Egyszerűen gyönyörű és gyönyörűen egyszerű
Tartsuk meg az evangélium egyszerűségét, miközben felvállaljuk az Isten által kijelölt feladatainkat.
Bevezetés
Szívből köszöntök mindenkit, aki részt vesz ezen a konferencián!
Reményeim szerint ma Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának két elemét fogom jellemezni, melyet négy lelkesítő beszámoló követ majd utolsó napi szentektől szerte a világon, melyek e tantételek alkalmazását szemléltetik. A visszaállított evangélium első eleme – Isten szabadító és felmagasztaló munkája – Isten által kijelölt feladatokra összpontosít. A második elem arra emlékeztet minket, hogy az evangélium világos, értékes és egyszerű.
Isten által kijelölt feladatok
Az örök élet elnyeréséhez Krisztushoz kell jönnünk, és tökéletessé kell lennünk Őbenne.1 Amikor Krisztushoz jövünk, és segítünk másoknak is így tenni, akkor Isten szabadító és felmagasztaló munkájában veszünk részt, mely Isten által kijelölt feladatokra összpontosít.2 Ezek az isteni feladatok összhangban állnak a Mózes, Éliás és Illés által visszaállított papsági kulcsokkal, melyeket a Tan és szövetségek 110. szakasza3 jegyez fel, valamint a második nagy parancsolattal, melyet Jézus Krisztus adott nekünk: úgy szeressük felebarátainkat, mint magunkat.4 Megtalálhatóak a minden egyháztag számára elérhető, megújult Általános kézikönyv első két oldalán.
Ha az általános kézikönyv vagy az Isten által kijelölt feladatok kifejezések hallatán összerezzentek attól félve, hogy túl összetett dolgokról van szó, kérlek, ne tegyétek! Ezek a feladatok egyszerűek, lélekemelőek, ösztönzőek és megvalósíthatóak. Ezek az alábbiak:
-
Jézus Krisztus evangéliuma szerint élni.
-
Törődni a rászorulókkal.
-
Mindenkit hívni, hogy fogadja be az evangéliumot.
-
A családokat az örökkévalóságra egyesíteni.
Tekinthettek rájuk úgy, ahogy én: útvonaltervként, hogy visszatérjünk szerető Mennyei Atyánkhoz.
Az evangélium világos, értékes és egyszerű
Hallottam már olyan megfogalmazást, mely szerint Jézus Krisztus evangéliuma „egyszerűen gyönyörű és gyönyörűen egyszerű”5. A világ nem az. Bonyolult, összetett, és tele van zűrzavarral és viszályokkal. Áldottak vagyunk, amikor gondosan ügyelünk arra, hogy a világra oly jellemző bonyolultság ne kapjon teret abban, ahogyan az evangéliumot befogadjuk és gyakoroljuk.
Dallin H. Oaks elnök az alábbi megfigyelést tette: „Jézus Krisztus evangéliuma sok kis és egyszerű dolgot tanít meg nekünk. Szükségünk van arra az emlékeztetőre, hogy összességében és jelentős idő leforgása alatt ezek a látszólag kis dolgok nagy dolgokat eredményeznek.”6 Maga Jézus Krisztus is azt a jellemzést adja, hogy az Ő igája gyönyörűséges és az Ő terhe könnyű.7 Mindannyian törekedjünk az evangélium egyszerűségének a megtartására – az életünkben, a családunkban, az osztályainkban és kvórumainkban, valamint az egyházközségeinkben és cövekeinkben.
Miközben meghallgatjátok a következő történeteket, amelyeket megosztok veletek, szeretném, ha tudnátok, hogy azért lettek gondosan kiválasztva, hogy egyrészről ösztönözzenek, másrészről pedig tájékoztassanak benneteket. Ezen utolsó napi szentek cselekedetei mindannyiunk számára követendő példává válnak arra, hogy az evangéliumot világos, becses és egyszerű módokon alkalmazzuk, miközben eleget teszünk az imént bemutatott, Isten által kijelölt egyes feladatoknak.
Jézus Krisztus evangéliuma szerint élni
Első: Jézus Krisztus evangéliuma szerint élni. A dániai Jens naponta imádkozik, hogy az evangélium szerint élhessen, és észrevehesse a Szentlélek késztetéseit. Megtanult gyorsan cselekedni, amikor úgy érzi, a Lélek nyújt számára útmutatást.
Jens a következőkről számolt be:
„Egy apró, meghitt, favázas, nádfedeles házban élünk, egy barátságos kis falu közepén, a falu tavacskájának a közelében.
Az egyik este, az elképzelhető legpompásabb dán nyári időjárásban, kitárt ajtók és ablakok mellett, mindenből béke és nyugalom áradt. A ragyogóan fényes és hosszú nyárestékből adódóan nem siettem kicserélni a kiégett villanykörtét a mosókonyhánkban.
