Utolsó napi szentek történetei
Kérem, ne játssza ezt a számot!
Illusztráció: Bradley H. Clark
Egy időben a családommal a mexikói Veracruz államban éltünk, ahol a gyermekeim általános iskolába jártak. Miközben reggelente a három gyermekemnek segítettem iskolába készülődni, mindig a rádiót hallgattuk. Ez volt a város legnépszerűbb rádióállomása, nagyon kellemes műsorral, amelynek egy fiatalember volt a műsorvezetője.
Egyre többször hallottunk egy fülbemászó számot. Amikor jobban odafigyeltem a szövegre, rájöttem, hogy az üzenete – bár nem volt alpári – sikamlós és durva volt.
Eltökélten kijelentettem a gyermekeimnek: „Ilyen nyelvezetet nem hallgathatunk.” Ők talán nem is figyeltek a dal szövegére, de ahhoz eléggé figyeltek, hogy a dallamát dúdolják.
Észrevették, hogy letekerem a készüléken hangot, és megkérdezték, hogy mit csinálok. „Meg fogom mondani a műsorvezetőnek, hogy vegye ki ezt a számot a műsorból.” A megdöbbenésük további lépésekre ösztönzött.
Alig akarták elhinni – ahogyan én sem –, de felemeltem a telefont és felhívtam a rádióállomást. Nem számítottam rá, hogy felveszik a telefont, de meglepetésemre a pont előtte hallott műsorvezető szinte azonnal fogadta a hívásomat.
Közöltem vele, hogy nem értek egyet az említett szám leadásával, mert ilyenkor reggel sok család kapcsolja be a rádiót. Megkérdezte, hogy szerintem melyik számot kellene helyette játszania, de mivel annyira jó modorú volt, csupán azt kértem tőle, hogy ne játssza a számot, amikor otthon vannak a gyerekek.
Az végül nem derült ki, hogy adásban voltam-e, de én egyszerűen csak hálás voltam, amiért a műsorvezető meghallgatott. A következő pár napban pedig azt tapasztaltam, hogy teljesült a kérésem.
Ez az élmény megerősítette számomra, hogy bátornak kell lennünk, amikor a mi kezünkben van a döntés, és meg kell tennünk azt, ami ahhoz szükséges, hogy megvédjük gyermekeinket a káros hatásoktól. Amikor így teszünk, a Szentlélek az állandó társunk maradhat.