Vallásszabadság: A béke szegletköve
Írta: D. Todd Christofferson elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
A beszéd teljes szövege megtalálható angolul a mormonnewsroom.org oldalon.
Christofferson elder 2015. április 29-én mondta a következőket egy felekezetközi konferencián, amelyet Brazíliában, São Paulo városában tartottak.
Törekedjünk hát a békére azáltal, hogy együtt munkálkodunk minden ember azon szabadságának megőrzésén és védelmezésén, hogy a saját döntésük szerinti vallásuk vagy meggyőződésük lehessen, melyet kifejezésre is juttathatnak.
Illusztrációk: Joshua Dennis
Nagyra értékelem a meghívást, hogy Önökkel lehetek a mai estén ezen a felekezetközi találkozón, ahol muszlimok, szikhek, katolikusok, adventisták, zsidók, evangéliumiak, mormonok, bennszülött spiritualisták, felekezeten kívüliek és sokan mások, kormányzati és üzleti vezetőkkel vállvetve, közösen beszélgetnek a vallásszabadságról, és ünneplik azt. Mi több, már önmagában az is erőteljes jelkép, hogy együtt összegyűltünk ebben az egyedi környezetben.
Különösen örülök annak, hogy itt lehetek Brazíliában, ebben a sokszínű kultúrában és népekben gazdag országban. Brazília eddig is virágzott és ezután is virágozni fog sokfélesége – közte a vallási sokféleség – felvállalása révén. Brazíliát nemrégiben a vallásra vonatkozó legkevesebb kormányzati korlátozással bíró országnak minősítették.1 Gratulálok Brazíliának ehhez a jelentős elismeréshez! Brazíliának felelőssége van abban, hogy élére álljon az e szabadság elősegítésére hivatott nemzetközi törekvéseknek. Ahogy Jézus Krisztus fogalmazott az Újszövetségben:
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város [vagy ebben az esetben: ország]. […]
Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:14, 16).
Nagyra becsült kollégák! A világnak szüksége van arra, hogy Brazília világossága hosszan és ragyogóan fényljék. Ma este azt ünnepeljük, ami ebből a jövőképből kialakulhat.
Háttér és alapelvek
A vallásszabadság a béke szegletköve egy olyan világban, ahol számtalan egymással vetekedő világnézet létezik. Ez adja meg mindannyiunknak a teret ahhoz, hogy magunk határozhassuk meg, mit gondolunk és hiszünk – hogy azt az igazságot kövessük, melyet Isten a szívünkhöz szól. Lehetővé teszi a sokféle meggyőződés egymás mellett élését, megvédi a védteleneket, és segít tárgyalások által rendezni az ellentéteinket. Így hát – amint azt az Emberi Jogok Európai Bírósága több ügyben is bölcsen megállapította – a vallásszabadság létfontosságú a hívő emberek számára, valamint „értékes eszköz az ateisták, agnosztikusok, szkeptikusok és érdektelenek számára is”. Méghozzá azért, mert „függ tőle az a demokratikus társadalomtól elválaszthatatlan pluralizmus, melynek kivívásáért drága árat kellett fizetni az évszázadok során”2.
Az életerős szabadság több annál, amit a politikafilozófusok „negatív szabadságnak”, vagyis a valamitől való szabadságnak neveznek – bármennyire fontos is legyen az egyébként. Inkább a sokkal gazdagabb „pozitív szabadság” körébe tartozik – annak szabadsága ez, hogy az ember a vallását vagy meggyőződését olyan jogi, politikai és társadalmi környezetben élje meg, amely türelmes, tiszteletteljes és befogadó a sokféle meggyőződéssel szemben.
Vallási és hitbéli szabadságunkkal élve nyilvánítjuk ki a legalapvetőbb meggyőződéseinket, melyek nélkül minden más emberi jog értelmetlen lenne. Miként érvényesíthetjük a szólásszabadságot, ha nem mondhatjuk ki, amiben igazán hiszünk? Miként érvényesíthetjük a gyülekezési szabadságot, ha nem gyűlhetünk össze azokkal, akik osztoznak eszményeinkben? Miként élvezhetjük a sajtószabadságot, ha nem nyomtathatjuk ki vagy tehetjük közzé a nyilvánosság számára, hogy kik is vagyunk valójában?
A jó hír az, hogy nagy előrelépés történt a vallásszabadság terjedésében. A saját életem során is tanúja voltam ennek a fejlődésnek. Példa erre, hogy 1948-ban – amikor még csupán hároméves voltam – az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése elfogadta az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, amelyben az a felszólítás állt, hogy „minden személynek [legyen joga] a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához”3.