Hirtelen erős érzésem támadt, hogy azonnal ki kell cserélnem. Ugyanakkor azt is hallottam, hogy a feleségem, Mariann kikiált nekem és a gyermekeimnek, hogy mossunk kezet, mert a vacsora elkészült.
Már elég régóta házas vagyok ahhoz, hogy tudjam, ilyenkor a kézmosáson kívül semmi másba nem szabad belefognom, mégis odakiáltottam Mariannak, hogy elugrom a boltba egy új villanykörtéért. Erős késztetést éreztem arra, hogy azonnal induljak.
A vegyesbolt közel, a tó túloldalán van. Általában gyalog megyünk, de aznap felpattantam a biciklimre. Miközben eltekertem a tó mellett, a szemem sarkából észrevettem, hogy egy két év körüli kisfiú egyedül sétálgat a tó szélén, nagyon közel a vízhez – majd hirtelen bele is pottyan! Az egyik percben még ott volt – a másikban pedig már el is tűnt!
Én voltam az egyetlen szemtanúja az esetnek. Ledobtam a biciklimet a földre, odarohantam, és beugrottam a derékig érő tóba. A víz színén azonnal összezárult a békalencse, így képtelen voltam a felszín alá látni. Aztán mozgást érzékeltem az egyik oldalon. Lenyúltam a vízbe, egy póló akadt a kezembe, és felhúztam a kisfiút. Elkezdett levegőért kapkodni, köhögni és sírni. A kisfiú rövidesen visszakerült a szüleihez.”
Amikor Jens fivér minden reggel segítségért imádkozik, hogy felismerje a Szentlélek késztetéseit – még az olyan szokatlant is, hogy azonnal kicseréljen egy villanykörtét –, azért is imádkozik, hogy eszköz lehessen Isten gyermekei megáldásában. Jens úgy éli az evangéliumot, hogy mindennap isteni útmutatásra törekszik, igyekszik érdemesnek lenni, majd minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy kövesse az érkező útmutatást.
Törődni a rászorulókkal
Íme egy példa a rászorulókkal való törődésre: Egy nap a kolumbiai Cucuta Cövek elnöke és a cöveki Fiatal Nők elnöke meglátogattak két olyan fiatal nőt – és az idősebb tizenéves fivérüket –, akik szörnyű nehézségeken mentek keresztül. Épp csak elveszítették az édesapjukat, az édesanyjuk pedig egy évvel azelőtt hunyt el. A három testvér mostanra teljesen egyedül maradt a szerény kis kunyhójukban. A falak nyersfából készültek, melyeket műanyag szatyrokkal béleltek ki, a hullámlemezes bádogtető pedig csak azt a részt fedte be, ahol aludtak.
A látogatásukat követően ezek a vezetők tudták, hogy segítséget kell nyújtaniuk. Az egyházközségi tanácson keresztül elkezdett kibontakozni egy terv arról, hogy miként segítsék meg őket. Az egyházközségi és cöveki vezetők – a Segítőegylet, az elderek kvóruma, a fiatal férfiak, a fiatal nők – és számos család mind munkához látott, hogy megáldják ezt a családot.
Az egyházközségi szervezetek az egyházközség több olyan tagjával is felvették a kapcsolatot, akik az építőiparban dolgoznak. Volt, aki a tervezésben segített, volt, aki az idejét és munkáját ajánlotta fel, mások pedig ételt készítettek vagy a szükséges anyagokat adományozták.
Amikor elkészült a kis ház, örömteli nap volt a három fiatal egyháztag és azok számára, akik segítettek. Ezeket az árván maradt gyermekeket meleg és megnyugtató kötelékek fűzték az egyházközségi családjukhoz, melynek révén tudták, hogy nincsenek egyedül, és hogy Isten mindig ott van számukra. Akik felkarolták őket, érezték a Szabadító szeretetét e család iránt, és az Ő kezeiként munkálkodva szolgálták őket.
Mindenkit hívni, hogy fogadja be az evangéliumot
Szerintem tetszeni fog nektek ez a példa arról, miszerint mindenkit hívjunk, hogy fogadja be az evangéliumot. A Zöld-foki Köztársaságból származó 17 éves Cleitonnak fogalma sem volt, mivel jár majd, ha egy nap besétál az egyházközsége ifjúsági hitoktatási osztályába. Azonban az ő és mások élete örökre megváltozott annak az eredményeként, hogy így tett.
Cleiton az édesanyjával és a bátyjával együtt már valamivel korábban megkeresztelkedett az egyházba, a család viszont már nem járt a gyűlésekre. Azon egyetlen cselekedete, hogy részt vett az ifjúsági hitoktatáson, fordulópont lett a család számára.
