A háború folytatódik
A mennyben kezdődött háború a mai napig folytatódik. Mi több, a küzdelem egyre hevesebb, amint a szentek a Szabadító visszatérésére készülnek.
Fénykép: Katarina Stefanovic © iStock/Getty Images; Moment/Getty Images
Aki figyelemmel kíséri a nemzetközi híreket, egyetérthet abban, hogy „háborúk és háborús hírek” idejét éljük (T&Sz 45:26). Szerencsére a földön mindenki háborús veterán. A gonosz seregeivel állunk harcban egy olyan háborúban, amely a születésünk előtt, a halandóság előtti világban kezdődött.
Mivel akkor még nem kaptunk fizikai testet, a mennybéli háborút kardok, lőfegyverek és bombák nélkül vívtuk. A harc azonban éppen olyan heves volt, mint bármely mai háború, az áldozatok száma pedig milliárdokra rúgott.
A halandóság előtti háborút szavakkal, elgondolásokkal, vitával és meggyőzéssel vívtuk (lásd Jelenések 12:7–9, 11). Sátán stratégiája az emberek megfélemlítése volt. Tudta, hogy a hit lerombolásának legjobb módja a félelem. Talán ilyesféle érveket vetett be: „Ez túl nehéz.” „Lehetetlen tisztán visszajutni.” „Túl sok benne a kockázat.” „Honnan tudjátok, hogy megbízhattok Jézus Krisztusban?” Féltékeny volt a Szabadítóra.
Hála az égnek, Isten terve diadalt aratott Sátán hazugságai felett. Isten tervének része volt az emberiség erkölcsi önrendelkezése, valamint egy nagy áldozat is. Jehova, akit mi Jézus Krisztusként ismerünk, önként vállalta, hogy áldozat legyen – hogy minden bűnünkért szenvedjen. Készen állt letenni az életét a testvéreiért, hogy a bűnbánók tisztán térhessenek vissza, és idővel olyanná válhassanak, mint a Mennyei Atyjuk. (Lásd 1 Mózes 4:1–4; Ábrahám 3:27.)
Jehova másik előnye, amely segített megnyerni Isten gyermekeinek szívét, az a sok erőteljes bizonyság volt, melyeket a támogatói – élükön Mihály arkangyallal – tettek (lásd Jelenések 12:7, 11; T&Sz 107:54). A halandóság előtt Ádámot Mihálynak hívták, Sátánt pedig Lucifernek, ami „fényhozót” jelent.1 Furcsának tűnhet ezzel a névvel illetni a sötétség hercegét (lásd Mózes 7:26), de a szentírások azt tanítják, hogy a bukását megelőzően Sátán „Istennek egy angyal[a volt], aki felhatalmazással bírva ott volt Isten színe előtt” (lásd T&Sz 76:25–28).
Hogyan bukhat ennyire mélyre egy ilyen nagy tudással és tapasztalattal rendelkező lélek? A kevélysége miatt. Lucifer azért lázadt a Mennyei Atyánk ellen, mert magának akarta Isten királyságát.
A Beware of Pride [Óvakodj a kevélységtől] címet viselő, klasszikussá vált beszédében Ezra Taft Benson elnök (1899–1994) azt tanította, hogy Lucifer „azt kívánta, hogy mindenkinél jobban dicsőítsék őt”, és „kevély vágya arra irányult, hogy megfossza Istent a trónjától”.2 Azt is hallottátok már, hogy Sátán el akarta pusztítani az ember önrendelkezését, de nem ez volt az egyetlen oka annak, hogy kegyvesztetté vált. Azért lett kitaszítva a mennyből, mert fellázadt az Atya és a Fiú ellen (lásd T&Sz 76:25; Mózes 4:3).
