Válaszok az egyház vezetőitől
Hogyan találjunk valódi békességet
Részletek a 2013. áprilisi általános konferencia egyik beszédéből.
A jó emberek mennyei törekvése mindenütt és mindig is a béke előidézése volt a világban, és az is lesz. Soha nem szabad lemondanunk e cél eléréséről. Azonban ahogy Joseph F. Smith elnök (1838–1918) tanította: „…a békének az a [lelkülete]… sosem jöhet el a világra, amíg az emberiség el nem fogadja Isten igazságát és Isten… üzenetét, amíg nem ismerik el az ő erejét és isteni felhatalmazását”.
Hőn reméljük és imádkozunk az egyetemes békéért, de egyénekként és családokként teszünk szert arra a békességre, amely az igazlelkűség ígért jutalma. Ez a békesség a Szabadító küldetésének és engesztelő áldozatának egyik megígért ajándéka.
A béke nem csupán háborútól, erőszaktól, összetűzésektől és viszálykodástól való mentességet jelent. A békesség abból a tudatból fakad, hogy a Szabadító tudja, kik vagyunk, tudja, hogy hiszünk Benne, szeretjük Őt és betartjuk a parancsolatait, az élet borzalmas megpróbáltatásai és tragédiái ellenére és különösen ezek közepette is (lásd T&Sz 121:7–8).
„Hol találok békét, lelkemnek vigaszt, mikor magányos vagyok, és senkim sincs?” (Hol találok békét? Himnuszok, 73. sz.). A válasz a Szabadító, aki a békesség forrása és szerzője, a békesség fejedelme (Ésaiás 9:6).
A maradandó békességgel jutalmazott igazlelkűség ragyogó példája az, amikor megalázkodunk Isten előtt, mindig imádkozunk, megbánjuk a bűneinket, megtört szívvel és töredelmes lélekkel belépünk a keresztelés vizébe, és Jézus Krisztus igaz tanítványaivá válunk.
Az egyház olyan menedék, ahol Krisztus követői békességet nyernek. Néhány fiatal a világban azt mondja, hogy lelki életet élnek, de nem vallásosak. A lelki érzület jó kezdet, azonban az egyházban valósul meg az, hogy felkarolnak, tanítanak és Isten jó szavával táplálnak minket. Ami még ennél is fontosabb: az egyházban meglévő papsági felhatalmazás az, amely biztosítja azokat a szent szertartásokat és szövetségeket, amelyek összekötik a családokat, és mindannyiunkat alkalmassá tesznek arra, hogy visszatérjünk az Atyaistenhez és Jézus Krisztushoz a celesztiális királyságba. Ezek a szertartások békességet nyújtanak, mivel az Úrral kötött szövetségeket jelentenek.
A templomok azok a helyek, ahol e szent szertartások többségére sor kerül, és a békés menedék forrását is jelentik a világ elől. Azok is érzik ezt a békét, akik a templom kertjébe vagy a templomi nyílt napokra látogatnak el.
A Szabadító a valódi békesség forrása. A Szabadító engesztelésének és kegyelmének köszönhetően az igazlelkű élet jutalma a személyes békesség lesz, még az élet megpróbáltatásai közepette is (lásd János 14:26–27; 16:33).