Készítsd elő a lelki talajodat!

Írta: Milton Camargo fivér

első tanácsos a Vasárnapi Iskola Általános Elnökségében

A magvető példázata segíthet felkészülnünk az Újszövetség idei, Jöjj, kövess engem! általi tanulmányozására.

Az egyik kedvenc példázatom az Újszövetségben a magvető példázata, mely a Máté 13:3–23-ban található (lásd még Márk 4:3–20; Lukács 8:5–15). Ebben a példázatban azt, ahogyan az emberek befogadják az igét (a magot), különböző talajtípusokhoz hasonlítják. Megtanuljuk, hogy minden talajnak van egy fontos jellemvonása, mely vagy jó, vagy rossz.

E példázatot olvasva gyakran azt gondoljuk, arról szól, hogy az emberek hajlandóak-e elfogadni az evangéliumot és aszerint élni. Bár ez igaz, szerintem a példázat a mi személyes fejlődésünket is le tudja írni, amint növekszünk a hitben és az evangéliumról való tudásunkban. Más szavakkal, nem vagyunk örökre egy bizonyos fajta vagy szintű hitbe zárva. Hittel és erőfeszítéssel javíthatunk a lelki talajunkon, hogy az jobb gyümölcsöt hozzon.

Szeretném kifejteni ezt a gondolatot, mert segített nekem mélyebben megérteni ezt a példázatot. Hiszem, hogy amikor felkészülünk az Újszövetség Jöjj, kövess engem! szerinti tanulmányozására a következő évben, a magvető példázatának az áttekintése segíthet nekünk felkészíteni a szívünket az evangéliumi igazság befogadására.

Evangéliumi magok befogadása

A példázatból megtudjuk, hogy amikor a magvető vetett:

Néhány mag az út szélére hullott, és a madarak felkapkodták azokat.
Néhány mag köves helyekre esett. Kihajtottak, de a nap megperzselte őket.
Néhány mag a tövisek közé esett, és a tövisek elfojtották őket.
Néhány pedig jó földbe esett és gyümölcsöt hozott.

Az Úr ezt a magyarázatot adta:

„Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.

A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;

De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.

A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.

A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az igét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit” (Máté 13:19–23; kiemelés hozzáadva).

Nézzük meg az egyes talajtípusokat, és vizsgáljuk meg, miként javíthatunk rajtuk.

Illusztrálta: David Green

Útszéli talaj

Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa ezt mondta: „[A]zok a magok, amelyek »az útfélre« estek (Márk 4:4), nem értek olyan halandó földet, ahol lehetőségük adódna a növekedésre. Olyan tanításokhoz hasonlítanak, amelyek megkeményedett vagy felkészületlen szívekre hullanak.”¹

Ráadásul néha nem értjük, amit hallunk vagy olvasunk a szentírásokban, mert a szívünk felkészületlen rá. Ha ez a helyzet, mi a teendőnk?

Magyarázatot kérhetünk azoktól, akik értik. Megkérdezhetjük a misszionáriusokat, a vasárnapi iskolai tanítónkat, a papsági vagy szervezeti vezetőnket, az ifjúsági vagy felsőfokú hitoktatónkat, a szolgálattevőinket, illetve a hithű szüleinket és családtagjainkat. Tanulmányozhatjuk az általános konferenciai beszédeket. Az Evangéliumi könyvtár alkalmazás számos forrásanyagot biztosít, amelyek segíthetnek nekünk mélyebb megértésre törekedni.

Imádkoznunk is kell, és Istent kell kérnünk további világosságért. Ha a szívünk őszinte, a szándékunk valós, és van hitünk Krisztusban, akkor tudást fogunk kapni az evangélium igazságairól (lásd Moróni 10:4–5). Az Úr azt mondta:

„Kérjetek, és megadatik nektek; keressetek és találni fogtok; kopogtassatok, és megnyittatik nektek.

Mert mindenki kap, aki kér; és aki keres, talál; és aki kopogtat, annak megnyittatik” (3 Nefi 14:7–8).

Köves helyeken lévő talaj

Vannak, akik a misszionáriusokon keresztül hallják a visszaállított evangéliumot, érzik Krisztus szeretetét, és élvezettel vesznek részt az egyházi gyűléseken. Idővel azonban folytatódnak az élet nehézségei. Azt tapasztalják, hogy az élet nem fordult soha véget nem érő áldások áradatába. Hitük elhalványul, és elsodródnak.

Néhányan akkor is „köves helyeket” látnak, amikor részt vesznek egy gyűlésen vagy konferencián, és sugalmazást éreznek arra, hogy attól a pillanattól kezdve mindent jól csináljanak. Aztán hétfőn visszatérnek a megszokott feladataikhoz. A munkahelyi kihívások továbbra is nehezek maradnak. A kísértések lenyűgözően vonzónak tűnnek. Így a lelki fejlődésre irányuló vágyuk elhalványul vagy eltűnik.

