Mit tehetek azért, hogy a Szabadítóhoz hasonlóbban tanítsak?

Írta: Tad R. Callister

a Vasárnapi Iskola általános elnöke

Amikor Kanadában, Torontóban szolgáltam misszióelnökként, az egyik segédem a következő kérdéssel keresett meg: „Callister elnök, hogyan lehetnék jobb misszionárius?” Az azonnali válaszom ez volt: „Kiválóan csinálod.” És ez így is volt. Ő azonban kitartott a kérdése mellett, ezért egy pillanatra elgondolkodtam, majd tettem egy javaslatot, amelyet ő mosolyogva, pozitívan fogadott.

Ezt a kis élményt aztán megosztottam a többi misszionáriusunkkal is. Hamarosan más elderek és nővérek is ezzel a kérdéssel érkeztek az interjúnkra: „Callister elnök, hogyan lehetnék jobb misszionárius?” Egyetlen misszionárius egyszerű kérdése a jobbítás lelkületét hozta az egész missziónkba.

A tanítók is hasonlóképpen fognak építő tanácsot kapni, ha őszintén felteszik ezt az egyszerű kérdést az Úrnak és a vezetőiknek: „Mit tehetek azért, hogy a Szabadítóhoz hasonlóbban tanítsak?” Az Úr ezt ígérte: „Legyél alázatos; és az Úr, a te Istened kezednél fogva vezet majd téged, és választ ad néked az imáidra” (T&Sz 112:10).

Módfelett érdeklődni

J. B. Priestley-t, a néhai angol regényírót egyszer megkérdezték, hogy lett belőle ilyen sikeres író, miközben egyik tehetséges kortársa sem ért el ilyen kiváló eredményeket. Ezt felelte: „A különbség közöttünk nem a képességben volt, hanem abban a tényben, hogy míg ők… csupán eljátszadoztak [az írás] lenyűgöző gondolatával, engem módfelett érdekelt!”¹

Tanítókként mi is feltehetjük a kérdést: „Megelégszünk vajon a jelenlegi tanítási képességeinkkel, vagy pedig módfelett érdekel minket, hogy úgy tanítsunk, ahogy a Szabadító tette?” Ha ez utóbbi a helyzet, akkor hajlandóak vagyunk-e félretenni minden büszkeséget, és nem pusztán várni az útmutatásra, hanem tevékenyen utána is járni?

Az alázat a kulcs

Sok kiváló tanítónk van ebben az egyházban, de az igazság az, hogy akárhány év tapasztalatunk vagy akármennyi diplománk legyen is, bármennyire szeressenek is minket az osztály tagjai, mindannyian jobbá tudunk válni, hasonlóbbá a Tanítómesterhez, amennyiben alázatosak vagyunk. A krisztusi tanító legmeghatározóbb vonása talán az, hogy tanítható. Az alázat olyan tulajdonság, amely egyrészt meghívja a Lelket, másrészt pedig táplálja a jobbá válás iránti vágyunkat.

Alkalmanként találkozom olyan vasárnapi iskolai elnökökkel, akik csalódottak amiatt, hogy az egyházközségük vagy gyülekezetük egy vagy több tanítója annyira tapasztaltnak vagy eredményesnek tartja magát, hogy úgy érzi, nincs szüksége további útmutatásra vagy a tanítói tanácsgyűléseken való részvételre. Ez elszomorít, mert soha nem találkoztam még olyan tanítóval, aki ne válhatott volna jobbá valamilyen téren.

Tudom, hogy legyen szó akár még a legtapasztaltabb tanítóról is, ha alázatos szívvel és a tanulás lángoló vágyával érkezik a tanítói tanácsgyűlésekre, akkor az ilyen tanító igenis isteni meglátásokat és benyomásokat fog kapni arra vonatkozóan, hogy miként válhat jobbá. Tanítói tanácsgyűlések tucatjain vettem már részt, és mindig úgy távozom, hogy valami új meglátásra tettem szert, vagy éppen egy olyan készségemen vagy tulajdonságomon szeretnék javítani, amely finomításra és tökéletesítésre szorul.

A tanítói készségek fejlesztésének szükségessége

Egyesek időnként úgy gondolnak a tanítói készségekre vagy technikákra, mint egyszerű gépies vagy világi eszközökre. Amikor azonban kifejlesztjük őket, ezek a készségek lehetővé teszik a Lélek számára, hogy számos lehetőség közül válassza ki azt, amelyik a legjobban megfelel az egyes tanulók szükségleteinek. Vajon mi az eredményesebb? Ha valaki bicskával próbál kivágni egy fát, vagy ha inkább láncfűrészt használ? Mindkét esetben ugyanarról az emberről van szó, akinek ugyanolyan ereje és természete van, de a második esetben sokkal eredményesebb, mert hathatósabb eszközzel rendelkezik. A tanítói készségek isteni eszközökké válnak a Lélek kezében.