Vajon ti és én miért harcoltunk az ördög ellen? A hűségünk okán harcoltunk. Szerettük és támogattuk Mennyei Atyánkat. Olyanná akartunk válni, mint Ő. Lucifernek más célja volt. Ő át akarta venni az Atya helyét (lásd Ésaiás 14:12–14; 2 Nefi 24:12–14). Gondoljatok bele, mekkora fájdalmat okozott Sátán árulása Mennyei Szüleinknek. A szentírásokban azt olvassuk, hogy „a mennyek könnyeztek felette” (T&Sz 76:26).
Egy szenvedélyes küzdelem végére Mihály és az ő hadai felülkerekedtek. A mennyei seregek kétharmada az Atya követését választotta (lásd T&Sz 29:36). Sátán a követőivel együtt kiűzetett a mennyből, de nem lettek rögtön a külső sötétségre küldve. Először erre a földre küldettek (lásd Jelenések 12:7–9), ahová Jézus Krisztusnak születnie kellett, és ahol engesztelő áldozatának el kellett végeztetnie.
Miért kaptak Sátán és a követői lehetőséget arra, hogy a földre jöjjenek? Azért jöttek, hogy szembeszegüljenek azokkal, akik itt próbára tétetnek (lásd 2 Nefi 2:11). Ki lesznek majd valamikor taszítva a külső sötétségre? Igen. A millennium után Sátán és a seregei örökre kiűzetnek.
Sátán tisztában van vele, hogy a napjai meg vannak számlálva. Jézus második eljövetelekor Sátán és az angyalai 1000 évre megkötöztetnek (lásd Jelenések 20:1–3; 1 Nefi 22:26; T&Sz 101:28). Ahogy közeleg a határidő, a gonosz erői elkeseredetten küzdenek, hogy a lehető legtöbb lelket ejtsék foglyul.
A Jelenéseket író János előtt egy nagyszabású látomás részeként feltárult a mennyben vívott háború is. Megnézhette, ahogy Sátánt a földre taszítják, hogy megkísérthesse az emberiséget. János így reagált erre: „Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van” (Jelenések 12:12).
Mivel tölti hát Sátán a napjait, tudva, hogy nincs vesztegetni való ideje? Péter apostol azt írta, hogy „az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen” (1 Péter 5:8).
Mi hajtja Sátánt? Soha nem lesz teste, soha nem lesz felesége vagy családja, és soha nem lesz övé az öröm teljessége, ezért minden férfit és nőt olyan nyomorulttá akar tenni, amilyen ő maga (lásd 2 Nefi 2:27).
Az ördög minden embert célba vesz, de különösképpen azokat, akiknek a legnagyobb esélyük van az örök boldogságra. Egyértelműen féltékeny mindenkire, aki a felmagasztosulás felé vezető ösvényen jár. A szentírások szerint Sátán „háborúzik Isten szentjeivel, és körös-körül körbeveszi őket” (T&Sz 76:29).
A mennyben kezdődött háború a mai napig folytatódik. Mi több, a küzdelem egyre hevesebb, amint a szentek a Szabadító visszatérésére készülnek.
Brigham Young elnök (1801–1877) arról prófétált, „hogy az egyház terjeszkedni, gyarapodni, növekedni és bővülni fog, és ahogyan az evangélium terjeszkedni fog a világ nemzetei között, azzal arányosan fog Sátán hatalma is növekedni”.3
Szerintem mindannyian egyetérthetünk abban, hogy jelenleg e prófécia beteljesedését látjuk, ahogy a gonosz beférkőzik a világ társadalmaiba. Young elnök azt tanította, hogy tanulmányoznunk kell az ellenség módszereit, ha le akarjuk őt győzni. Megosztok négyet Sátán kipróbált stratégiái közül, és néhány ötletet arról, miként állhatunk ellen ezeknek.
