Utolsó napi szentek történetei
Kész!
Illusztráció: Allen Garns
Az egyik vasárnap az az öröm ért, hogy a püspökként folytatott interjúim során leülhettem az egyik jó barátommal, hogy elbeszélgessünk néhány kihívásról, amelyekkel szembe kellett néznie. Miután pár percig hallgattam az aggodalmait, az az érzésem támadt, hogy amire szüksége van, az a következetes szentírásolvasás. Ez eszembe juttatta, hogy püspökként nekem is következetesebbnek kellene lennem a szentírás-tanulmányozásomban. Ez olyasmi volt, amivel régóta küszködtem. Így hát azt javasoltam, hogy legyünk „felelőstársak” a következetesebb tanulmányozásra való törekvésünkben.
Mindennap, miután végeztünk a szentírásaink olvasásával, elküldtünk egymásnak SMS-ben egy szót: Kész! Mindkettőnkre nagyon ösztönzően hatott, hogy tudtuk, valaki már várja a tájékoztatást, hogy a másiknak vajon sikerült-e végeznie az aznapi olvasnivalóval. Ha az egyikünk elfelejtette, a beérkező üzenet emlékeztette. Ha valaki nem küldött SMS-t, nem lett miatta megszólva. Mindketten hagytuk, hogy a másik úgy haladjon előre ebben a kihívásban, hogy közben ne keltsünk benne bűntudatot.
Most már fél éve, hogy belevágtunk a kihívásba, és nem tudnék felidézni egyetlen olyan napot sem, amikor kihagytuk volna a szentírásaink olvasását. Néhány hónapja ez a testvér felállt a böjti és bizonyságtételi gyűlésen, és megosztotta a bizonyságát arról a pozitív hatásról, amellyel a napi szentírás-tanulmányozás járt a maga és a családja számára.
Hálás vagyok ezért a testvérért és a barátságáért, ahogyan a napi SMS-eiért is. Megtapasztaltam, hogyan teheti jobbá életünket a technika, ha helyénvalóan alkalmazzák. Hálás vagyok a szentírásokért is és azért, ahogy bizonyságot tesznek Krisztusról. Tudom, hogy a Szabadító engesztelése lehetővé teszi azt, hogy egy napon mindegyikünk visszatérjen Őhozzá és Vele éljen.