„Egy barátom elmondta nekem, hogy az általános konferenciai üzeneteket olvasva felsorolást készít arról, minek a megtételére kértek minket az egyházi vezetőink. Aztán ezt a felsorolást olyan célok kitűzésére használja, amelyek segítenek neki követni a tanácsukat. Úgy döntöttem, hogy elkezdem a saját listámat. Ez változást hozott számomra az üzenetek átgondolásában és annak megfontolásában, hogy mit kell tennem. Tényleg segít nekem arra összpontosítani, ami a legfontosabb.”
– Edna Washburn, USA, Utah
Te mit teszel másként abból adódóan, amit az általános konferencián tanultál? Küldd be történetedet a liahona.lds.org honlapon, vagy oszd meg a facebook.com/liahona oldalon.
Íme néhány, az általános konferencián elhangzott felhívás. Át is nézheted a beszédeket, hogy kibővítsd a felhívások felsorolását.
„…gondoljátok át, mit tehetnénk, hogy befogadóbbak, elfogadóbbak és segítőkészebbek legyünk [az új barátaink irányában], a most következő vasárnaptól kezdve (Ulisses Soares: Egyek Krisztusban. Liahóna, 2018. nov. 39.).
„…alaposan és komolyan olvassátok át e kinyilatkoztatást [a halottak megváltásának látomásáról a Tan és szövetségek 138 -ban]” (M. Russell Ballard: A halottak megváltásáról szóló látomás. Liahóna, 2018. nov. 73.).
„Látogassatok el az Úr házába megsebzett szívetekkel és a saját családi neveitekkel, amilyen gyakran csak lehet!” (Neil L. Andersen: Megsebezve. Liahóna, 2018. nov. 85.).
Megválaszolt kérdések
Régebben volt bizonyságom, de mostanában egyre nehezebb elhinnem, hogy Isten létezik. Lehet a hitem újra olyan erős, mint egykor volt?
„Némelyek számára nehéz lépés a hit. Néha útját állja a kevélységünk. Esetleg úgy gondoljuk, hogy mivel intelligensek, iskolázottak vagy tapasztaltak vagyunk, egyszerűen nem hihetünk Istenben, és elkezdünk balga hagyományként tekinteni a vallásra.
Tapasztalatom szerint a hit nem olyan, mint egy festmény, melyet megnézünk és megcsodálunk, melyről beszélgetünk és elméleteket gyártunk. Inkább egy ekéhez hasonlít, melyet kiviszünk a mezőre, és arcunk verejtékével barázdákat szántunk vele a földbe, mely befogadja a magot, és gyümölcsöt hoz, amely megmarad.
Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog tihozzátok. Ez az ígéret mindazoknak, akik igyekeznek hinni.”
Milyen kérdéseid voltak, amelyeket megválaszolt a konferencia? Oszd meg az élményedet a facebook.com/liahona oldalon.
„…az életben a legjobb dolgok középpontjában Jézus Krisztus és azon örök igazságok megértése áll, hogy ki is Ő, és kik vagyunk mi a Vele való kapcsolatunkban.”
Russell M. Nelson emlékeztetett minket annak fontosságára, hogy – Krisztus tanítványaiként és az Ő egyháza tagjaiként is – magunkra vesszük a Szabadító nevét. „Vajon amikor kihagyjuk a nevét az Ő egyházából, akaratlanul is eltávolítjuk Őt az életünk középpontjából?” – kérdezte.
„Az, hogy magunkra vesszük a Szabadító nevét, magában foglalja, hogy – a cselekedeteink és a szavaink által – kijelentjük és tanúsítjuk másoknak, hogy Jézus a Krisztus” (Az egyház helyes neve. Liahóna, 2018. nov. 88.). Sok más vezető is arra kért minket, hogy gondoljuk át, hogyan vehetnénk még jobban magunkra az Ő nevét.
Henry B. Eyring elnök arra kért minket, hogy tegyünk fel magunknak két kérdést: „Mit kell tennem, hogy magamra vegyem az Ő nevét?” valamint „Honnan fogom tudni, hogy fejlődök?” (Próbálom, próbálom, próbálom. Liahóna, 2018. nov. 91.).
Robert C. Gay elder három módot mondott arra, ahogyan magunkra vehetjük a Szabadító nevét (lásd Magunkra venni Jézus Krisztus nevét. Liahóna, 2018. nov. 97–99.).
Paul B. Pieper elder megtanította, mit jelent valóban magunkra venni Jézus Krisztus nevét (lásd Minden embernek magára kell vennie azt a nevet, amelyet az Atya adott. Liahóna, 2018. nov. 43–45.).
Feljegyezheted a naplódba, milyen gondolataid és érzéseid támadtak, miközben azt tanulmányoztad, hogy mit jelent magadra venni az Úr nevét.