Sátán stratégiái
1. Kísértés. Az ördög arcátlan módon helyez gonosz gondolatokat az elménkbe. A Mormon könyve azt tanítja, hogy Sátán tisztátalan és rosszindulatú gondolatokat súg, és kételkedő gondolatokat hint el. Arra unszol bennünket, hogy függőséget okozó késztetések szerint cselekedjünk, valamint önzést és kapzsiságot tápláljunk magunkban. Nem akarja, hogy felismerjük, honnan erednek ezek a gondolatok, ezért azt súgja, hogy „én nem vagyok ördög, mert az nincs” (2 Nefi 28:22).
Hogyan tudunk ellenállni ennek a közvetlen kísértésnek? Az egyik legeredményesebb eszköz, ha egyszerűen elküldjük Sátánt. Jézus is ezt tenné.
Tanulságos az Újszövetség beszámolója Jézusról a kísértések hegyén. Minden egyes kísértés után, amelyet Sátán elétárt, Jézus egy kétlépéses védekezési módszert alkalmazott: először megparancsolta Sátánnak, hogy távozzon, azután a szentírásból idézett.
Hadd említsek egy példát: „Eredj el Sátán [parancsolta Jézus], mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj” (Máté 4:10). A következő vers feljegyzi: „Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki” (Máté 4:11). A Szabadító védekezése nagyon eredményes volt!
Heber J. Grant elnök (1856–1945) életrajza betekintést nyújt abba, miként állt ellen Grant elnök fiatalemberként az ördögnek. Amikor Grant elnök felismerte, hogy Sátán suttog hozzá, kételyeket próbálva elültetni a szívében, egyszerűen ennyit mondott fennhangon: „Ördög uram, fogja be!”4
Amikor kísértéssel szembesültök, jogotokban áll megmondani a Sátánnak, hogy távozzon. A szentírások azt tanítják, hogy „álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7).
A Szabadító védekezésének másik eleme a szentírásból való idézés volt. Nagy hatalom rejlik abban, ha – Jézushoz hasonlóan – kívülről ismerünk szentírásokat. Az ilyen szentírásversek a lelki muníció fegyvertárává válhatnak.
Amikor kísértés ér benneteket, felmondhattok egy-egy parancsolatot, úgymint „megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt”, „szeressétek ellenségeiteket”, vagy éppen „gondolataidat pedig díszítse szüntelenül az erény” (2 Mózes 20:8; Lukács 6:27; T&Sz 121:45). A szentírás ereje nemcsak hogy megfélemlíti Sátánt, hanem elhozza a Lelket is a szívetekbe, megnyugtat benneteket, és megerősít a kísértések ellen.
2. Hazugságok és megtévesztés. A szentírások leleplezik, hogy Sátán a hazugságok atyja (lásd 2 Nefi 9:9). Ne higgyetek neki, amikor olyan üzeneteket suttog, hogy „úgyis mindig mindent el fogtok rontani”, „túl bűnösek vagytok a bűnbocsánathoz”, „soha nem fogtok megváltozni”, „senkit sem érdekeltek”, és „nincsenek tehetségeitek”.
Egy másik gyakran használt hazugsága a következő: „Mindent ki kell próbálnod legalább egyszer – a tapasztalat kedvéért. Egy alkalom nem fog megártani.” Van egy csúnya kis titok, amelyet nem szeretne, ha megismernétek: az, hogy a bűn függőséget okoz.
Egy másik bevált hazugság, amelyet Sátán rajtatok is ki fog próbálni, a következő: „Mindenki csinálja. Nem gond.” De, gond! Úgyhogy mondjátok meg az ördögnek, hogy ti nem a telesztiális királyságba akartok jutni – akkor sem, ha mindenki oda tart.
Habár Sátán hazudni fog nektek, számíthattok a Lélekre, hogy elmondja nektek az igazat. Ezért olyan alapvető fontosságú a Szentlélek ajándéka.
Az ördögöt úgy is nevezik, hogy „a nagy megtévesztő”5. Megpróbál meghamisítani minden olyan igaz tantételt, amelyet az Úr felfed.