Saját kárukon tanulják meg, hogy mély lelki gyökerek nélkül, amelyek megtartanak minket a szélben, táplálnak minket, amikor éhezünk, vagy felfrissítenek minket, amikor perzsel a nap, lelkileg elpusztulhatunk.

Hogyan javíthatunk a köves talajon? Távolítsuk el a köveket, és mélyítsük el a lelki gyökereinket.

A kövek eltávolítása kihívást jelenthet. Lehet, hogy olyan környezetet kell hozzá teremteni, ahol bátorítják a hitet. Új barátságok kialakítását is megkövetelheti, valamint tartózkodást mindattól, ami gonosznak látszik (lásd 1 Thessalonikabeliek 5:22).

Hogy legyen erőnk eltávolítani a köveket, szükségünk van a Szabadító segítségére. Ez akkor következik be, amikor elfogadjuk az Őáltala felkínált szövetségeket. Ez pedig a keresztelésre szólító felkérés elfogadásával kezdődik. Azt jelenti, hogy konfirmálnak minket, és befogadjuk a Szentlélek ajándékát. Azt jelenti, hogy elfogadunk minden olyan szövetséget, amelyet még nem kötöttünk meg, például elnyerjük a papságot vagy ellátogatunk a templomba. Azt jelenti, hogy eljárunk istentiszteletre, és megújítjuk a szövetségeket azáltal, hogy minden héten veszünk az úrvacsorából.

Amikor próbatételek és kísértések érnek, erősen ragaszkodhatunk az Úrral kötött szövetségeinkhez. „Biztonságosan kötődünk a Szabadítóhoz, amint hithűen emlékszünk az elfogadott kötelezettségekre, és minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy ezek szerint éljünk – mondta David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. – Ez a kötelék Ővele pedig életünk minden időszakában a lelki erő forrása.”²

A tövisek közötti talaj

Ez a talaj lehetővé teszi a növények növekedését, beleértve a töviseket is. A tövisek az élet gondjai, gazdagságai és gyönyörei, amelyek miatt nem hozunk gyümölcsöt (lásd Lukács 8:14).

Mi történik, amikor elfogadjuk a szövetségeket, de már nem járunk a szövetség ösvényén? Vagy amikor veszünk az úrvacsorából, de nem folyamodunk megbocsátásért, mert már nem is gondolunk a hibáinkra? Vagy éppen lehet, hogy bocsánatot kérünk, de nem vagyunk hajlandóak megbocsátani másoknak. Elfogadjuk a templom szövetségeit, de nem nyújtunk szolgálattételt a szükséget szenvedőknek. Félretesszük az evangélium megosztásának a lehetőségeit, mert attól tartunk, hogy az helytelennek vagy kínosnak tűnhet, vagy mert már azt sem tudjuk, mit mondjunk.

A megoldás az, hogy a keresztelkedésünk alkalmával megkötött szövetség szerint éljünk, és „gyászol[junk] azokkal, akik gyászolnak; …megvigasztal[juk] azokat, akik vigasztalásra szorulnak, és Isten tanújaként áll[junk] mindig és mindenben, és minden helyen, ahol csak vagy[unk], méghozzá egészen halál[unk]ig” (Móziás 18:9).

Úgy távolítjuk el a gyomokat, hogy mindennap bűnbánatot tartunk, kis vagy nagy változtatásokat eszközölünk, és visszatérünk a szövetség egyenes és keskeny ösvényére.

Nem engedjük, hogy az élet gyomjai megfojtsanak minket. Ezt úgy tesszük meg, hogy az otthonunkat a hit szentélyeivé változtatjuk. Olyan dolgokra törekszünk, amelyek meghívják a Lélek hatását. Elutasítunk mindent, ami elűzi ezt a hatást. Továbbá szolgálunk Isten királyságában – az elhívásainkban, a templomban, a misszionáriusi munkában, a családunkban.

A jó föld

Sokan vannak, akik hallják az igét, meg is értik azt, és engedik, hogy növekedjen a szívükben. Az Úr azt mondja nekik: „én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon” (János 15:16). Az ilyen emberek számára a válasz az, hogy hittel haladjanak előre, és tartsanak ki a jó cselekedetekben.

Oaks elnök azt kérdezte: „Mit teszünk a Szabadító tanításaival a mindennapi életünkben?”³ Az idén, miközben az Újszövetség tanulmányozására készülünk, közeledjünk a Szabadítóhoz, és javítsunk a lelki talajunkon, hogy befogadhassuk az igét. Akkor meg tudjuk teremni azokat a gyümölcsöket, amelyeket Ő kér tőlünk, azáltal, hogy elfogadjuk és megújítjuk a szövetségeket, amelyek Őhozzá kötnek minket, szolgáljuk Istent és szeretjük a felebarátainkat, valamint előrehaladunk a szövetség ösvényén, amely egy napon majd visszavezet minket a mennyei otthonunkba.