Míg újra találkozunk
Isten hatalma
“The Doctrine of the Priesthood,” Ensign, May 1982, 32–34 (általános papsági ülésen elhangzott beszéd, részlet).
A hit hatalom, a hatalom pedig papság.
Isten azért Isten, mert Ő minden hit és minden hatalom és minden papság megtestesülése. Az Őáltala élt élet megnevezése az örök élet.
Amilyen mértékben pedig Őhozzá hasonlóvá válunk, olyan mértékben fogjuk elnyerni az Ő hitét, fogunk szert tenni az Ő hatalmára, és fogjuk gyakorolni az Ő papságát. Amikor pedig teljes és igaz értelemben olyanná válunk, mint Ő, akkor örök életünk is lesz.
A hit és a papság kéz a kézben jár. A hit hatalom, a hatalom pedig papság. Miután hitet nyerünk, megkapjuk a papságot. Majd a papság révén addig fejlődünk hitben, amíg – minden hatalom birtokában – olyanná válunk, mint az Urunk.
Az itt, a halandóságban töltött időnk a próbára bocsátásunk és megvizsgáltatásunk idejének van kijelölve. Az ittlétünk alatt kiváltságunkban áll tökéletesíteni a hitünket és növekedni a papsági hatalomban. […]
Énók napjaiban a szent papság többet tett az emberek tökéletesítéséért, mint bármikor máskor. Akkoriban Énok rendjeként ismerték (lásd T&Sz 76:57), és az a hatalom volt, amely által ő és a népe átváltoztak. Ők pedig azért változtak át, mert volt hitük és gyakorolták a papság hatalmát.
Énók volt az, akivel az Úr örök szövetséget kötött, miszerint mindazoknak, akik elnyerik a papságot, hatalmuk lesz a hit által arra, hogy mindent kormányozzanak és uraljanak a földön, hogy nemzetek hadaival dacoljanak, és hogy dicsőségben és felmagasztosulva álljanak az Úr előtt.
Melkisédek hasonló hittel rendelkező ember volt, akinek „népe igazlelkűséget cselekedett, és elnyerték a mennyet, és keresték Énók városát” (Joseph Smith fordítás: 1 Mózes 14:34). […]
Mi tehát a papság tana? És miként éljünk az Úr szolgáiként?
Ez a tan abból áll, hogy Isten, az Atyánk egy megdicsőült, tökéletessé vált és felmagasztosult lény, aki minden erővel, minden hatalommal és minden uralommal rendelkezik, aki mindent tud, és aki végtelen az Ő minden tulajdonságában, és aki egy családi egység tagja.
Abból áll, hogy az Örökkévaló Atyánk azért élvezi a dicsőség és tökéletesség és hatalom eme kiemelkedő állapotát, mert a hite tökéletes és a papsága korlátlan.
Abból áll, hogy a papság nem más, mint Isten hatalmának az elnevezése, és hogy ha hasonlatossá akarunk válni Őhozzá, el kell nyernünk a papságát, és úgy kell gyakorolnunk azt, ahogy Ő gyakorolja. […]
Abból áll, hogy a hit által hatalmunkban áll kormányozni és uralni mindent, időlegeset és lelkit egyaránt; csodákat művelni és életeket tökéletesíteni; Isten színe előtt állni és Őhozzá hasonlatosnak lenni, mert elnyertük a hitét, a tökéletességeit és a hatalmát, vagy más szavakkal az Ő papságának teljességét.
Ez tehát a papság tana, melynél nincs és nem is lehet nagyobb semmi. Ez az a hatalom, melyet hit és igazlelkűség által elnyerhetünk…
Valóban hatalom van a papságban – oly hatalom, melyre szert tenni igyekszünk, hogy gyakoroljuk azt; oly hatalom, melyet illetően híven imádkozunk, hogy örökké rajtunk és az utódainkon nyugodjon.