Emlékezzetek rá, hogy a hamisítvány nem valaminek az ellentéte! A fehér ellentéte a fekete, de a fehér hamisítványa lehet éppenséggel szürkésfehér vagy szürke is. A hamisítványok magukon viselik a valódinak a jegyeit, hogy megtévesszék a gyanútlanokat. Valami jónak az eltorzított változatai ezek, és a hamis pénzhez hasonlóan ezek is értéktelenek. Hadd szemléltessem.
Sátán egyik hit-hamisítványa a babona. Szeretet-hamisítványa a bujaság. Meghamisítja a papságot a papi mesterkedés bevezetésével, és szemfényvesztések által utánozza Isten csodáit.
A férfi és nő közötti házasságot Isten rendelte el, de az azonos neműek közötti házasság csupán egy hamisítvány. Sem utódokat, sem felmagasztosulást nem eredményez. Bár az utánzatai sokakat megtévesztenek, ezek nem azonosak az eredetivel. Nem képesek tartós boldogságot hozni.
Isten figyelmeztetett minket a hamisítványokra a Tan és a szövetségekben. Azt mondta, hogy „ami nem épít, az nem Istentől való, és sötétség” (T&Sz 50:23).
3. Viszálykodás. Sátán a viszálykodás atyja. A Szabadító azt tanítja róla, hogy „felserkenti az emberek szívét, hogy haragosan viszálykodjanak egymással” (3 Nefi 11:29).
Az ördög évszázadok tapasztalatával rendelkezik arról, hogy ahol viszálykodás van, eltávozik onnan az Úr Lelke. Amióta csak rávette Káint, hogy megölje Ábelt, Sátán arra ösztönzi a testvéreket, hogy veszekedjenek. Gondokat „serkent” a házasságokban, az egyházközség tagjai között, és a misszionáriustársak között is. Gyönyörködik benne, ha jó embereket vitázni lát. Igyekszik családi vitákat indítani közvetlenül a vasárnapi istentisztelet előtt, közvetlenül a hétfő esti családi est előtt, és amikor csak egy házaspár templomi szertartásgyűlésre készül. Az időzítése kiszámítható.
Amikor viszálykodás van az otthonotokban vagy a munkahelyeteken, azonnal hagyjátok abba, amit éppen csináltok, és törekedjetek béketeremtésre. Nem számít, hogy ki kezdte.
A viszálykodás gyakran hibakereséssel indul. Joseph Smith azt tanította, hogy „az ördög azzal hiteget minket, hogy nagyon igazlelkűek vagyunk, amikor mások hibáin csámcsogunk”.6 Ha belegondoltok, az álszentség csupán a valódi igazlelkűség egyik hamisítványa.
Sátán nagyon szeret viszálykodást terjeszteni az egyházban. Arra szakosodott, hogy rámutasson az egyházi vezetők hibáira. Joseph Smith figyelmeztette a szenteket, hogy a hitehagyáshoz vezető kezdeti lépés az egyház vezetőibe vetett bizalom elvesztése.7
Majdnem az összes mormonellenes mű Joseph Smith jellemére vonatkozó hazugságokon alapul. Az ellenség keményen dolgozik Joseph hiteltelenítésén, mert a visszaállítás üzenete a szent ligetben történtek prófétai beszámolójára támaszkodik. Napjainkban az ördög minden eddiginél keményebben dolgozik azon, hogy az egyháztagok megkérdőjelezzék a visszaállításról vallott bizonyságukat.
Adományozási korszakunk kezdeti napjaiban a papságviselő fivérek közül – sajnálatukra – sokan feladták a Próféta iránti hűségüket. Közéjük tartozott Lyman E. Johnson, akit hamislelkű viselkedés miatt kizártak. Ő később ekképpen kesergett az egyház elhagyása felett: „Elszenvedném jobb kezem levágását, ha ismét hihetnék benne. Akkoriban telve voltam örömmel és jó kedéllyel. Álmaim kellemetesek voltak. Amikor reggelente felkeltem, lelkem vidám volt. Nappal s éjszaka boldog voltam, telve békességgel és örömmel és hálaadással. Most azonban sötétség, kín, bánat és végletes nyomorúság van. Nem láttam azóta egyetlen boldog pillanatot sem.”8
Gondolkozzatok el ezeken a szavakon! Figyelmeztetésként állnak minden egyháztag számára.
