Mi van akkor, ha Istennek fontos a mérkőzés is, nemcsak a csapat? Liahóna, 2023. dec.
Mi van akkor, ha Istennek fontos a mérkőzés is, nemcsak a csapat?
„Jézus Krisztus Egyháza elkötelezett a szükséget szenvedők szolgálata iránt, ahogy elkötelezett aziránt is, hogy együttműködjön másokkal eme erőfeszítésben.”1
Illusztrálta: Jarom Vogel
A sport sokban hasonlíthat a valláshoz (egyesek szerint a sport maga is egy vallás). Erős érzéseket képes kiváltani. Odaadást követel meg. Támaszt nyújtó közösségeket biztosít.
A sportcsapatokhoz hasonlóan a világ felekezeteinek is megvan a saját neve és jelképrendszere. Az ember meg tudja különböztetni a katolikus papot, a zsidó rabbit, a muszlim imámot és az utolsó napi szent misszionáriust. Vallásos emberekként sokféleképpen mutatjuk ki az odaadásunkat: eljárunk a hódolat helyeire, anyagilag támogatjuk az egyházi közösségeinket, megtartjuk a vallási ünnepeket, szolgáljuk a felebarátainkat, misszióba megyünk.
És ahogy az a sportban is előfordul, a hívők olykor hagyják, hogy a különbözőségeik eltakarják előlük mindazt, ami közös bennük. Ez a viselkedés olyan hidakat éget fel, amelyek azon jó eredmények felé visznek, melyeket csak akkor lehet elérni, ha összefogunk, hogy segítsünk egymásnak és megáldjuk a világot.
Az emberiség közössége – amikor a jó cselekedetekre összpontosít – olyan, mint az egyujjas kesztyűbe bújtatott kéz egy fagyos hajnalon: melegítik egymást az ujjak. A méltó ügyekkel foglalkozó közösség megeleveníti a lelkeket.
A mérkőzés és a csapat
Lord Jonathan Sacks rabbi (1948–2020), az Egyesült Királyság korábbi főrabbija egyszer elmesélte, hogy Canterbury érsekével együtt részt vett egy futballmeccsen a Highburyi Stadionban (az Arsenal otthonában). Az Arsenal a Manchester United csapatát fogadta. Sacks rabbi elmondása szerint, miután a hangosbemondóban elhangzott, hogy a nézőtéren ott ül ez a két vallási vezető, „hallani lehetett, amint a stadionban futótűzként terjed a hír, hogy bármelyik lóra is fogadtál a vallásversenyen, azon az estén az Arsenalnak, így vagy úgy, de befolyásos barátai vannak. Most már semmiképpen sem veszíthetnek.”
Majd hozzátette: „Azon az estén az Arsenal hatvanhárom éve nem látott mértékű hazai vereséget szenvedett el.”
Másnap az egyik angol újságban megjelent egy cikk, amely feltett egy – kétségtelenül poénosnak szánt – kérdést arról, hogy ha e két tekintélyes vallási vezető jelenléte sem tudott győzelmet hozni az Arsenalnak, akkor „ez nem annak a végérvényes bizonyítéka-e, hogy Isten nem létezik”. Amire Sacks rabbi ezt írta válaszul: „Ez azt bizonyítja, hogy Isten létezik. Csak éppen a Manchester Unitednek szurkol.”
Sacks rabbi azt mondta, hogy ez a mulatságos történet komoly meglátások alapjait tartalmazza a felekezetközi és világméretű összhang fontosságát illetően. „Mi van akkor, ha Isten nem csupán az én oldalamon áll, hanem a másik oldalon is? – tette fel a kérdést. – Mi van akkor, ha Istennek fontos a mérkőzés is, nemcsak a csapat? […] Közös emberi mivoltunk megelőzi a vallási különbözőségeinket.”2
Az élet mérkőzését e szavakkal lehetne jellemezni, melyeket Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) mondott egy újságírónak: „Ez a régi, örök csata… A gonosz erői a jó erői ellen.”3 Jézus Krisztus követőiként a Szabadító oldalán állunk, „ki széjjeljárt jót tévén” (Apostolok cselekedetei 10:38), és mindenkivel megosztja az Ő napfényét és esőjét (lásd Máté 5:45).
