Azért imádkozom, hogy használjon minket

Sharon Eubank

első tanácsos a Segítőegylet Általános Elnökségében

Az összeadódó apró erőfeszítések nagy hatást érnek el, megnövelve a sok egyéni dolgot, amit Jézus Krisztus tanítványaiként teszünk.

Ez a réteslapból és pisztáciából készült sütemény egy köszönőajándék. A Kadado család készítette, akik évtizedeken át három cukrászdát üzemeltettek a szíriai Damaszkuszban. A háború kezdetével egy ostromzár miatt nem jutott élelmiszer és egyéb ellátmány a városrészükbe. Kadadóék éheztek. Ezen elkeseredett helyzet tetőpontján az Utolsó Napi Szent Szeretetszolgálat, valamint a Rahma Worldwide néhány igen bátor alkalmazottja naponta meleg ételt és a kisgyermekeknek tejet kezdett osztani. A nehéz időszakot követően a család egy új országban indította újra az életét és a cukrászdáját.

Nemrégiben egy doboz sütemény érkezett az egyház központjába a következő üzenettel: „Több mint két hónapon keresztül kaptunk ételt a Rahma-Utolsó Napi Szent [Szeretetszolgálat] konyhából. Enélkül éhen haltunk volna. Fogadja el ezt… a kóstolót a boltomból a köszönetünk apró jeleként. Kérem a Mindenható Istent, hogy áldja meg önöket… mindenben, amit csak tesznek.”¹

A hála és az emlékezés süteménye. Nektek szánták. Mindazoknak, akik imádkoztak, miután hallották a híreket; akik önkénteskedtek, amikor az kényelmetlen volt; vagy akik nagylelkűen pénzt ajánlottak fel az emberbaráti alapba, bízva abban, hogy valami jóhoz vezet – köszönet nektek.

Isteni felelősség a szegényekkel való törődésre

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza isteni utasítást kapott a szegényekkel való törődésre.² Ez a szabadítás és felmagasztosulás munkájának az egyik pillére.³ Ami igaz volt Alma idejében, az tisztán igaz számunkra is: „És így, virágzó körülményeik közepette nem küldtek el senkit, aki mezítelen volt, vagy aki éhes volt, vagy aki szomjas volt, vagy aki beteg volt, vagy akit azelőtt senki nem táplált; és nem helyezték kincsekre a szívüket; ezért bőkezűek voltak mindenkivel, öreggel és fiatallal is, szolgával és szabaddal is, férfival és nővel is, akár az egyházon kívül, akár az egyházban voltak azok, és nem voltak személyválogatók azokkal, akiknek valamire szükségük volt.”⁴

Az egyház számos különböző módon reagál erre a megbízásra, beleértve a következőket:

A Segítőegyleten, a papsági kvórumokon és az osztályokon keresztül végzett szolgálattétel.
A böjt, valamint a böjti felajánlások felhasználása.
Jólléti gazdaságok és konzervgyárak.
Befogadóközpontok bevándorlók számára.
A börtönben lévők felkeresése.
Az egyház emberbaráti erőfeszítései.
Valamint a JustServe-alkalmazás, amely összehozza az önkénteseket a szolgálati lehetőségekkel.

A papságon keresztül megszervezve ezek mind annak a módjai, hogy az összeadódott kis erőfeszítések nagy hatást érjenek el, megnövelve a sok egyéni dolgot, amit Jézus Krisztus tanítványaiként teszünk.

A próféták sáfárok az egész föld fölött

A próféták nemcsak az egyház tagjai felett rendelkeznek megbízással, hanem az egész föld felett. Saját tapasztalatom alapján kijelenthetem, milyen személyesen és odaadóan áll az Első Elnökség ehhez a megbízáshoz. Amint a szükség növekszik, az Első Elnökség arra utasított minket, hogy jelentős módon növeljük meg az emberbaráti segítőmunkánkat. A legnagyobb fejlődési irányok és a legapróbb részletek egyaránt érdeklik őket.

A közelmúltban megmutattunk nekik egy egészségügyi védőköpenyt, amelyet a Beehive Clothingnál varrtak kórházi használatra a világjárvány ideje alatt. Orvosként Russell M. Nelson elnököt nagyon érdekelte a dolog. Nemcsak meg akarta nézni, hanem fel is akarta próbálni: ellenőrizni a mandzsettát, a hosszúságot és a hátsó megkötőt. Később érzelemmel teli hangon ezt mondta: „Amikor a munkátok során emberekkel találkoztok, köszönjétek meg nekik a böjtjüket, a felajánlásaikat és az Úr nevében végzett szolgálattételüket.”