Amikor 21 éves voltam, egy olyan szerződés volt tárgyalás alatt, amely kötelezővé tette volna az ENSZ nyilatkozatát. Ez a szerződés – a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya – megerősítette azt az elképzelést, hogy minden embernek legyen joga „a vallás vagy meggyőződés szabad megválasztásához vagy elfogadásához, és ahhoz a szabadsághoz, hogy vallását vagy meggyőződését akár egyénileg, akár másokkal közösségben, nyilvánosan vagy magánkörben kifejezésre juttathassa hódolatban, szertartásokban, gyakorlásban és tanításban”4. Az egyezmény 10 évre rá, 1976-ban lépett hatályba.
2017-re 169 ország – gyakorlatilag a világ összes fejlett országa – csatlakozott az egyezményhez.5 Az Emberi jogok amerikai egyezménye (a Costa Rica, San José-i paktum), amelyet 1969-ben fogadtak el, és 1978 óta van hatályban, szinte azonos megfogalmazásban védelmezi a vallásszabadságot.6
Nyomós okok támasztják alá az elért haladást, és még további lépésekre kell hogy ösztönözzenek bennünket. A vallásszabadság erőteljes összefüggést mutat egy sereg pozitív gazdasági, közegészségügyi és polgári eredménnyel.7 Általánosságban elmondható, hogy a vallásos egyéneknek jobb a családi életük, erősebb a házasságuk, kevésbé jellemző körükben a droghasználat és a bűnelkövetés, magasabban képzettek, nagyobb arányban önkénteskednek, illetve tesznek adományokat jótékonysági szervezetek számára, jobbak a munkaszokásaik, tovább élnek, egészségesebbek, magasabb a jövedelmük, valamint a jóllét és boldogság magasabb szintje jellemzi őket.8 Nyilvánvaló, hogy a vallásszabadság és a vallás gyakorlása erősíti a társadalmat.
Az éberség és együttműködés szükségessége
Sajnos a vallás és meggyőződés szabadsága által élvezett védelem gyakran gyenge, figyelmen kívül hagyott, és támadásoknak kitett. Miközben a vallásszabadság növekszik, erőteljes hatások igyekeznek korlátozni azt, még olyan országokban is, amelyek hagyományosan annak leghevesebb védelmezői közé tartoztak. Ezek a hatások már számos országban uralkodóvá váltak vagy most nyernek teret. Sok olyan része van a világnak, ahol elképzelhetetlennek tartanák azt a fajta ünneplést, amelyet mi itt Brazíliában élvezünk.
Figyelemre méltó, hogy 2013-ban durván 5,5 milliárd ember – a világ lakosainak 77%-a – élt olyan országban, ahol erősen vagy nagyon erősen korlátozták a vallásszabadságot. Mindössze hat évvel korábban ez az arány még 68% volt.9
Gyakorlatilag az összes nyugati demokrácia azt hirdeti, hogy hisz a vallásszabadság elvében. Az elv alkalmazása az, ami ellentéteket szülhet. A vallásszabadságot fenyegető veszélyek jellemzően akkor jelentkeznek, amikor a vallásos emberek és intézmények valami olyat kívánnak mondani vagy tenni – vagy éppen nem hajlandóak valami olyat mondani vagy tenni –, ami szembemegy a hatalmon lévők, köztük a politikai többség nézeteivel vagy céljaival. A vallás gyakran ellenkulturális, ennélfogva népszerűtlen. Ebből kifolyólag gyakran még ott is hevesen ellenzik a vallásszabadságot a gyakorlatban, ahol elviekben a legtöbbször támogatják azt.
Európában és Észak-Amerikában olyan kérdésekben jelentkeztek az ellentétek, mint hogy az egyházak eldönthetik-e, kit alkalmazzanak (vagy ne alkalmazzanak) lelkésznek; hogy az egyének hordhatnak-e vallási ruházatot vagy jelképeket a munkahelyükön vagy az iskolában; hogy a munkáltató köteles-e fizetni a munkavállalók fogamzásgátlását és abortuszát; hogy kényszeríthetőek-e az egyének a hitbéli meggyőződésüket sértő szolgáltatások nyújtására; hogy megtagadható vagy visszavonható-e egy szakmai vagy egyetemi megbízás az erkölcsi normák vagy meggyőződés talaján; és hogy a vallásos hallgatói szervezetektől megkövetelhető-e az ellentétes hitbéli meggyőződést valló hallgatók felvétele.
