A visszaállítás korai napjaiban élő nők
Hithűen az országos politika hevében
Emmeline B. Wells és Zina Young Williams magabiztossággal áldattak meg, amikor egy népszerűtlen témáról beszéltek a kormányzati vezetőkkel.
K ét nő szállt le a vonatról az Amerikai Egyesült Államok fővárosában, Washington DC-ben. Fáradtak voltak, de eltökéltek. Miután öt napig utaztak Salt Lake Cityből, Emmeline B. Wells és Zina Young Williams azt remélték, hogy előre fogják mozdítani az egyháztagok ügyét, de ellenállásra is számítottak.
1879 januárjában a nők szavazati jogával foglalkozó országos gyűléseken vettek részt, és folyamodványokat terjesztettek az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa elé, arra kérve a törvényhozókat, hogy semmisítsék meg az egyház ellen hozott könyörtelen törvényeket.
„Mindent meg akarok tenni, mi hatalmamban áll, hogy segítsek emelni népem állapotát, különösképpen a nő[k]ét” – jegyezte fel Emmeline a naplójába.1 1877 és 1914 között a Woman’s Exponent című, nőknek szóló egyházi kiadvány főszerkesztője volt, melyben az otthon és a közösségben végzendő jó cselekedetek mellett szállt síkra.
Elizabeth Cady Stanton és Susan B. Anthony országos szavazati jogi vezetők „szívélyesen fogadták” a két utah-i nőt.2 Segítőkészen beosztották őket egy olyan bizottságba, amely üzeneteket kézbesített az ország elnökének, Rutherford B. Hayesnek.3
Emmeline magabiztosan beszélt vele, és így számolt be erről: „Miután bemutattunk neki néhány tényt e nép állapotára vonatkozóan, és hogy minő valószínű következményei lesznek a súlyos és kemény intézkedéseknek, megjegyezte, hogy még soha nem vette fontolóra a kérdést az általunk elébe tárt megvilágításban.” Hayes elnök megkérte a feleségét, Lucyt, hogy hallgassa meg a kérelmüket. „Női rokonszenvei nagyon észrevehetően föl voltak gerjedve.”4
További két héten keresztül Emmeline és Zina üzeneteket vitt az egyház nevében a befolyásos törvényhozókhoz. Emmeline felidézte, hogy „gyakran találkozt[a]k olyan emberekkel, akik a legnagyobb érdeklődést mutatták” üzenetük iránt.5
Bár abban az évben nem sikerült megváltoztatniuk a közvéleményt, Emmeline és a segítőegyleti nővérei további 17 éven szólaltak fel a nők és az egyháztagok jogaiért. Szerencsére 1896-ban Utah állam lett, és számos vallási és polgári jog helyre lett állítva.