Kulcsfontosságú döntés

Írta: Irene Soderquist Larsen

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Idahóban él.

Úgy döntöttünk, hogy négykezeseket fogunk játszani. Mi ezzel mondjuk: Örvendj, világ.

photo of Irene and Alice playing a piano duet

Három évvel ezelőtt, 87 éves koromban, egy nap egy társasági eseményen voltam. Zongorázott ott egy nő, aki nagyjából úgy játszott, ahogy én. Amikor megkérdeztem a nevét, rájöttem, hogy Alice Bodily az, a püspököm édesanyja. Ő akkor 90 éves volt.

Megkérdeztem a püspökömet, hogy szerinte az anyja szeretne-e négykezeseket játszani. Megkérdezte, az anyja pedig azt mondta, hogy nagyon szeretne. Így aztán három évvel ezelőtt elkezdtünk minden szerda reggel egy órán keresztül négykezeseket játszani a saját örömünkre.

A könnyű gyermekművektől eljutottunk olyan négykezesekig, amelyeket annak idején az édesanyámmal játszottam. De amit a legjobban szerettünk, az az egyház szent himnuszainak négykezes eljátszása volt. Két kedvencünk a Joseph Smith első imája (Himnuszok, 16. sz.) és a Ha szeretet van otthon (Himnuszok, 115. sz.).

Azáltal, hogy minden szerdán játszottunk, a köztes napokon pedig gyakoroltunk, eléggé belejöttünk a zongorázásba, és egyszer egy kis koncerttel nyűgöztük le a gyermekeinket. A püspököm azt mondta, szeretné, ha játszanánk az úrvacsorai gyűlésen, ezért megtanultuk az Isten Szent Lelke című himnuszt (Himnuszok, 2. sz.). Ez komoly kihívás volt számunkra, de több hónapon át dolgoztunk rajta, és sikerült meglepnünk magunkat, a gyermekeinket, illetve valószínűleg az egyházközségünk tagjait is. A Covid19-járvány előtt a gyermekeink egyházközségei közül ötben játszottuk el ezt a himnuszt.

Sok gyönyörű himnusz van, amelyet mostanra nagyon szeretünk előadni, például a Kövessetek! (Himnuszok, 64. sz.), a Jöjj el, élő víz forrása (Himnuszok, 43. sz.), és az Elhívottak (Himnuszok, 161. sz.). Időnként segítséget kell kérnünk ahhoz, hogy megtaláljunk egy-egy négykezes átiratot, de rendszerint örömmel segít ebben egy családtag, egy szolgálattevő nővér vagy az egyházközségi zenei vezető.

Még karácsonyi énekgyűjteményt is találtunk, és összeállítottunk egy 40 perces műsort, hogy decemberben bemutassuk egy gondozóotthonban. Egy harmadik zenész is csatlakozott hozzánk, aki xylofonon és csengettyűkön játszik, ami változatosabbá teszi az előadásunkat.

Úgy érezzük, hogy 90 és 93 évesen a zenénk révén nemcsak karácsonykor, hanem egész évben azt mondhatjuk: Örvendj, világ (Himnuszok, 124. sz.). Most már három éve játszunk rendszeresen együtt. A négykezesek közös eljátszására vonatkozó döntésünk egyértelműen kulcsfontosságú volt mindkettőnk számára.

Időskori szolgálat

Íme néhány idősebb egyháztag, akik módot találtak a körülöttük lévők megáldására:

Évekkel ezelőtt Wayne Lewis, az Amerikai Egyesült Államok Washington államából, kiadta az élettörténetét. Minden gyermekének és unokájának adott egy-egy példányt. „Ezt senki más, csak a családom javára tettem, hogy arra buzdítsam őket, írjanak az életük során szerzett tapasztalataikról” – mondja. Nem sokkal ezután Wayne-t szélütés érte, aztán még egy. „A szélütések után a kezelőorvosom felfedezte, hogy ha történeteket írok az életemről, az valójában segít csökkenteni az agyi sérülés okozta stresszt, így aztán azóta is írok az életemről.” A ma 88 éves Wayne hozzáteszi: „Arra biztatnék mindenkit, hogy írja le az élettörténetét. Cselekedj most, és használj bármilyen formátumot, amiről úgy gondolod, hogy a szeretteid el fogják olvasni.”
Amikor Wayne felesége, Mary bekapcsolódott egy egyházi működtetésű projektbe, álmodni sem merte volna, hogy 15 évvel később még mindig takarókat fog készíteni a helyi kórháznak. Mary már 84 éves, és minden hónapban baba- és gyermektakarókból álló csomagokat állít össze, mely takarók mindegyike „azok iránti szeretettel készül, akiknek szükségük van rá”.
A 74 éves Susan Barstow Minnesotából azzal mutat példát a szolgálatra, hogy zoknikat és egyujjas kesztyűket köt, amelyeket utána elajándékoz. „Meleget és kényelmet nyújtanak az embereknek” – mondja. Emellett az egyházközség segítőegyleti könyörületes szolgálati vezetőjeként is szolgál. „Nagyszerű elhívás ez számomra – mondja –, mert képes vagyok szolgálni az embereket, amikor szükségük van rá, és segíteni másoknak is ebben.”