Miért nem tudtam megbocsátani? Liahóna, 2023. jan.
Utolsó napi szentek történetei
Miért nem tudtam megbocsátani?
Azért imádkoztam, hogy Mennyei Atya segítsen felülkerekednem a rossz érzéseimen és megbocsátanom.
Illusztrálta: Allen Garns
Csatlakoztam néhány másik fivérhez az egyházközségemben, hogy segítsek egy nővérnek a költözésben. Amikor azonban megérkeztünk a lakásához, egy szabálytalanul parkoló furgon megakadályozta, hogy a mi furgonunkkal beálljunk a lakásához.
Felhívtam a furgon oldalán feltüntetett telefonszámot, hogy megkérjük a tulajdonosát, jöjjön oda, és álljon odébb. Egy férfi válaszolt, és megígérte, hogy hamarosan ott is lesz.
15 perc elteltével újra felhívtam, de nem válaszolt. Végül még egy telefonhívás után megjelent két gyermekkel. Dühös volt, és mondott valamit, ami nem hagyott nyugodni. Próbáltam elfelejteni, amint nekiálltunk költöztetni.
Aznap este eszembe jutott ez az élmény. Imádkoztam, hogy Mennyei Atya segítsen nekem elfelejteni az érzéseimet és megbocsátani ennek a férfinak. Megválaszolta az imámat.
Egy kis idővel később azonban éppen egy helyi újságot lapozgattam, és megláttam benne egy cikket erről a férfiról. Ott volt a fényképe is. Újra elöntöttek a vele kapcsolatos rossz érzéseim. Így aztán újra végigmentem a korábbi folyamaton. Kértem az Urat, hogy ez a jelentéktelen dolog ne nyugtalanítson tovább, és hogy segítsen megbocsátanom ennek az embernek. Jó érzés töltött el.
Nem sokkal később belebotlottam ebbe a férfiba egy üzletben. A rossz érzéseim megint visszatértek. Ez nagyon meglepett. Megkérdeztem az Urat, hogy miért nem tudok túljutni ezen az élményen. Néhány nappal később az Úr tanított nekem egy leckét.
Éppen hajtottam el a Finnországi Helsinki templomtól, amikor észrevettem, hogy ugyanez a férfi a templom kertjében dolgozik. Nem hittem a szememnek. Az elmém megnyílt, és megértettem, hogy hozzám hasonlóan ő is az Urat szolgálja, valamint hogy hozzám hasonlóan neki is vannak bosszantó napjai, amikor a dolgok nem jönnek össze. Ekkor végre fivéremként tudtam erre a férfira tekinteni. Új szemmel tiszteletet és szeretetet éreztem iránta. Ezután minden korábbi érzésem elszállt, és soha nem is tért vissza.
Amikor úgy látunk másokat, ahogyan az Úr lát minket, akkor követni tudjuk az Ő arra irányuló parancsolatát, hogy teljes mértékben bocsássunk meg (lásd Máté 6:14–15; Tan és szövetségek 64:9–10). Ez az élmény az Úr emlékezetes, gyengéd irgalma volt, melyről a mai napig elmélkedek a szívemben.