Hogyan mélyítem el a kapcsolatomat Istennel?
Írta: Massimo De Feo elder
a Hetvenektől
Amikor 12 éves lettem, komolyan elkezdtem gondolkodni azon, miként lehetnék tevékeny az evangéliumban.
Ez még otthon, az olaszországi Tarantóban volt. Alig pár évvel azelőtt történt, hogy a fivéremmel együtt találkoztunk a misszionáriusokkal, és az egyház tagjai lettünk, de azt kezdtem érezni, hogy több mindenben szeretnék részt venni. Elkezdtem vágyni arra, hogy úrvacsorát osszak. Emlékszem, minden vasárnap azzal az imával a szívemben mentem istentiszteletre, hogy felkérjenek úrvacsoraosztásra.
Az egyik vasárnap reggel a gyülekezeti elnököm behívott az irodájába. Azt mondta: „Massimo, az Úr azt szeretné, hogy megkapd a papságot, és diakónussá légy elrendelve.”
Amikor meghallottam ezeket a szavakat – „az Úr azt szeretné” –, valami erősen megérintett. Éreztem, hogy nem egy ember kér tőlem valamit, hanem valóban személyesen az Úr tárja elém ezt a felelősséget. Amikor a gyülekezeti elnököm rám nézett, éreztem, hogy az Úr nyújtja felém a kezét.
Ahogy elkezdtem minden vasárnap úrvacsorát osztani, éreztem az isteniség erejét az életemben. Felelősségteljesnek éreztem magam, tevékenynek éreztem magam, és tudtam, hogy az Úr munkáját végzem. Közelebb éreztem magam Őhozzá azáltal, hogy szolgáltam Őt.
Az az élmény, hogy a vezetőimen keresztül és a feladataimban is éreztem az Úr kezét, segített kialakítanom egy mélyebb személyes kapcsolatot Vele. Tevékenyebb akartam lenni az evangéliumban; amikor ennek megfelelően éltem, éreztem Isten jelenlétét az életemben. Az ilyen kapcsolat kialakítása Vele az egyik legfontosabb dolog, amit fiatal korodban megtehetsz.
Meglátni az Urat a vezetőidben
Amikor találkoztam a gyülekezeti elnökömmel, mély lelki benyomást tett rám az az érzés, hogy maga az Úr, nem pedig csupán a gyülekezeti elnököm ad nekem feladatot. Azáltal, hogy felismertem az Urat a vezetőmben, közelebb éreztem magam Őhozzá, és elmélyült a kapcsolatom Vele.
Ha fiatalon megérted, hogy amikor átadnak neked egy elhívást, vagy amikor bent ülsz az egyházi óráidon, akkor Mennyei Atya és Jézus Krisztus szavait hallod, akkor másképpen – lelki módon – tudsz majd tekinteni az egyházra. Akarni fogod, hogy részt vehess az Úr munkájában. Képes leszel mély lelki élményekben részesülni, és minden vasárnap egyre közelebb fogod érezni magad Őhozzá.
Meglátni az Urat a szertartásokban
Azáltal is személyes kapcsolatot alakíthatunk ki az Úrral, ha felismerjük a jelenlétét, amikor az evangélium szertartásaiban veszünk részt. Amikor részt veszünk a szertartásokban – amilyen például az úrvacsora –, tudjuk, hogy „megnyilvánul az isteniség hatalma” (T&Sz 84:20). Amikor az úrvacsorát osztottam, már 12 vagy 13 éves koromban is valóban azt éreztem, hogy eszköz vagyok az Ő kezében. Éreztem Isten jelenlétét és hatalmát azokban a szertartásokban, valamint az isteniség erejét az életemben. Az, hogy az Urat felismerve ebben a szertartásban hetente ért engem ez a szent élmény, segített elmélyítenem a Vele való személyes kapcsolatomat.
Ez nem korlátozódik kizárólag az úrvacsora kiosztására. Akkor is érezhetjük az isteniség erejét, amikor vasárnaponként veszünk az úrvacsorából. Amikor veszünk az úrvacsorából, azt nem szabad félvállról véve vagy alkalomszerűen vagy felszínesen tennünk. Akarnunk kell, el kell döntenünk és fel kell készülnünk rá, hogy veszünk az úrvacsorából – mindez lehetővé teszi, hogy érezzük életünkben az isteniség erejét. Használjuk az úrvacsorát erőtejes lelki eszközként az Istennel való kapcsolatunk elmélyítésére és arra, hogy felkészüljünk az élet mindennapi kihívásaira!
Mély személyes kapcsolat
Döntsd el már most, hogy mély személyes kapcsolatot fogsz kialakítani az Úrral! Minél közelebb érzed magad Őhozzá, annál könnyebb lesz szolgálni Őt.
Az Úr felkarol mindegyikünket, személyesen. Amikor istentiszteleten vagyunk, az Ő szavait halljuk. Amikor veszünk az úrvacsorából, az Ő szent szertartásait teljesítjük be. Fel kell ismernünk Isten jelenlétét és hatalmát a vezetőinkben és a szertartásokban, hogy elmélyíthessük a személyes kapcsolatunkat Ővele.