Megtért vagyok az egyházban. Akkor keresztelkedtem meg, amikor 23 éves fiatal egyedülálló felnőtt voltam, és Arizona államban jártam orvosi egyetemre. Első kézből tudom, hogyan munkálkodik Sátán az érdeklődők között, hogy összezavarja és elbátortalanítsa őket, amikor az igazságot keresik.
Fiatalkoromban mindvégig tanúja voltam utolsó napi szent barátaim példáinak. Lenyűgözött az, ahogy az életüket élték. Eldöntöttem, hogy többet fogok megtudni az egyházról, de nem akartam elárulni senkinek, hogy a mormonizmust tanulmányozom. Elkerülendő a barátaim részéről várható nyomást, úgy döntöttem, hogy a keresésemet magánkutatás formájában folytatom le.
Ez még sok évvel az internet előtt volt, így hát elmentem a közkönyvtárba. Találtam egy példányt a Mormon könyvéből, valamint az A Marvelous Work and a Wonder [Egy bámulatos mű és csoda] című könyvet LeGrand Richards eldertől (1886–1983) a Tizenkét Apostol Kvórumából. Erős vággyal álltam neki olvasni ezeket a könyveket, és lélekemelőnek találtam őket.
Miközben lelkem további tudás után sóvárgott, Sátán elkezdett a fülembe suttogni. Azt mondta, hogy a teljes elfogulatlanság érdekében azt is el kell olvasnom, amit az egyház bírálói írtak. Visszatértem a közkönyvtárba és elkezdtem keresgélni. Naná, hogy találtam egy könyvet, amely lejáratta Joseph prófétát!
E mormonellenes könyv olvasása összezavart. Elvesztettem azt az édes lelkiséget és hatást, amely a kutatásom során addig vezérelt. Ettől bosszús lettem, és már-már abbahagytam az igazság keresését. Válaszért imádkoztam, miközben mormonellenes írásokat olvastam!
Meglepetésemre felhívott egy gimnáziumi ismerősöm, aki éppen a Brigham Young Egyetemre járt. Ez a lány meghívott, hogy látogassam meg Utahban, és megígérte, hogy nagyon fog tetszeni a látnivalókkal tűzdelt kirándulás. Fogalma sem volt, hogy én titokban az egyházát tanulmányozom.
Elfogadtam a meghívását. Az ismerősöm azt javasolta, hogy látogassunk el Salt Lake Citybe, a Templom térre. Lelkes beleegyezésem meglepte. Fogalma sem volt, mennyire felkeltette az érdeklődésemet, hogy megtudjam az igazat Joseph Smithről és a visszaállításról.
A Templom téri misszionárius nővérek nagyon segítőkészek voltak. Sok kérdésemet megválaszolták anélkül, hogy tisztában lettek volna vele. Bizonyságuk arra ösztönzött, hogy „kétségbe vonjam a kételyeimet”,9 a hitem pedig növekedésnek indult. A szívből jövő bizonyság erejét nem lehet túlbecsülni.
Az ismerősöm is megosztotta velem a saját bizonyságát, majd megkért, hogy imádkozzak és kérdezzem meg Istent, hogy igaz-e az egyház. Az Arizonába vezető hosszú visszaút során elkezdtem hittel imádkozni – most először „őszinte szívvel, igaz szándékkal” (Moróni 10:4). Valamikor az utazás során aztán úgy tűnt, az egész autóm felragyog. Immár én magam is megtudtam, hogy a fény képes eloszlatni a sötétséget.
