A karácsony reményt, békességet és szeretetet jelent. Liahóna, 2023. dec.
A karácsony reményt, békességet és szeretetet jelent
A kisded Jézus, aki imádatunk és hódolatunk tárgya karácsony idején, reményt, békességet és szeretetet kínál nekünk a megpróbáltatásaink óráján.
Hope Gentile, négy nappal az első kemoterápiás kezelése előtt, 2015 márciusában.
Hope fényképei Nicholas Gentile jóvoltából
„Minden alkalommal, amikor megszületik egy gyermek – tanította Boyd K. Packer elnök (1924–2015), a Tizenkét Apostol Kvórumának az elnöke –, a világ újjászületik ártatlanságában.”1 És mivel egy rég megígért gyermek megszületett a Dávid városában (lásd Lukács 2:11), ezért mindennap újjászülethet reményben és békességben és szeretetben azoknak a szíve, akik befogadják azt a gyermeket és az Ő küldetését.
A remény, a békesség és a szeretet megtalálható abban a nagy világosságban (lásd Ésaiás 9:2), amelyet Jézus Krisztus hozott elsötétülő világunkba. A remény, a békesség és a szeretet megtalálható a nagy öröm jó hírében is (lásd Lukács 2:10), amely Isten minden gyermekét megáldja az Ő születése által.
A karácsony ideje tökéletes alkalmat kínál arra, hogy szívünket és elménket az oly hosszú idővel ezelőtt született kis Jézusra összpontosítsuk, valamint arra a békességre és reményre, amelyet az Ő evangéliumának az üzenete hoz el mindegyikünk szívébe, amikor készségesen követjük Őt.
A Szabadítóba vetett remény
Néhány évvel ezelőtt Nicholas és Christina Gentile fiatal családját egyetlen szó – a rák – beletaszította abba, amit Gentile fivér „az élet-halál próbatétele feltérképezetlen mélységeinek” nevezett. 19 hónapos lányuknál, Hope-nál daganatot találtak a dereka fölött.
„A következő öt hónapnyi műtét és kemoterápia során – idézte fel Gentile fivér – Hope harca az életben maradásért az élmények olyan kaleidoszkópját hozta létre, amely végül megerősítette családunk bizonyságát a Szabadító kegyelméről.”
Hope próbatétele és a bizonytalan kilátásai közelebb hozták a családtagjait egymáshoz és a Szabadítóhoz.
„Tudtuk, hogy amit látunk, az csupán egy része Hope azon valóságának, amelyet Isten lát – mesélte Gentile fivér. – A sötétség ellenére is bíztunk Őbenne, bárhogy alakuljanak is a dolgok.”
Az egyik sötét éjszaka során, Hope második ötnapos kemoterápiája alatt, Gentile fivér észrevette, hogy a lányának milyen sok haja hullott ki néhány nap alatt. Vörösesszőke tincsei maradéka fájdalmasan emlékeztette apját lánya halandóságára. Mindazonáltal megnyugvást talált az Úr ígéretében, mely úgy hangzik, hogy „fejének egyetlen hajszála sem hullik észrevétlenül a földre” (Tan és szövetségek 84:116).
„Éreztem, hogy Jézus Krisztus mélységesen tisztában van azzal, amin Hope keresztülmegy, ahogy a mi fájó szívünkkel is – mondta Gentile fivér. – Nem hagyott minket támasz nélkül [lásd János 14:18].”
Az egyik este, lefekvéskor, miközben egy babakönyvből olvasott Hope-nak, Gentile fivér vicces hangon megkérdezte: „Mit mond a bagoly?” Hope kuncogva így felelt: „Húú! Húú!” Apja ezután ezt kérdezte: „Mit mond a tehén?” Hope büszkén így felelt: „Múú! Múú!”
Abban a pillanatban Gentile fivér tekintete egy, a Szabadítót ábrázoló képre tévedt a szoba falán. A Lélek arra késztette, hogy megkérdezze: „És, Hope, mit mond Jézus?”
Miközben a lánya válaszára várt, ő hozzábújt a vállához, kinyitotta nagy kék szemeit, és azt súgta: „»Megölellek.« Jézus azt mondja: »Megölellek.«”
Gentile fivér gyengéden magához húzta a kis Hope-ot, és sírva megölelte őt. Hope is megölelte apját a kis karjaival, miközben azt suttogta: „Szeretlek, Apci!”.
Isten különleges okból adta ezt a pillanatot Gentile fivérnek és a családjának: „Jézus az Ő szerető karjában tartotta a családunkat – jelentette ki Nicholas. – Ama szent este óta el-elgondolkodom azon a gyengéd igazságon, melyet Isten a lányom szavain keresztül tanított nekem: Jézus átölel és megáld minket a megpróbáltatásaink során, ha hagyjuk. Bár ezek az áldások az Ő tökéletes ideje, módja és akarata szerint érkeznek, de kétségtelenül elérkeznek. Azért ismerem ezeket az igazságokat, mert a Szentlélek segített éreznem őket Hope szobájában azon a sötét estén.”2
Security Blanket [Nyunyóka]. Készítette: David Bowman. Másolatok készítése tilos!