Bár időnként el kell különülnünk, és ragaszkodnunk kell az egyedi tanunkhoz, anélkül is tehetünk jót, hogy engednénk a hitbéli meggyőződésünkből. Akkor tudjuk a legnagyobb hatást gyakorolni, amikor jóakarattól és közös céloktól vezérelve csatlakozunk másokhoz. Ez talán a természeti csapások és egyéb válságok idején a legnyilvánvalóbb, melyek egyedi módokon hoznak össze minket. Amint azt Sharon Eubank, az Egyházi Emberbaráti Szolgáltatások igazgatója mondta: „Miközben az [Amerikai Egyesült Államokban] egyre mélyülnek az árkok, és az emberek visszahúzódnak a szekértáboraikba, úgy gondolom, hogy a levonható nagy tanulságok egyike az – ha lehet bármi is jó egy természeti csapásban –, hogy… félretehetjük a politikát, és közös nevezőre lelhetünk a közösségeink újbóli felépítéséhez.”4
A másokkal épített kapcsolatok és a másoktól való tanulás az egyik természetes folyománya annak, ha Jézus Krisztus tanításai táplálnak minket, mi pedig megosztjuk azokat. Jézus arra tanít minket, hogy szeressük a felebarátainkat és legyünk egységesek. Ő nem tekintette fenyegetésnek a más csoportok által végzett jó cselekedeteket.
Ez nem verseny. Mások hite és jósága a miénket is erősítheti. És együtt több jót tehetünk, mint külön-külön.
A következő négy példa megmutatja, hogyan élnek Jézus Krisztus egyháza tagjai és vezetői mások iránt nyitott elmével és szívvel – egyaránt téve jót értük és velük együtt.
Építési munkálatok miatt több mint 2000 ghánai muszlimnak nem volt helye, ahol megtarthatták volna egyes vallási ünnepeiket 2022-ben. A Takoradi Ghána Cövek vezetői megengedték számukra, hogy a cövekközpont kertjében hódoljanak. Fent: Emmanuel Botwe fivér (balra) segített egyeztetni a két csoport között
Segítségnyújtás a ghánai muszlimok hódolatához
Joseph Smith hangot adott annak, hogy mennyire fontos fogadókésznek lenni az idegenek és más felekezetűek felé, és meghallgatni őket. Ezt mondta: „Egész nap övék lesz a szószékem.”5
Ezen áldásos hagyomány ma is folytatódik Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában. Vegyük például a nagylelkű ghánai szenteket. Építési munkálatok miatt a helyi muszlimoknak nem volt olyan helyük, ahol 2022 folyamán nagy csoportok gyűlhettek volna össze vallási hódolat céljából. Tavaly áprilisban az utolsó napi szentek jóindulatúan lehetővé tették 2000 iszlámhívőnek, hogy a Takoradi Ghána Cövek központját vegyék igénybe ramadáni étkezésekre és imákra. Két hónappal később az utolsó napi szent vezetők az íd al-adhá alkalmából biztosítottak helyet ugyanennek a csoportnak. Ez az iszlám két legnagyobb ünnepe.6
Muszlim barátaink hálásak voltak. „Mindannyian fivérek és nővérek vagyunk. Közös örökséggel rendelkezünk” – mondta Alhaji Mohammad Awal, a helyi muszlimok főimámja, Ábrahám fiaira, Ismáelre és Izsákra utalva.7
Emmanuel Botwe, akit a Takoradi Ghána Cövek kommunikációs vezetőjének hívtak el, elmondta, hogy 2018 óta ápol kapcsolatokat a területen lévő más felekezetekkel. Meghívta őket focizni, valamint egy vallástudományi konferenciára, cövekkonferenciákra, és egy új gyülekezeti ház felszentelésére is.
„Mindannyiunknak tisztelnünk kell egymást és törődnünk kell egymással, függetlenül a különbözőségeinktől – jelentette ki Botwe fivér. – Ez arra késztetett engem, hogy mások – különösen pedig a muszlim fivéreink – felé forduljak.” Ghána túlnyomórészt keresztény ország, ahol a muszlimok csupán a lakosság 19%-át alkotják. „Mindannyian a mi Atyánk fiai és leányai vagyunk – tette hozzá –, ezért kiegyensúlyozott kapcsolatban kell lennünk.”
Éppen ezért Botwe fivér a kedvesség mellett a tantételeket is szem előtt tartja. A muszlimok hagyományosan úgy ünneplik íd al-adhát, hogy feláldoznak egy állatot, például egy kost vagy egy kecskét. Ezt annak az emlékezetére teszik, amikor Isten megengedte Ábrahámnak, hogy fia, Izsák helyett egy kost áldozzon fel.
