyei Atyánk becses ajándéka, amely az Ő Egyszülött Fia révén vált lehetővé. Ezt a folyamatot az Atya azért adta nekünk, hogy ezáltal gondolatainkon, cselekedeteinken és egész lényünkön változtassunk, illetve fordítsunk, hogy minél inkább hasonlatossá váljunk a Szabadítóhoz.²⁴ Nemcsak a súlyos bűnökért adatott, hanem az önértékelés és önfejlesztés napi szintű gyakorlásának folyamata is ez egyben,²⁵ amely segít legyőznünk bűneinket, tökéletlenségeinket, gyengeségeinket és hiányosságainkat.²⁶ A bűnbánat Krisztus igaz követőivé változtat bennünket, ami szeretettel tölt el²⁷ és elűzi félelmeinket.²⁸ A bűnbánat nem amolyan B terv arra az esetre, ha a bűntelen életre vonatkozó terveink füstbe mennének.²⁹ A folyamatos bűnbánat az egyetlen ösvény, amely tartós örömöt hoz, és amely visszavezet bennünket Mennyei Atyánk jelenlétébe.

A bűnbánaton keresztül alárendeljük magunkat és engedelmeskedünk Isten akaratának. Azonban ezt nem kell egyedül megtennünk. Amennyiben Isten jóságának és saját jelentéktelenségünknek felismerése³⁰ azon erőfeszítésünkkel párosul, hogy viselkedésünket összhangba hozzuk Isten akaratával,³¹ életünkbe kegyelem költözik.³² A kegyelem a „segítség és erő isteni eszköze, mely Jézus Krisztus bőséges irgalmán és szeretetén keresztül adatott… azért, hogy jó cselekedeteket vihessünk véghez, amire a saját erőnkből nem lennénk képesek”.³³ Mivel a bűnbánat célja az, hogy a Szabadítóhoz hasonlóvá váljunk – amit egyedül nem tudnánk megtenni –, rendkívül nagy szükségünk van a Szabadító kegyelmére, hogy meghozhassuk az ehhez szükséges változtatásokat az életünkben.

Bűnbánatunk során a régi, az igazlelkűséggel nem összhangban álló viselkedésmintáinkat, gyengeségeinket, tökéletlenségeinket és félelmeinket új szokásokkal és meggyőződésekkel váltjuk fel, melyek közelebb visznek bennünket a Szabadítóhoz, és segítenek Hozzá hasonlóvá válnunk.

A harmadik: a keresztelkedés és az úrvacsora. Mormon próféta azt tanította, hogy „a bűnbánat első gyümölcse a keresztelkedés”.³⁴ Ahhoz, hogy teljes legyen, a bűnbánatnak a keresztelés szertartásával kell kiegészülnie, melyet egy Isten papságának felhatalmazásával rendelkező személy végez el. Az egyház tagjai számára a kereszteléskor és más alkalmakkor megkötött szövetségek megújítására az úrvacsoravételkor kerül sor.³⁵

A keresztelés és az úrvacsora szertartásai során szövetségben fogadjuk, hogy betartjuk az Atya és a Fiú parancsolatait, mindig emlékezünk Krisztusra, és hajlandóak vagyunk Krisztus nevét (illetve az Ő munkáját és jellemvonásait³⁶) magunkra venni.³⁷ Cserébe a Szabadító szövetségben ígéri, hogy megbocsátja bűneinket,³⁸ és Lelkét még bőségesebben kitölti ránk.³⁹ Krisztus azt is megígéri, hogy felkészít bennünket az örök életre azáltal, hogy segít olyanokká válunk, mint amilyen Ő maga.⁴⁰

Douglas D. Holmes, a Fiatal Férfiak általános elnökségének első tanácsosa, ezt írta: „A keresztelés és az úrvacsora szertartása egyaránt jelképezi az újjászületés végeredményét és folyamatát. A keresztelés során eltemetjük a test régi lényét, és új életre jövünk elő.⁴¹ Az úrvacsora idején azt tanuljuk, hogy ez a változás lépésről lépésre zajló folyamat, [amelyben] apránként, hétről hétre formálódunk át, amint a bűnbánat, a szövetségkötés és a Lélek egyre fokozódóbb kiáradásai révén [olyanná válunk, mint a Szabadító].”⁴²

A szertartások és a szövetségek Krisztus tanának kulcsfontosságú elemei. Csak akkor nyilvánul meg az isteniség hatalma az életünkben, ha érdemesen részesülünk a papsági szertartásokban és megtartjuk az azokhoz tartozó szövetségeket.⁴³ D. Todd Christofferson elder elmagyarázta, hogy „»ez az isteniség hatalma« a Szentlélek személyében és befolyása által érkezik”.⁴⁴

A negyedik: a Szentlélek ajándéka. A keresztelkedés után a konfirmálás szertartása során megkapjuk a Szentlélek ajándékát.⁴⁵ Ez az ajándék, amennyiben befogadjuk azt, lehetővé teszi, hogy Isten állandó társunk legyen,⁴⁶ és folyamatos hozzáférést biztosít ahhoz a kegyelemhez, amely az Ő hatásának alapvető velejárója.