Békesség Krisztusban
Örömmel jelentem, hogy a Gentile család hite és imái válaszra leltek. Ma Hope egy egészséges, boldog tízéves kislány.
De mi van azokkal az időszakokkal, amikor Isten nem azt a választ adja, amelyben reménykedtünk? Kaphatunk-e békességet a személyes szívfájdalom közepette?
Ahogy a Gentile család számára is kiderült, a békességre mindig olyankor találunk rá, amikor a Szabadítóhoz fordulunk, akinek a betlehemi születését ebben az időszakban ünnepeljük. Karácsony idején, amikor karácsonyi ünneplésünket gyakorta fogja vissza személyes megpróbáltatás, gyász és betegség, békességet nyújt a Szabadító születéséről, haláláról és feltámadásáról meglévő bizonyságunk.
Szeretett prófétánk, Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Miközben a Szabadító egy olyan békességet kínál, »mely minden értelmet felül halad« [Filippibeliek 4:7], az öröm egy olyan átfogó és erőteljes mélységét is biztosítja, mely meghazudtol minden emberi logikát és halandó értelmet. Például lehetetlennek tűnik örömöt érezni akkor, amikor a gyermekünk gyógyíthatatlan betegségben szenved, amikor elveszítjük az állásunkat, vagy amikor a házastársunk elárul bennünket. A Szabadító mégis ezt az örömöt kínálja nekünk. Az általa nyújtott öröm állandó, és biztosít minket arról, hogy »sanyargattatásai[nk] egy rövid pillanatnyiak« [Tan és szövetségek 121:7], és a javunkra szenteltetnek majd [lásd 2 Nefi 2:2].”3
Amikor az Úr vigaszt szól a lelkünkhöz, mi is csatlakozhatunk a mennyei seregek sokaságához, „a kik az Istent dicsérik és ezt mondják vala: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat” (Lukács 2:13–14).
Jöhetünk „ujjongva, vidáman”, mert „vár Betlehem”4.
Mennyei békességgel hajthatjuk álomra a fejünket,5 tudva azt, hogy végül minden rendben lesz és helyre lesz hozva Isten ígéretei, valamint az Ő tökéletes ideje, módja és akarata szerint.
Balra: Hope a negyedik kemoterápiás kezelése után, 2015 júniusában. Jobbra: Hope kilencévesen
A szeretet ajándéka
Az Atya mindegyikünket tökéletesen ismeri – a megpróbáltatásainkat és a tökéletlenségeinket, a vágyainkat és a veszteségeinket. Mivel szeret minket, megadta nekünk az általunk valaha is elnyerhető legnagyobb ajándékot.
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16).
Mivel a Fiú is hasonlóképpen szeret minket, készségesen az életét adta értünk.
A Fiú „semmit nem tesz, ami ne a világ javára lenne; mert szereti a világot, olyannyira, hogy leteszi saját életét, hogy minden embert magához vonzhasson – jövendölte Nefi a Szabadítót illetően. – Senkinek nem parancsolja meg tehát, hogy ne legyen része az ő szabadításában” (2 Nefi 26:24).
A Szabadító utolsó napi tanítványaiként az a felelősség és áldás jut nekünk osztályrészül, hogy megosszuk az Atya és a Fiú irántunk való szeretetét. Megosztjuk ezt a szeretetet, amikor bizonyságot teszünk Isten gyermekeinek arról az általunk birtokolt becses tudásról, hogy Isten él; hogy az Ő Fia a földre jött, megszabadítandó bennünket a testi haláltól és a lelki haláltól; és hogy napjainkban a Szabadító visszaállította az egyházát: Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházát.
Isten Egyszülött Fiának az ajándéka az az ok, amiért a karácsonyt ünnepeljük. A karácsony maradandó reményt és békességet jelent, melyeket a Szabadító – irántunk való szeretetből véghez vitt – engesztelése és feltámadása tesz lehetővé. A karácsony örökkévaló életet és örök újraegyesüléseket jelent, melyeket a szent templomokban elvégzett szentséges szertartások tesznek lehetővé.
„A fő ok, amiért a karácsonyt ünnepeljük, a húsvétnak köszönhető” – fogalmazta meg Nelson elnök. Majd hozzátette: „Jézus Krisztusnak köszönhetően bűnbánatot tudunk tartani, és bocsánatot nyerhetünk a bűneinkre. Neki köszönhetően mindegyikünk fel fog támadni.”6
Az Újszövetségben szent beszámolókat olvasunk a Szabadító születéséről. Ez a történet áll számos kedvenc karácsonyi hagyományunk középpontjában. Amikor azonban a születését ünnepeljük, ne feledjük, hogy a feltámadása és engesztelése nélkül nem lenne karácsonyunk!
A Mormon könyve tanúságot tesz a feltámadt Krisztus valóságáról, valamint Krisztus tanának a gazdagságáról és mélységéről. A karácsonyi időszakban azok, akik alkalmazzák a lapjain található krisztusi igazságokat, még jelentőségteljesebbé teszik majd a családjuk karácsonyi ünnepét.
Tudom, hogy a Szabadító szeretete és a szabadítás tervében betöltött központi szerepe okán miénk lehet az Ő békessége (lásd János 14:27) és „kiválóbb reménysége” (Ether 12:32) – karácsonykor és mindenkor.