Jézus Krisztus evangéliumának a csodái
Tudom, hogy az evangéliuma reményt, békességet és örömöt hozhat az életünkbe – nemcsak most, hanem a jövőbeli nemzedékek számtalan tagját is meg fogja áldani.
Mabuhay! A csodálatos Fülöp-szigeteki szentek szeretetét és kedves mosolyát hozom nektek. Idén 60 éve, hogy megérkeztek az első misszionáriusok a Fülöp-szigetekre. Ma 23 misszió, valamint 123 cövekben több mint 800 000 egyháztag van az országban. Hét működő, építés alatt álló vagy bejelentett templom is van. Ez egy igazi csoda. Tanúi vagyunk a 2 Nefi 10:21-ben jövendöltek beteljesedésének: „[N]agyok az Úr ígéretei azoknak, akik a tenger szigetein vannak”.
Ez a csoda egy 1961-es manilai prófécia beteljesedése is, amely – az akkor még elder – Gordon B. Hinckley imájában hangzott el. Hinckley elder a következőket jelentette ki abban az imában: „Áldásodat kérjük e föld népére, hogy barátságosak, vendégszeretők, kedvesek és szívélyesek legyenek azokkal, akik ide jönnek, valamint hogy sokan – igen Urunk, imádkozunk, hogy [sok-]sok ezren – legyenek azok, akik befogadják ezt az üzenetet és megáldatnak általa. Kérünk, áldd meg őket fogékony elmével és megértő szívvel, hittel ahhoz, hogy kapjanak, továbbá bátorsággal, hogy az evangélium tantételei szerint éljenek” (Fülöp-szigetek, Amerikai Katonai Emlékhely és Temető felszentelési imája, 1961. április 28.).
A sok-sok ezer hithű utolsó napi szenten túl az evangélium csodája pozitív változásokat hozott az országra és a népére. Jómagam élő tanúja vagyok ennek. Hatéves voltam, amikor a szüleim csatlakoztak az egyházhoz a Mindanao nevű déli szigeten. Ekkor még csak egyetlen misszió volt az egész országban, és nem voltak cövekek. Örökké hálás leszek a szüleim bátorságáért és elkötelezettségéért, amellyel a Szabadítót követték. Tisztelettel adózom előttük és az egyház minden Fülöp-szigeteki úttörője előtt. Ők egyengették az utat az utánuk érkező nemzedékek számára, hogy áldottak legyenek.
Benjámin király a Mormon könyvében ezt mondta: „Továbbá pedig azt szeretném kérni, ha azoknak az áldott és boldog állapotán is elgondolkodnátok, akik betartják Isten parancsolatait. Mert íme, áldottak ők minden dologban, mind a fizikai, mind a lelki dolgokban” (Móziás 2:41).
Miközben az evangélium tantételei és szertartásai szerint élünk és engedelmeskedünk azoknak, áldásokban részesülünk, megváltozunk, és megtérünk, hogy hasonlóbbá váljunk Jézus Krisztushoz. Így változtatta és áldotta meg az evangélium a filippínó szenteket, beleértve a családomat is. Valóban az evangélium az út a boldog és bővelkedő élethez.
Az evangélium első tantétele az Úr Jézus Krisztusba vetett hit. Számos filippínónak van természetes hite Istenben. Számunkra egyszerű hinni Jézus Krisztusban, és tudni, hogy válaszokat kaphatunk az imáinkra.
Az Obedoza család nagyszerű példája ennek. Obedoza fivér gyülekezeti elnök volt, amikor fiatal férfi voltam. Obedoza fivér és nővér legnagyobb vágya az volt, hogy egymáshoz pecsételjék őket a családtagjaikkal a Manila templomban. General Santos városában éltek, 1600 kilométerre Manilától. A kilenctagú család számára lehetetlennek tűnt eljutni a templomba. De ahhoz a kereskedőhöz hasonlóan, aki elment és eladta mindenét, hogy egy nagy értékű gyöngyöt vegyen (lásd Máté 13:45–46), ez a házaspár a házuk eladása mellett döntött, hogy kifizethessék az utat. Obedoza nővér aggódott, mert nem volt otthonuk, ahová hazatérhettek volna. Obedoza fivér azonban megerősítette őt abban, hogy az Úr gondoskodni fog erről.
1985-ben egymáshoz pecsételték őket az időre és az örökkévalóságra a templomban. A templomban páratlan örömre – az ő felbecsülhetetlen értékű gyöngyükre – leltek. És Obedoza fivér szavaihoz híven az Úr valóban gondoskodott róluk. Manilából hazatérve kedves imerősök szállást adtak nekik, idővel pedig saját otthonra is szert tettek. Az Úr gondoskodik azokról, akik tanújelét adják az Őbelé vetett hitüknek.