Miután eldöntöttem, hogy meg fogok keresztelkedni, az ördög indított még egy utolsó támadást. A családtagjaimon munkálkodott, akik minden tőlük telhetőt megtettek, hogy eltántorítsanak engem, és nem voltak hajlandók részt venni a keresztelőmön.
Mégis megkeresztelkedtem, és idővel az ő szívük is megenyhült. Elkezdtek segíteni a családtörténetem kikutatásában. Pár évvel később megkereszteltem az öcsémet. Az az ismerősöm pedig, aki meghívott magához Utahba, ma már a feleségem.
4. Csüggedés. Sátán eredményesen alkalmazza ezt az eszközt a leghithűbb szenteken is, amikor minden mással kudarcot vall. Amikor kezdek elcsüggedni, nekem az segít, ha egyszerűen felismerem, hogy ki is próbál éppen letörni engem. Ez eléggé felbosszant ahhoz, hogy felviduljak – csak hogy dacoljak az ördöggel.
Sok évvel ezelőtt Benson elnök mondott egy beszédet Do Not Despair [Ne essetek kétségbe!] címmel. Abban a bölcs beszédben arra figyelmeztetett, hogy „Sátán egyre inkább kétségbeeséssel, csüggedéssel, elkeseredettséggel és búskomorsággal igyekszik legyűrni a szenteket”.10 Benson elnök azt szorgalmazta, hogy az egyháztagok legyenek résen, és 12 gyakorlatias javaslatot tett a csüggedés elleni küzdelemhez.
Javaslatai közé tartozott a másoknak nyújtott szolgálat; a tétlenség elkerülése és a kemény munka; az egészséges szokások gyakorlása, beleértve a testmozgást és a természetes állapotukban lévő ételek fogyasztását; papsági áldás kérése; lélekemelő zene hallgatása; áldásaink összeszámolása; illetve célok kitűzése. Mindenekfelett pedig, ahogy a szentírások tanítják, mindig imádkoznunk kell, hogy legyőzhessük Sátánt (lásd T&Sz 10:5).11
A Sátán reszketve figyel
gyenge szentet, ki térdepel.12
Fontos tudni, hogy a gonosz hatalmának vannak korlátai. Az Istenség állapította meg a korlátokat, és Sátán nem lépheti át azokat. Például a szentírások arról biztosítanak minket, hogy „Sátánnak nem adatott hatalom a kisgyermekek megkísértésére” (T&Sz 29:47).
Másik jelentős korlátozás, hogy Sátán nem ismeri a gondolatainkat, hacsak el nem mondjuk neki. A Szabadító elmagyarázta, hogy „Istenen kívül senki sincsen, aki ismerné gondolataidat és szíved szándékait” (T&Sz 6:16).
Talán ezért adott nekünk az Úr olyan parancsolatokat, hogy „ne zúgolódj” (T&Sz 9:6), valamint hogy „ne szólj rosszat a felebarátodról” (T&Sz 42:27). Ha megtanuljátok megzabolázni a nyelveteket (lásd Jakab 1:26), akkor nem fogjátok végül túl részletesen tájékoztatni az ördögöt. Amikor ő zúgolódást, panaszt és bírálatot hall, figyelmesen jegyzetel. A negatív szavaitok felfedik az ellenség előtt a gyenge pontjaitokat.
Jó hírem van számotokra! Isten seregei nagyobbak Lucifer seregeinél. Lehet, hogy körülnéztek és ezt gondoljátok magatokban: „A világ egyre gonoszabbá válik. Sátán ezek szerint nyerésre áll.” Ne engedjétek becsapni magatokat! Az igazság az, hogy túlerőben vagyunk. Ne feledjétek, hogy Isten gyermekeinek kétharmada az Atya terve mellett döntött.
Testvérek, ügyeljetek rá, hogy ti az Úr oldalán harcoljatok! Ügyeljetek rá, hogy a Lélek kardját hordozzátok!
Azért imádkozom, hogy az életetek végén Pál apostollal mondhassátok: „Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2 Timótheus 4:7).