Emberbaráti jelentés

Nelson elnök utasítására most jelentést teszek nektek arról, miként reagál Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza a forgószelekre, földrengésekre, menekültelvándorlásra – sőt, még egy világjárványra is – az utolsó napi szentek és számos barátunk kedvességének köszönhetően. Bár az elmúlt 18 hónapban kétségtelenül a Covid19-cel kapcsolatos több mint 1500 projekt állt az egyházi segítségnyújtás figyelmének a középpontjában, az egyház 933 természeti katasztrófára és menekültválságra is reagált 108 országban. A statisztikák azonban nem fedik fel az egész történetet. Hadd osszak meg veletek rövid példákat szemléltetésként, éppenhogy csak belekóstolva abba, ami történik.

Dél-afrikai Covid-segítségnyújtás

A dél-afrikai Welkomban élő 16 éves Dieke Mphuti évekkel ezelőtt elveszítette a szüleit, így a lánynak egymagának kellett gondoskodnia három fiatalabb testvéréről. Mindig óriási feladat volt számára, hogy elegendő ételt teremtsen elő, azonban a Covid idején fellépő készlethiányok és karanténok szinte lehetetlenné tették azt. Gyakran éheztek; csak a szomszédaik nagylelkűségének köszönhetően tudtak eltengődni.

2020 augusztusának egy verőfényes napján Dieke meglepődve hallotta a kopogtatást az ajtaján. Az ajtóban két idegen állt: egy egyházi képviselő a johannesburgi területi irodából, valamint a dél-afrikai Szociális Fejlesztési Minisztérium egyik tisztviselője.

E két szervezet összefogott, hogy ételt juttassanak a veszélyeztetett háztartásokba. Diekét megkönnyebbülés öntötte el, amint megpillantotta az egyházi emberbaráti alapból vásárolt, kukoricadarát és egyéb alapvető élelmiszereket tartalmazó csomagot. Ez hetekig ellátja majd a családját, mielőtt elkezdenek folyósítani neki egy állami segélycsomagot!

Dieke története csak egy a több ezer közül, amelyek szerte a világon zajlanak a Covid-világjárvány alatt a ti megszentelt hozzájárulásotoknak köszönhetően.

Afgán segítségnyújtás Ramsteinben

Mindannyian láttuk a friss képeket a hírekben: több ezer embert menekítettek ki repülővel Afganisztánból. Sokan érkeztek légi támaszpontokra és egyéb átmeneti helyszínekre Katarban, az Amerikai Egyesült Államokban és Spanyolországban, mielőtt továbbutaztak volna a végső úti céljukhoz. Azonnali szükségleteik voltak, amelyekre az egyház készletekkel és önkéntesekkel válaszolt. A németországi Ramstein légi támaszponton az egyház nagy mennyiségben biztosított pelenka-, tápszer-, élelmiszer- és cipőadományokat.

A segítőegyleti nővérek közül néhányan észrevették, hogy sok afgán nő a férje ingével fedi be a fejét, mivel a hagyományos fejkendőiket leszakították a kabuli reptéren eluralkodó zűrzavar közepette. Egy minden vallási és kulturális határt átívelő baráti cselekedetként a Ramstein 1. Egyházközség nővérei összegyűltek, hogy hagyományos muszlim öltözetet varrjanak az afgán nőknek. Bethani Halls nővér ezt mondta: „Hallottuk, hogy a nőknek imához való ruhadarabokra van szükségük, így most varrunk, hogy [kényelmesen] tudjanak imádkozni.”⁵

Segítségnyújtás a haiti földrengést követően

A következő példa megmutatja, hogy nem kell gazdagnak vagy idősnek lenni ahhoz, hogy eszközök legyünk a jóra. A 18 éves Marie Jacques – becenevén „Djadjou” – a Haitiban lévő Cavaillon Gyülekezet tagja. Amikor augusztusban földrengés sújtotta a városa környékét, a családja otthona egyike volt a több tízezer épületnek, amely leomlott. Szinte lehetetlen elképzelni a kétségbeesést, amelyet egy otthon elvesztése okoz. Azonban ahelyett, hogy átadta volna magát ennek a kétségbeesésnek, Djadjou csodálatos módon mások felé fordult.