A képzés és gyakorlás, a szerepjáték, a tanulmányozás, valamint a megfigyelés segíthetnek a tanítónak – bármilyen szinten legyenek is a készségei –, hogy olyan készségeket fejlesszen ki, amelyekre a Lélek támaszkodhat, így segítve minket a Mesterhez hasonlóbban tanítani. E készségek közül számosat lehet fejleszteni a tanítói tanácsgyűléseken.

Az Úr képes formába önteni és átalakítani minket

Egyesek talán úgy érzik, hogy egyszerűen nem képesek a Szabadítóhoz hasonlóan tanítani – hogy ez a feladat meghaladja a képességeiket. Talán Péter is azt gondolta, hogy nem több egyszerű halásznál; Máté pedig azt, hogy csak egy megvetett vámszedő. A Szabadító segítségével mégis mindegyikük hatalommal teljes vezetővé és evangéliumi tanítóvá vált.

Az Úr azon képessége, hogy formába öntsön és alakítson bennünket, hasonlít arra az élményre, amelyet Michelangelo élt át az egyik szobrának faragása közben, amely sokak szerint a legtökéletesebb, melyet emberi kéz valaha is alkotott: a Dávid-szobor.

Azelőtt, hogy Michelangelo elvállalta a munkát, már két másik szobrász, Agostino di Duccio és Antonio Rossellino is megbízást kapott a szobor befejezésére. Mindketten ugyanazzal a gonddal szembesültek: a tömb magassága és szélessége megfelelt, de a márvány erősen selejtes volt. Di Duccio, majd pedig Rossellino is bevetette művészi tehetségét ezen a tömbön, de nem jártak sikerrel. Egyszerűen túl sok szépséghibája volt.² Végül mindketten feladták. Michelangelo is látta ezeket a tökéletlenségeket, de képes volt mögéjük látni. Látta Dávidnak azt az élő, lélegző, fenséges alakját, amelyet napjainkban megpillantva a látogatóknak gyakran áll el a szava az ámulattól.

Isten hasonlóképpen kijelentette, hogy az evangélium teljességét „az erőtlenek és egyszerűek [fogják] hirdetni a föld széleinek” (T&Sz 1:23). Isten látja a mi tökéletlenségeinket és hiányosságainkat, de Ő képes azok mögé is látni. Képes arra, hogy ne csak legyőzni segítsen a gyengeségeinket, hanem erősséggé is változtatni azokat a gyengeségeket (lásd Ether 12:26–27). Segíthet finomítani és tökéletesíteni a tanítói készségeinket és tulajdonságainkat, hogy a Szabadítóhoz hasonlóbban tudjunk tanítani.

Módszerek a Szabadítóhoz hasonlóbb tanításra

Íme néhány központi alkotóelem, amelyekre mindannyian törekedhetünk, hogy a Szabadítóhoz hasonlóbban tanítsunk:

A Lélek által taníts, tudva azt, hogy a Lélek az, aki élővé, lélegzővé és lényegivé teszi a leckéinket (lásd T&Sz 43:15).
A tanra összpontosíts, felismerve azt, hogy a szentírásokban és az élő próféták szavai által tanított tanban életeket megváltoztatni képes hatalom rejlik (lásd Alma 31:5).
Válj lelkes tanulóvá, tudva azt, hogy az eszményi tanító egyúttal eszményi tanuló is (lásd T&Sz 88:118).
Törekedj kinyilatkoztatásra, tudva, hogy minden elhívással együtt jár az elhívás felmagasztalásához szükséges kinyilatkoztatás elnyerésének joga (lásd T&Sz 42:61).
Mutasd ki a szeretetedet azáltal, hogy megtanulod az osztály minden tagjának nevét, egyénileg imádkozol értük, személyes érdeklődéssel fordulsz mindegyikük felé (különösen a sajátos igényű tanulók felé), és egyéni módon karolod fel azokat, akik nem járnak az órákra (lásd Moróni 7:47–48).

Személyes kiértékelés

Pál apostol ezt a tanácsot adta: „[Vizsgáljátok] meg magatokat, ha a hitben vagytok-é?” (2 Korinthusbeliek 13:5). Ezt a tanítókra átszabva úgy is lehet olvasni, hogy „vizsgáljátok meg magatokat, hogy a Szabadító módján tanítotok-e, vagy a saját módotokon”. Az év eleje megfelelő idő arra, hogy elvégezzetek egy ilyen vizsgálatot. Ennek megfelelően az a kérés felétek, hogy válaszoljátok meg az e cikket kísérő személyes kiértékelési kérdéseket. Amikor megteszitek, a Lélek segíteni fog nektek megtudni, hogy mire összpontosítsatok ahhoz, hogy krisztusibb tanítóvá váljatok, és hogyan tudjátok ki- és továbbfejleszteni az ehhez szükséges tulajdonságokat és készségeket.