Brazília – a maga vallási sokszínűségével – szintén küszködik hasonló kérdésekkel, mint például az üzletek vasárnapi zárvatartása, a vallási ruházat viselése, és az afrobrazil hagyományoknak biztosított védelem. Hálásak vagyunk, amiért e kérdések közül számosat a vallásszabadság javára oldottak meg. A vallási meggyőződés szabad gyakorlását érintő kérdések gyors és megfelelő megoldása felbecsülhetetlen hozzájárulást fog jelenteni Brazíliának ahhoz, hogy tiszteletben tartsa saját sokszínűségét. Azzal, hogy megengedi a vallásos embereknek és szervezeteknek, hogy nyilvánosan és vádaskodások nélkül éljék meg a hitüket, Brazília továbbra is a vallásszabadság ragyogó és reményteli példája lesz a világ számára.
Arra biztatom Önöket, hogy kapaszkodjanak erősen az Önök által otthon kivívott szabadságokba, és haladjanak bátran az élen a vallásszabadság előmozdításában világszerte. Sürgetően szükséges a vallásszabadság megvédése és megőrzése – olyan méltányos és kiegyensúlyozott módon, amely mások alapvető jogait is védelmezi.
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza örömmel áll Önök és mások mellett ebben a létfontosságú erőfeszítésben. Habár derűlátóak vagyunk abban a tekintetben, hogy az erőfeszítéseink eredményesek lesznek, ezen erőfeszítéseket közösen kell megtennünk, mivel egyikünk sem nyerheti meg egyedül ezt a harcot. Dallin H. Oaks elder, aki társam a Tizenkét Apostol Kvórumában, mondott valamit nemrégiben egy ehhez hasonló fórumon, én pedig szeretném megismételni a szavait:
„Elengedhetetlen, hogy mi, akik hiszünk Istenben, valamint a helyes és a helytelen létezésében, eredményesebben fogjunk össze azon vallási szabadságunk védelmére, mely szerint szabadon prédikálhatjuk és gyakorolhatjuk az Istenbe vetett hitünket és a helyes és helytelen Őáltala megszabott tantételeit. […] Nincs is szükség másra az általam vázolt vonalak mentén létrejövő összefogáshoz és széles koalícióhoz, mint egy közös hitre abban, hogy létezik helyes és helytelen az emberi viselkedésben, melyeket egy Legfelsőbb Lény szabott meg. Mindenkinek, aki hisz ebben az alapvetésben, hathatósabban kellene összefognia annak érdekében, hogy megőrizzük és megerősítsük vallási meggyőződésünk hirdetésének és gyakorlásának szabadságát – bármi legyen is az a meggyőződés. Ugyanazon az ösvényen kell együtt haladnunk egy darabig, biztosítandó azon szabadságunkat, hogy külön utakon haladhassunk tovább, amikor az a saját meggyőződésünk szerint szükséges.”10
A feladatunk nehéz lesz, és állandó éberséget követel, mégis a lehető legfontosabb.
Zárásul a Tan és a szövetségek egyik szentírásrészét idézem. Ez a rész 1835-ben került kinyilatkoztatásra, egy olyan időszakban, amikor az őseimet az alkotmány nyújtotta védelem ellenére is elűzték otthonaikból, mert olyan hitelveket fogadtak el, amelyek mások számára újnak és eltérőnek tűntek. Ez tehát egy kijózanító emlékeztető a mi időnkre – különösképpen, amikor napjaink vallásszabadságot érintő korlátozásai közül számos olyan országban is előfordul, amelyek támogatják az elvet, de olykor elmulasztják a gyakorlatba átültetni azt.
A szentírásunk azt mondja, hogy „egyetlen kormány sem létezhet békességben, csak ha olyan törvényeket alkot, és őriz meg sértetlenül, amelyek minden egyén számára biztosítják a lelkiismeret szabad gyakorlását”. A kormány joga, hogy „fogja vissza a bűnözést, de soha ne rendelkezzen a lelkiismeret felett; büntesse meg a bűnt, de soha ne nyomja el a lélek szabadságát” (T&Sz 134:2, 4).
Törekedjünk hát a békére azáltal, hogy együtt munkálkodunk minden ember azon szabadságának megőrzésén és védelmezésén, hogy a saját döntésük szerinti vallásuk vagy meggyőződésük lehessen, melyet kifejezésre is juttathatnak akár egyénileg, akár másokkal közösségben, akár otthon, akár külföldön, nyilvánosan vagy magánkörben, hódolatban, szertartásokban, gyakorlásban és tanításban.