Észrevette egy küszködő, idős szomszédját, és elkezdett gondoskodni róla. Másoknak a romok eltakarításában segített. A kimerültség ellenére más egyháztagokhoz csatlakozva élelmiszer- és tisztasági csomagok kiosztásában segédkezett. Djadjou története csak egyike a fiatalok és fiatal felnőttek által nyújtott szolgálat sok erőteljes példájának, amint igyekeznek Jézus Krisztus példáját követni.

Élelmiszerosztás Németországban

Mindössze néhány héttel a földrengés előtt fiatal felnőttek egy másik csoportja hasonlóképpen szolgált az Atlanti-óceán túlfelén. A júliusban Európa nyugati részén végigsöprő áradások évtizedek óta nem voltak ennyire súlyosak.

Amikor a víz végre visszavonult, egy üzlettulajdonos a németországi Ahrweiler folyómenti kerületben felmérte a károkat, amelyeket teljességgel megrendítőnek talált. Ez az alázatos, hívő katolikus férfi suttogva Istenhez imádkozott, arra kérve őt, küldjön segítséget neki. Másnap reggel Dan Hammon, a Németország Frankfurt Misszió elnöke tűnt fel az utcában egy kis csoport misszionáriussal, akik sárga Segítő kezek mellényt viseltek. A víz 3 méternyire jött fel a boltos házának falai mentén, vastag sárréteget hagyva maga után. Az önkéntesek kilapátolták az iszapot, eltávolították a szőnyeget és a gipszkartont, és mindent halomba hordtak az utcán, hogy el lehessen szállítani. A végtelenül boldog üzlettulajdonos órákon át dolgozott velük együtt; lenyűgözve, hogy az Úr az Ő szolgáinak egy csoportját küldte el az imájára válaszul – ráadásul 24 órán belül!⁶

Nos, azért imádkozom, hogy használjon minket

Az egyház emberbaráti erőfeszítéseiről szólva Jeffrey R. Holland elder egy alkalommal megjegyezte: „Az imákat… Isten leggyakrabban… más embereket használva válaszolja meg. Nos, azért imádkozom, hogy használjon minket. Imádkozom, hogy mi legyünk a válasz az emberek imájára.”⁷

Fivérek és nővérek! A szolgálattételetek, adományaitok, időtök és szeretetetek révén oly sok imára jelentetek választ! És mégis, annyi munka vár még ránk! Az egyház megkeresztelkedett tagjaiként szövetségben fogadtuk, hogy gondoskodunk a szükséget szenvedőkről. Az egyéni erőfeszítéseink nem feltétlenül igényelnek pénzt vagy messzire történő utazásokat⁸. Azonban megkövetelik a Szentlélek útmutatását és a készséges szívet, hogy azt mondjuk az Úrnak: „Itt vagyok, küldj engem.”⁹

Az Úr kedves esztendeje

A Lukács 4 feljegyzi, hogy Jézus elment Názáretbe, ahol nevelkedett, és felállt a zsinagógában olvasni. Ez a halandó szolgálattételének a kezdete felé történt. Ésaiás könyvéből idézett egy részt:

„Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,

Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. […]

Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.”¹⁰

Bizonyságomat teszem róla, hogy ez a szentírás napjainkban is beteljesedik. Bizonyságot teszek, hogy Jézus Krisztus a megtört szívűek meggyógyítására jött el. Az evangéliuma azért van, hogy visszaadja a vakok látását. Egyházának a célja az, hogy szabadítást hirdessen a foglyoknak, az Ő tanítványai pedig szerte a világon arra törekednek, hogy szabadon bocsássák a lesújtottakat.

Engedjétek meg, hogy zárásként megismételjem, amit Jézus az apostolától, Simon Pétertől kérdezett: „Szeretsz-é engem?”¹¹ Az evangélium lényege abban rejlik, hogyan válaszoljuk meg ezt a kérdést magunkra vonatkozóan és „legeltetjük az Ő juhait”¹². A Mesterünk, Jézus Krisztus iránti nagy áhítattal és szeretettel kérem mindannyiunkat, hogy legyünk részesei az Ő fenséges szolgálattételének, és imádkozom, hogy használjon minket. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.