Isteni kilétedmegértése

Írták: a Heti FF munkatársai

Amikor arra törekszünk, hogy valóban megértsük isteni kilétünket, a látásmódunk megváltozik.

Ki vagyok én? Ki akarok lenni? Két olyan kérdés, amelyet talán mindannyian felteszünk életünk valamely pontján.

Önazonosságunk megértése kulcsfontosságú szerepet játszik abban, ahogyan magunkra és másokra tekintünk. E kérdések megválaszolása azonban nehéz tud lenni, amikor a körülöttünk lévő hangok azt mondják, hogy az önazonosságunk és az értékünk olyan fizikai dolgokból ered, mint a kinézetünk, a társadalmi helyzetünk, vagy a munkahelyi, illetve tanulmányi sikerünk.

Túlságosan is könnyű a világra hallgatni, és annak hangjai miatt túlterheltnek, csüggedtnek vagy elveszettnek érezhetjük magunkat. Amikor azonban valóban megértjük isteni természetünket, akkor elkezdhetjük úgy látni magunkat és másokat, ahogyan Isten lát minket.

Kik vagyunk mi?

Néhányan közülünk már gyermekkorunkban is azt énekeltük, hogy Isten gyermeke vagyok (Himnuszok, 189. sz.), de legalábbis idővel megtanultuk. Ám még ha kívülről fújja is az ember a szövegét, könnyű elsiklani mennyei örökségünk fontossága felett.

Pál apostol azt tanította, hogy többek vagyunk halandó lényeknél:

„…a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Rómabeliek 8:16).

Újkori próféták és apostolok megerősítették ezt az igazságot. M. Russell Ballard elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnöke ezt mondta: „Mivel Isten lélekgyermekei vagyunk, mindenki isteni származással, természettel és lehetőségekkel rendelkezik. Mindegyikünk »mennyei szülők szeretett lélekfia vagy lélekleánya«. Ez a mi személyazonosságunk! Ezek vagyunk mi valójában!”¹

Ez az igazság magában foglalja azt a tudást, hogy istennel éltünk ezen élet előtt, hogy az Ő képmására teremtettünk, és hogy nemcsak isteni természettel rendelkezünk, hanem isteni rendeltetésünk is van.

A magabiztosság növelése

Mindezen emlékeztetők ellenére, olykor továbbra is megkérdőjelezhetjük, hogy kik vagyunk. Sátán állandóan azon dolgozik, hogy szem elől tévesszük, kik vagyunk, mert tudja, hogy amikor megértjük isteni kilétünket és aszerint élünk, akkor isteni hatalommal áldatunk meg. Magabiztosságunk növekedhet, amikor megismerjük Mennyei Atyánkat és Jézus Krisztust.

A szentírások tanulmányozása során figyeld meg, milyen bizonyítékokat találsz arra, hogy Isten szereti a gyermekeit. Imádkozz azért, hogy meglásd Isten kezét az életedben, és jegyezd fel azokat az alkalmakat, amikor érzed az Ő szeretetét, vagy felismered az Ő útmutatását. Ha negatív gondolataid támadnak, emlékeztesd magad arra, hogy miből tudod, miszerint Isten ismer és törődik veled.

Ismerd meg a Szabadító tulajdonságait. Amikor így teszel, jobban megláthatod majd őket magadban, és tisztább képed lesz arról, akivé az Ő segítségével válhatsz (lásd Moróni 7:48).

És ha szorosabb kapcsolatot alakítasz ki Mennyei Atyával és a Szabadítóval, az segíteni fog meglátnod azt a végtelen lehetőséget, amelyet Ők látnak benned.

Isteni természetünk ismerete

Miként válhat tehát javadra ez a tudás? Amikor igazán megértjük, hogy Isten gyermekei vagyunk, képessé válunk a következőkre:

Az Istennel való kapcsolatunkban, nem pedig ideiglenes vagy világi forrásokban megtalálni az értékünket.
Meglátni, hogy az Ő szeretete eloszlatja a félelmet, és békességet hoz az életünkbe (lásd 1 János 4:18).
Túltekinteni a különbözőségeinken, és szeretni másokat. Mindannyian „közös isteni örökség által összekötött testvérek…” vagyunk, fejtette ki Ballard elnök. Elmondta, miszerint „ennek az egyszerű, egységesítő ténynek felül kellene írnia minden mást, aminek hagyjuk, hogy elkülönülést és megosztottságot idézzen elő közöttünk.”²
Örökkévaló szemléletmóddal rendelkezni. Isteni önazonosságunk a végső célunkra emlékeztet minket: hogy olyanná váljunk, mint mennyei szüleink, és visszatérjünk hozzájuk, hogy velük éljünk. Amint azt José A. Teixeira elder a Hetvenektől tanította: „Annak megértése, kik vagyunk valójában, felkészít rá, hogy képesek legyünk könnyebben felismerni és felidézni a mennyei otthonunkhoz visszavezető utat, illetve vágyjunk arra, hogy ott lehessünk.”³
Magabiztosságra lelni, és továbbra is bízni Isten útmutatásában az elénk kerülő összes lehetőség, kihívás és élmény során.

Ha tudjuk, kik is vagyunk valójában, az segít tartós boldogságra és békességre lelnünk. Amikor tehát az élet nehézzé válik, vagy felharsannak a világ hangjai, ne feledd, hogy Mennyei Atyánk mindig ott lesz, hogy segítsen nekünk annak látni magunkat, akik valójában vagyunk és akivé válhatunk.