Az utolsó napi szent nem adja fel a próbálkozást

Írta: Dale G. Renlund elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából

Egy 2015. áprilisi általános konferenciai beszéd alapján.

Isten az Ő irgalmában bocsánatot ígér, amikor bűnbánatot tartunk és elfordulunk a gonoszságtól – olyannyira, hogy bűneinket még csak említeni sem fogják nekünk. Krisztus engesztelésének és a bűnbánatunknak köszönhetően úgy tudunk visszatekinteni múltbéli cselekedeteinkre, hogy azt mondjuk: „Az voltam. De az akkori gonosz énemet elhagyva már nem az vagyok.”

Thomas S. Monson elnök (1927–2018) ezt tanította: „Isten számunkra adott egyik legnagyobb ajándéka az újrapróbálkozás öröme, mert nincs az a kudarc, amelynek véglegesnek kellene lennie.”¹ Még ha tudatosan és szándékosan követtünk is el bűnt, vagy ismételten kudarccal és csalódással szembesültünk is, Krisztus engesztelése a segítségünkre siethet abban a pillanatban, amikor elhatározzuk, hogy újra teszünk egy próbát. És emlékeznünk kell arra, hogy nem a Szentlélek az, aki azt mondja: már olyan messzire mentünk, hogy akár fel is adhatnánk.

Isten arra irányuló vágya, hogy az utolsó napi szentek ne adják fel a próbálkozást, túlmutat a bűn legyőzésén. Akár zavaros kapcsolatok miatt szenvedünk, akár pénzügyi kihívások, betegségek vagy egy másik ember bűneinek következményei miatt, a Szabadító végtelen engesztelése képes gyógyulást nyújtani még azoknak is – vagy talán különösen azoknak –, akik ártatlanul szenvednek. Ő tökéletesen megérti, milyen érzés ártatlanul szenvedni mások vétkei következtében. Amint azt a jövendölés megírta, a Szabadító be fogja kötözni a megtört szívűeket, és „ékességet [ad majd] a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett”. (Ésaiás 61:1–3; lásd még Lukács 4:16–21). Bármi történjék is, Isten elvárja, hogy segítségével az utolsó napi szentek ne adják fel a próbálkozást.

Mindannyiunkhoz szóló kérésem az, hogy vizsgáljuk meg az életünket, tartsunk bűnbánatot, és ne adjuk fel a próbálkozást! Ha nem próbálkozunk, akkor csak utolsó napi bűnösök vagyunk; ha nem tartunk ki, akkor utolsó napi félbehagyók vagyunk; és ha nem engedünk másokat próbálkozni, akkor csak utolsó napi képmutatók vagyunk. Ha azonban próbálkozunk, kitartunk, és segítünk másoknak is így tenni, akkor igazi utolsó napi szentek vagyunk. Ahogy változunk, látni fogjuk, hogy Isten valóban jobban törődik azzal, hogy kik vagyunk és kivé válunk, mint azzal, hogy kik voltunk egykor.