Az evangélium második tantétele a bűnbánat. A bűnbánat elfordulás a bűntől, és Istenhez fordulás megbocsátásért. Ez egy gondolkodásmódbeli és szívbéli változás. Ahogy azt Russell M. Nelson elnök tanította: „minden egyes nappal egy kicsit jobban teljesítünk és jobbak vagyunk” (Tehetjük jobban és lehetünk jobbak. Liahóna, 2019. máj. 67.).
A bűnbánat nagyban hasonlít a szappanhoz. Fiatal vegyészmérnökként egy Fülöp-szigeteki szappangyárban dolgoztam. Megtanultam a szappankészítést és a szappan működésének a folyamatát. Amikor olajok és lúg keverékéhez fertőtlenítő anyagokat adsz, olyan erős szer keletkezik, amely képes elpusztítani a baktériumokat és a vírusokat. A szappanhoz hasonlóan a bűnbánat is egy tisztítóanyag. Lehetőséget ad nekünk arra, hogy megszabaduljunk a tisztátalanságainktól és a régi törmelékeinktől, így válva érdemessé arra, hogy Istennel legyünk, hiszen semmi tisztátalan dolog nem örökölheti Isten királyságát (lásd Alma 11:37).
A bűnbánat által meríthetünk Jézus Krisztus tisztító és megszentelő hatalmából. Ez kulcsfontosságú része a megtérés folyamatának. Ez történt az anti-nefi-lehitákkal is a Mormon könyvében. Lámániták voltak, akiknek a megtérése annyira teljes volt, hogy „soha nem távolodtak el” (lásd Alma 23:6–8). Elásták a háborús fegyvereiket és soha nem vették fel azokat újra. Inkább meghaltak volna, mint hogy megszegjék ezt a szövetséget. És ezt bizonyították is. Tudjuk, hogy az áldozatuk csodákat eredményezett: ezrek, akik ellenük harcoltak, dobták el fegyvereiket és tértek meg. Évekkel később a fiaik, akiket a hatalmas ifjú harcosokként ismerünk, védelmet élveztek csata közben, noha látszólag teljesen esélytelenek voltak.
A családom és számos filippínó szent hasonló megtérési folyamaton ment keresztül. Amikor elfogadtuk Jézus Krisztus evangéliumát, és csatlakoztunk az egyházhoz, akkor megváltoztattuk az életmódunkat és a kultúránkat, hogy azok összhangba kerüljenek az evangéliummal. Fel kellett hagynunk a helytelen hagyományokkal. Láttam ezt az édesapámon, amikor megismerte az evangéliumot és bűnbánatot tartott. Megrögzött dohányos volt, de kidobta a cigarettáit, és soha többé nem vett egy szálat sem a kezébe. Mivel úgy döntött, hogy megváltozik, negyedíziglen áldott lett.
A bűnbánat szövetségek kötéséhez és megtartásához vezet bennünket szent szertartások által. A szabadulás és felmagasztosulás első szertartása a bűnök bocsánatára történő alámerítés általi keresztelés. A keresztelkedés lehetővé teszi számunkra, hogy elnyerjük a Szentlelket és szövetségre lépjünk az Úrral. Minden héten megújíthatjuk ezt a keresztelési szövetséget, amikor veszünk az úrvacsorából. Ez is egy csoda!
Fivérek és nővérek! Arra kérlek benneteket, hogy vigyétek be az életetekbe ezt a csodát. Jöjjetek Jézus Krisztushoz, és válasszátok azt, hogy hitet gyakoroltok Őbenne; tartsatok bűnbánatot, kössétek és tartsátok meg a szabadulás és felmagasztosulás szertartásaiban található szövetségeket. Ez lehetővé teszi majd számotokra, hogy Krisztussal közös igában legyetek, és az isteniség hatalmában és áldásaiban részesüljetek (lásd Tan és szövetségek 84:20).
Jézus Krisztus valóságáról teszem bizonyságomat, valamint arról, hogy Ő él és szeret mindegyikünket. Tudom, hogy az evangéliuma reményt, békességet és örömöt hozhat az életünkbe – nemcsak most, hanem a jövőbeli nemzedékek számtalan tagját is meg fogja áldani. Ez az oka a gyönyörű és kedves mosolynak a filippínó szentek arcán. Ez az evangélium csodája és Krisztus tana. Ezekről teszem bizonyságomat Jézus Krisztus szent nevében, ámen.