Az ifjúsági hitoktatási osztály fiataljai szívélyesen fogadták őt. Cleiton otthon érezte magát, és a többiek arra biztatták, hogy vegyen részt egy másik tevékenységen is. Így tett, és hamarosan elkezdett járni a többi egyházi gyűlésére is. Egy bölcs püspök lelki lehetőségeket látott Cleitonban, és megkérte őt, hogy legyen a segédje. „Attól a pillanattól fogva – meséli Cruz püspök – Cleiton példa lett a többi fiatal számára, és jó hatással volt rájuk.”
Az első két személy, akit Cleiton visszahívott az egyházba, az édesanyja és a bátyja volt. Majd ezt a kört kiterjesztette a barátaira. Az egyik ilyen barátja egy vele egykorú fiatal férfi, Wilson volt. A misszionáriusokkal való első találkozása során Wilson hangot adott abbéli vágyának, hogy szeretne megkeresztelkedni. Ez lenyűgözte a misszionáriusokat, akik elámultak, hogy Cleiton milyen sok mindent megosztott már Wilsonnal.
Cleiton erőfeszítései itt nem értek véget. Segített más kevésbé tevékeny egyháztagoknak is visszatérni, továbbá a más hitet valló barátaival is megosztotta az evangéliumot. Most 35 tevékeny fiatal van az egyházközségben, egy virágzó ifjúsági hitoktatási programmal – nagyrészt Cleiton szeretetre, megosztásra és meghívásra irányuló erőfeszítéseinek köszönhetően. Cleiton és a bátyja, Cléber is teljes idejű missziós szolgálatra készülnek.
A családokat az örökkévalóságra egyesíteni
Végül pedig hadd osszak meg egy gyönyörű példát a családok örökkévalóságra való egyesítéséről. Ligyija az ukrajnai Harkovból a misszionáriusoktól hallott először a templomokról. Azonnal buzgó vágyat érzett arra, hogy elmenjen a templomba, és a keresztelője után elkezdett felkészülni a templomi ajánlás megszerzésére.
Ligyija a Németországi Freiberg templomban részesült a felruházásában, majd több napot is ott töltött, hogy helyettes általi munkát végezzen. Az Ukrajnai Kijev templom felszentelését követően Ligyija gyakrabban járt a templomba. Ott örökre egymáshoz pecsételték a férjével, Anatolijjal, később pedig elhívták őket, hogy templomi misszionáriusokként szolgáljanak. Együtt több mint 15 000 ős nevét találták meg, és azon dolgoznak, hogy templomi szertartásokat bizosítsanak számukra.
Amikor a templomi munkával kapcsolatos érzéseiről kérdezik, Ligyija így válaszol: „Mit kaptam a templomban? Új szövetségeket kötöttem Istennel. A bizonyságom megerősödött. Megtanultam személyes kinyilatkoztatást kapni. Szabadító szertartásokat tudok végezni az elhunyt őseimért. Valamint szerethetek és szolgálhatok másokat.” Ezzel a nagyon igaz kijelentéssel zárta szavait: „Az Úr gyakran szeretne látni minket a templomban.”
Zárszó
Ösztönzőleg hat rám e kölönféle hátterű utolsó napi szentek jósága, mely ennek a négy történetnek a középpontjában áll. Sokat tanulhatunk az egyszerű evangéliumi tantételek egyszerű alkalmazása által előidézett csodálatos eredményekből. Nekünk is módunkban áll megtenni mindazt, amit ők megtettek.
Tartsuk meg az evangélium egyszerűségét, miközben felvállaljuk az Isten által kijelölt feladatainkat, és úgy éljünk Jézus Krisztus evangéliuma szerint, hogy olyan fogékonyak legyünk a késztetésekre, mint Jens volt Dániában. Úgy gondoskodjunk a szükséget szenvedőkről, ahogyan azt a kolumbiai Cucuta Cövek tagjai szemléltették, amikor fedélt biztosítottak az egyházközségük árván maradt tagjainak. Úgy hívjunk meg mindenkit az evangélium befogadására, ahogyan azt az afrikai szigetországból, a Zöld-foki Köztársaságból származó Cleiton tette a barátaival és a családjával. Végezetül pedig úgy egyesítsük a családokat az örökkévalóságra, ahogyan azt az ukrajnai Ligyija nővér példázza a saját templomi szertartásai, a családtörténeti erőfeszítései, valamint a templomi szolgálata által.
Ha így teszünk, az biztosan örömet és békességet hoz majd. Ezt megígérem, és bizonyságomat is teszem erről; valamint Jézus Krisztusról, aki a Szabadítónk és Megváltónk. Jézus Krisztus nevében, ámen.