Három lecke a Tan és szövetségek tanulmányozásából
Többet tudhatunk meg az Úr velünk való kapcsolatáról, amikor arról tanulunk, hogyan munkálkodott az utolsó napi szentekkel a múltban.
Felül és a jobb szélen illusztrálta: Joshua Dennis; jobbra: Devastating Weight of 116 Pages [116 oldal pusztító súlya]. Készítette: Kwani Povi Winder
A Tan és szövetségek idei tanulmányozása arra késztetett, hogy átgondoljam, milyen sokféleképpen ismerem meg Istent. Néha azonnal érzékelem az Ő jelenlétét. Gyakran meglepődöm, milyen közel érzem magamhoz, amikor kint vagyok a természetben. És olyan pillanatokban is volt részem, amikor az Úr világosan szólt hozzám a Lélek által.
Az Isten megismerésére irányuló törekvésem egyik fontos része az, hogy visszatekintek a múltra. Például gyakran csak egy kis idő eltelte után tudok értelmet találni a próbatételeimben. Az is a javamra válik, ha tanulmányozom mások életét, akik isten megismerésére törekedtek. Tapasztalataik segítenek türelmesebbnek lennem a törekvéseimben, valamint felismerni a saját lelki késztetéseimet és bízni azokban. Röviden szólva, segítenek jobban megértenem, hogyan viselkedik az Úr a gyermekeivel.
Talán ezért parancsolta meg az Úr a szenteknek az egyház alapító gyűlésén: „Íme, vezessetek magatok között feljegyzést” (Tan és szövetségek 21:1). A korai egyháztagok által őrzött történelmi feljegyzések gazdag forrást jelentenek annak tanulmányozásához, hogy miként munkálkodik velünk Isten. Különösen hasznosnak találtam a kinyilatkoztatások történelmi összefüggésekben történő tanulmányozását az Evangéliumi könyvtár Visszaállítás és egyháztörténet részében található forrásanyagokat használva.
Íme három összefüggő lecke, amelyet a Tan és szövetségek, valamint az egyház korai történelmének idei tanulmányozásából tanultam.
Kérdések előzik meg a kinyilatkoztatást
A Tan és szövetségekben szinte minden kinyilatkoztatás válaszként adatott különböző kérdésekre. Úgy tűnik, hogy csak egyikük volt váratlan isteni beavatkozás (lásd Tan és szövetségek 27). Az e kinyilatkoztatásokhoz vezető tudakozódásokat a szentírás-tanulmányozás, a megpróbáltatások gyötrelmei vagy a kor kulturális elgondolásai ösztönözték.1 A korai szentek hitét, kíváncsiságát, kételyeit és félelmeit tükrözték.
A Tan és szövetségek 42 öt konkrét kérdésre adott válasz arra vonatkozóan, hogyan gyűljenek össze és támogassák egymást a szentek.2 Az Úr válaszai nemcsak a tartalmaik miatt fontosak, hanem azért is, amit a kinyilatkoztatás működésének mikéntjéről árulnak el számunkra. A szenteket felkészítették a körülményeik és az elmélkedéseik. Kérdéseket fogalmaztak meg, Istenhez fordultak, és igazán értékelték a válaszait.
Gondolj bele, hogyan reagálsz egy szövegkörnyezettől függetlenül megjelenő ismertetőre, például egy kéretlen internetes cipőreklámra. Talán felkelti az érdeklődésedet, de még valószínűbb, hogy figyelmen kívül fogod hagyni. Amikor azonban cipőre van szükséged, és elkezdesz olyat keresni, amely megfelel a szükségleteidnek és jó a lábadra, akkor nagyon odafigyelsz arra, amit találsz, és a cselekvés mellett döntesz. Ez a lelki keresésünkre is vonatkozik.
Az Úr tiszteletben tartja az önrendelkezésünket
A döntéseink nemcsak a saját növekedésünk szempontjából számítanak, hanem amiatt is, ahogy az Úr földi munkáját alakítják. Ő a karmester, mi pedig a zenekar tagjai vagyunk. Tehetségeink, hátterünk és döntéseink hozzájárulnak a zene szépségéhez. Az Ohio állambeli Kirtland részben azért került előkelő helyre a korai egyházban, mert a korabeli misszionáriusok úgy döntöttek, hogy megállnak ott, és meglátogatják a barátaikat, útban arra a vidékre, ahová elhívták őket. Kapcsolataik, valamint az a sugalmazott döntésük, hogy ellátogatnak Kirtlandbe, fontos szerepet játszottak a kibontakozó visszaállításban.
Az Úr pedig mindannyiunknak megengedi – beleértve Joseph Smitht is –, hogy hibákat vétsünk. Az Ő gyermekei vagyunk, és mint minden bölcs szülőt, Őt is foglalkoztatja a fejlődésünk, és azt akarja, hogy tapasztalat által tanuljunk.
Az Úr megengedte Joseph Smithnek, hogy a Mormon könyve fordításának első 116 oldalát odaadja Martin Harrisnek, bár az Úr tudta, hogy el fognak veszni. Ez az élmény fájdalmas volt Joseph számára, de megtanulta, hogy gondosabb sáfárrá váljon. Bocsánatot nyert, és ismét el lett hívva a munkára (lásd Tan és szövetségek 3:10).
Az Urat foglalkoztatja a fejlődésünk, és azt akarja, hogy tapasztalat által tanuljunk.
Itt egy kicsit és ott egy kicsit
Az Úr nem adott Joseph Smithnek egy átfogó útmutató kézikönyet a Szent Ligetben. A kinyilatkoztatások az Úr és a Próféta közötti folyamatos párbeszédet tükrözik. Időnként távlatokat nyitottak az örökkévalóságra. Gyakran a napi szükségletekhez voltak elégségesek, Joseph pedig később további kérdésekkel tért vissza.
A korai kinyilatkoztatások megparancsolták a szenteknek, hogy gyűljenek egybe és építsék fel Sion városát Missouriban. Amikor a szenteket kiűzték a területről, az Úr azt az utasítást adta Joseph Smithnek, hogy próbálják meg visszaszerezni a földjüket. Először Sion táborával, majd pedig a kormány segítségéért folyamodva. Később Joseph megtudta, hogy Sion jóval több egyetlen városnál. Az egybegyűjtés másutt is folytatódhatott, amint a szentek cövekeket alapítottak és templomokat építettek.3
A körülmények, amelyek közepette a szentek élnek, idővel alapjaiban megváltoznak. Micsoda áldás a folyamatos kinyilatkoztatás elnyerése ahhoz, hogy eligazodjunk változó világunk szükségletei között! Az evangélium alapvető tanai maradandóak, de a folyamatos visszaállítás számol a változás okozta kihívásokkal.