„Elmondtuk [muszlim barátainknak], hogy az egyházi ingatlanunk területén nem fognak tudni kost vágni. Elmagyaráztuk nekik azt a hitelvünket, mely szerint a Mindenható már elvégezte a legfőbb áldozatot, ők pedig tiszteletben tartották a kívánságunkat – mesélte Botwe fivér. – Az istentiszteletük után ezért átmentek a mecsethez, ahol a főimám elvégezte az állatáldozatot.”
Botwe fivér kedvességét a főimám koshússal hálálta meg, melyet Botwe fivér hálásan el is fogadott.
„Amikor az ember abból indul ki, hogy tiszteletben tartja mások értékrendjét és hitét, és őket magukat is tiszteletben tartja azért, akik – és nem tör pálcát felettük, nem fitymálja le őket, még ha nem is ért egyet velük –, akkor ott meglesz a kölcsönös tisztelet” – fogalmazott Botwe fivér.
Massachusettsi utolsó napi szentek más keresztény csoportokkal karöltve ételt adományoztak a rászorulóknak Bostonban
Éhezők táplálása Bostonban
A Massachusetts államban élő utolsó napi szentek összefogtak az Azusa Keresztény Közösséggel és a Catholic Charities katolikus jótékonysági szervezettel, hogy élelmiszert juttassanak a bostoni, maldeni és springfieldi szegényeknek. 2022 novemberében az egyház 3000 gyorsfagyasztott pulykát és közel 40 tonna tartós élelmiszert adományozott erre a célra.
A Püspökök Központi Tárházából küldött három kamionnyi élelmiszer november 19-én érkezett meg Salt Lake Cityből Bostonba. Ebből ezer pulykát a Catholic Charities kapott, hozzájárulva ezzel 1400 hálaadási élelmiszercsomag szétosztásához a Dorchester városrészben élő családok számára. A többi 2000 pulykát és a tartós élelmiszert egy newtoni utolsó napi szent gyülekezeti házban rakták le. Aztán jöttek az önkéntesek – mintegy 400-an –, akik a szombatjukat az áru ki- és bedobozolásával töltötték, 2000 csomagot állítva össze belőlük.
Az önkéntesek közül ketten, Charles Inouye és a fia, Kan, hosszú asztalokat és kézikocsikat vittek a gyülekezeti ház parkolójába, ahol összerakták azokat. Kan segített a kartondobozok felbontásában és rakodásában. Édesapja a villás emelőt működtette.
„Jézus azt tanította, hogy mindenkire ragyog a nap, az eső pedig az igazakra éppúgy esik, mint a hamisakra – mondta Inouye fivér. – Mostanában sokat gondolkodtam annak a jelentésén, hogy »legyetek azért ti tökéletesek« [Máté 5:48]. Talán mi is lehetünk olyanok, mint a nap és az eső – tökéletesen adva bárkinek, bárhol, bármikor.”
Az Azusa Keresztény Közösséget vezető Eugene Rivers tiszteletes aznap reggel maga is Newtonba látogatott. Úgy fogalmazott, hogy azok a hívő, jóakaratú emberek, akik összefognak a jó ügyekért, jelentik a társadalom „utolsó és legfőbb reményét” arra, nehogy még mélyebb megosztottságba süllyedjünk.
„Ha a felekezeti közösségek nem dolgoznak együtt szorosabban, akkor az ország kilátásai nem lesznek túl fényesek” – mondta Rivers tiszteletes.
Úgy vélekedett, hogy a vallási csoportok összefogása, ahogy az Bostonban is történt, bölcs és hathatós keresztény megoldást jelent, ráadásul „országunk egyetlen ígéretes lehetősége” az egység és a kiteljesedés elérésére.
A Tennessee állambeli Memphisben utolsó napi szentek az NAACP-vel együttműködve segítettek anyáknak és csecsemőknek a csecsemőhalálozás csökkentése érdekében
Segítségnyújtás memphisi édesanyáknak
Az Amerikai Egyesült Államok Tennessee államában néhány utolsó napi szent, valamint az Országos Szövetség a Színesbőrűek Felemelkedéséért (NAACP) soraiban lévő testvéreik együtt segítettek javítani olyan anyák és csecsemőik életkörülményein, akiknek a lakóhelyén az egyik legmagasabb a csecsemőhalálozás aránya az országban. Ez az erőfeszítés is hozzájárul annak a jövőképnek a valóra váltásához, amelyet Russell M. Nelson elnök fogalmazott meg 2021-ben, és amely szerint a két szervezet együtt fog működni a közösség szolgálatában.8
2022 novemberében a Memphis Tennessee Cövekben lakó Dudley család négy tagja és több tucat másik önkéntes találkozott az NAACP memphisi központjában, hogy aztán szórólapokat osszanak ki olyan tanfolyamokról, melyek célja, hogy segítsenek a gyermekes és várandós kismamáknak jobban gondoskodni a gyermekeikről.