Állandó társunkként a Szentlélek további hatalommal és erővel ruház fel bennünket, hogy megtarthassuk a szövetségeinket.⁴⁷ Meg is szentel minket,⁴⁸ ami azt jelenti, hogy „megszabadulunk a bűntől, ahogyan nemessé, tisztává és szentté válunk Jézus Krisztus engesztelése által”.⁴⁹ A megszentelődés folyamata nemcsak megtisztít bennünket, hanem a szükséges lelki ajándékokkal és a Szabadító isteni tulajdonságaival⁵⁰ is felruház minket. Megváltoztatja alapvető természetünket,⁵¹ hogy „már nincs hajlandóságunk arra, hogy gonosz dolgot tegyünk”.⁵² Minden alkalommal, amikor a hit, a bűnbánat, a szertartások, a krisztusi szolgálat és más igazlelkű tevékenységek által beengedjük a Szentlelket az életünkbe, megváltozunk, míg lépésről lépésre, apránként olyanná nem válunk, mint Krisztus.⁵³

Az ötödik: a mindvégig kitartás. Nefi próféta azt tanította, hogy miután befogadjuk a Szentlelket, ki kell tartanunk „mindvégig az élő Isten Fia példájának követésében”.⁵⁴ Dale G. Renlund elder a következőképp jellemezte a mindvégig való kitartás folyamatát: „[T]ökéletessé válhatunk, amennyiben ismételten és egyre nagyobb teljességgel… hitet gyakorolunk [Krisztusban]; bűnbánatot tartunk; veszünk az úrvacsorából, hogy megújítsuk a keresztelés szövetségeit és áldásait; valamint állandó társunkként még nagyobb mértékben elnyerjük a Szentlelket. Így cselekedve [hasonlóbbá válunk] Krisztushoz, és képesek leszünk mindvégig kitartani.”⁵⁵

Más szavakkal a Szentlélek befogadása, és az a változás, melyet e befogadás előidéz bennünk, tovább növeli a hitünket, a megnövekedett hit pedig további bűnbánathoz vezet. Ahogy jelképesen feláldozzuk szívünket és bűneinket az úrvacsora oltárán, egyre nagyobb mértékben leszünk képesek a Szentlélek befogadására, a Szentlélek nagyobb mértékben való befogadása pedig tovább vezet bennünket az újjászületés ösvényén. Ahogy e folyamat során előrehaladunk és részesülünk az evangélium valamennyi szabadító szertartásában és szövetségében, „kegyelemért kap[unk] kegyelmet”, míg el nem nyerjük a teljességet.⁵⁶

Alkalmaznunk kell Krisztus tanát az életünkben

Testvérek, amikor Krisztus tanát alkalmazzuk az életünkben, mind fizikai, mind lelki értelemben megáldatunk, még a megpróbáltatásaink közepette is, míg végül képesek leszünk „minden jó dolgot”⁵⁷ megragadni. Tanúságom teszem, hogy már láttam és most is látom megnyilvánulni ezt a folyamatot a saját életemben, lépésről lépésre, apránként.

Azonban még ennél is fontosabb, hogy azért alkalmazzuk Krisztus tanát az életünkben, mert az jelenti a Mennyei Atyánk jelenlétébe visszavezető egyetlen ösvényt. Ez az egyetlen módja annak, hogy befogadjuk a Szabadítót, és így a fiaivá és leányaivá váljunk.⁵⁸ Valójában a bűntől való megváltásnak és a lelki fejlődésnek is az az egyetlen módja, ha Krisztus tanát alkalmazzuk az életünkben.⁵⁹ János apostol ennek az ellentétpárját is tanította: „A ki… nem marad meg a Krisztus [tana] mellett, annak egynek sincs Istene.”⁶⁰ Jézus maga is azt tanította a nefita Tizenkettőnek, hogy amennyiben nem gyakorlunk hitet Krisztusban, keresztelkedünk meg és tartunk ki mindvégig, „kivágat[unk] és tűzbe vettet[ünk], ahonnan… már nem tud[unk] visszatérni”.⁶¹

Tehát miként alkalmazhatjuk Krisztus tanát még teljesebb mértékben az életünkben? Tudatos erőfeszítéseket tehetünk például arra, hogy minden héten felkészüljünk az úrvacsora szertartására azáltal, hogy imádságos lélekkel elgondolkozunk, miben van a leginkább szükségünk fejlődésre. Ezután feláldozhatunk legalább egy olyan dolgot az úrvacsora oltárán, mely visszatart bennünket attól, hogy olyanok legyünk, mint Jézus Krisztus, miközben hittel könyörgünk segítségért és a szükséges lelki ajándékokért, valamint szövetségben megfogadjuk, hogy jobbá válunk a következő hét során.⁶² Ha így teszünk, a Szentlélek nagyobb mértékben lesz jelen az életünkben, és további erőre teszünk szert tökéletlenségeink leküzdéséhez.

Tanúságomat teszem, hogy Jézus Krisztus a világ Szabadítója, és az Övé az egyetlen név, amely által megszabadulhatunk.⁶³ Minden jó dolog Őáltala válik elérhetővé.⁶⁴ Azonban ahhoz, hogy „minden jó dolgot [megragadjunk]”⁶⁵ – ideértve az örök életet is –, folyamatosan alkalmaznunk kell az életünkben Krisztus tanát. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.