„Bekopogtunk például egy várandós kismamához – mesélte Marc Allan Dudley, aki a feleségével, Sonyával, valamint két lányukkal szórólapozott. – Felcsillant a szeme, és hálás volt a tanfolyamért. […] Az emberek örülnek, amiért vannak, akiknek feltűnik, hogy gond van, és tesznek is valamit ezzel kapcsolatban.”
„Ezt az összefogást Isten akarta és Isten ihlette – tette hozzá Van Turner, az NAACP memphisi elnöke. – Nagyon örülök, hogy ezt tető alá tudtuk hozni egy, a városunk szempontjából ennyire válságos időszakban. Gond a közbiztonság, gond a hajléktalanság, gond a szegénység. [Döntő fontosságú ott lenni] az emberi élet első szakaszánál, amikor ezek a kicsik még az anyaméhben vannak, és megpróbálni biztosítani, hogy már a méhen belül megfelelő gondoskodásban részesüljenek, [amikor pedig] előbújnak, életben maradjanak és egészségesek legyenek. Ha ez megvan, máris nagyszerűen indul az életük.”9
Az egyház 28 városban helyezte ki a Légy a világ világossága! adományautomatáit, hogy az embereknek lehetőséget adjon élelmiszer, víz, orvosi ellátás, ágyak és egyéb készletek megvásárlására a szükséget szenvedők számára
Légy a világ világossága – adományautomatákkal
2017 óta az egyház egyedi módon, Légy a világ világossága! adományautomatákkal biztosít lehetőséget arra, hogy az emberek adományokkal segíthessék a rászorulókat. 2022-ben már 28 helyszínen, Manilától Mexikóvárosig kint voltak ezek a gépek. Ezeken keresztül az adományozók sokféle segítséget, egyebek között élelmiszert, oltásokat, ágyakat, ivóvizet és haszonállatokat vásárolhatnak mások számára. Az adományok az egyházzal társult helyi és nemzetközi jótékonysági szervezetekhez kerülnek.
Egy utolsó napi szent, Jenny Doan, különleges takarót varrt, hogy az eladásából befolyt összeget a közelében lévő adományautomatán keresztül költse el. „Szerintem [ezek a gépek] azért annyira különlegesek, mert nem csak helyben [segítenek], bár ez is fontos – mondta Doan nővér. – Adhatsz, mondjuk, egy kecskét egy olyan családnak, akiknek kecskére van szükségük – ez azért nem olyasmi, amit máskülönben az ember csak úgy be tudna csomagolni egy dobozba. Itt viszont meg lehet tenni. Az ilyesmi[k] pedig megváltoztatják az emberek életét.”10
Egy, a Georgia állambeli Atlantában élő utolsó napi szent, Tiffany Bird szerint az automaták „páratlan módon segítettek a gyerekeimnek abban, hogy megtapasztalják, milyen adakozni mások javára. Amikor látják a gépben, hogy mi mindent lehet adományozni, rájönnek, hogy bizony vannak körülöttük olyan családok és gyerekek, akiknek nem telik a napi szükségleteikre. És ez lehetőséget ad nekik, hogy tegyenek is valamit ezzel kapcsolatban.”11
A 2022. októberi általános konferencián Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa Orson F. Whitney elder tanítását idézte, mely szerint „Isten nem csupán egyetlen népet használ nagyszerű és bámulatos munkája megvalósításához. […] Ez túl hatalmas, túl fáradságos egyetlen nép számára.” Oaks elnök ezt követően arra intett minket, hogy „jobban tudatában kellene lennünk mások szolgálatának és jobban meg kellene becsülnünk azt”12.
Ahogy Sacks rabbi mondta, ez a mérkőzésről szól, nemcsak a csapatról. Akár utolsó napi szentek vagyunk, akár nem, mind egy csónakban evezünk.