Nyomtatásban nem jelenik meg
Négy ötlet felekezetközi kapcsolatok építéséhez
„Isten nem csupán egyetlen népet használ nagyszerű és bámulatos munkája megvalósításához.”1
Mi minden történhet, amikor számos vallás és hívő összefog? Megáldatnak a közösségek, családok, sőt, az egész világ! A 2020. áprilisi általános konferencián például Russell M. Nelson elnök arra kért mindenkit – Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjait és a nem a mi hitünket vallókat is –, hogy böjtöljenek és imádkozzanak a Covid19-világjárvány alóli enyhülésért.2
Nelson elnök világméretű böjti felhívására válaszul a világ számos felekezetéből sokan jöttek egybe egy közös ügy érdekében.
Különböző Facebook-csoportok ezreket kértek fel a tapasztalataik megosztására. Brandi, az egyik csoport tagja, ezt mondta: „Amióta csatlakoztam ehhez a csoporthoz, örökre megváltozott az életem. Látni ezt a sok jóságot olyan hatással volt rám, mint talán semmi más. […] Ennek a bámulatos csoportnak a tagjaként – ahol az élet minden területéről érkező emberek szeretetben és békességben egyesülnek – egy másik világban érzi magát az ember. […] Amit ebben a csoportban több mint félmillió másik emberrel együtt megtapasztaltam és éreztem, egyértelműen bepillantást nyújt abba, hogy milyen lesz a mennyország. Isten minden gyermeke egységbe fonódik.”3
Az egyházi vezetők folyamatosan arra buzdítják az embereket, hogy a más felekezetűekkel együttműködve alakítsanak ki barátságokat, erősítsék a közösségeket és építsenek egységet.
Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa ezt mondta: „Mindannak ellenére, amit az egyházunk közvetlenül tesz, az Isten gyermekeiért világszerte végzett emberbaráti szolgálat zömét olyan személyek és szervezetek nyújtják, akik és amelyek nem állnak hivatalos kapcsolatban az egyházunkkal. Amint azt az egyik apostolunk megjegyezte: »Isten nem csupán egyetlen népet használ nagyszerű és bámulatos munkája megvalósításához. […] Ez túl hatalmas, túl fáradságos egyetlen nép számára.«”4
Mit tehetünk azért, hogy kövessük a prófétai tanácsot és felekezetközi együttműködésben vegyünk részt egyénekként, családokként, egyházközségekként vagy gyülekezetekként? Kezdésnek íme négy javaslat:
-
Vegyél részt egy szolgálati tevékenységben, például adj vért! Kaliforniában az egyház tagjai csatlakoztak keresztény társaikhoz egy felekezetközi véradáson. Robert N. Packer elder – aki abban az időben területi hetvenesként szolgált – ezt mondta: „Azért kerül sor erre az eseményre, mert nagy a szeretet e katolikus közösség és az utolsó napi szent közösség között.”5
-
Szervezz meg egy felekezetközi napközis tábort gyermekek vagy fiatalok számára, és vegyél részt rajta! A Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában, néhány egyháztag részt vett egy évente megrendezésre kerülő felekezetközi táborban a Religions for Peace Asia [Vallások a Békéért, Ázsia] és a Pacific Interfaith Youth Network [Csendes-óceáni Felekezetközi Ifjúsági Hálózat] szervezésében. A tábor „biztosítja a vezetőknek azokat a szükséges eszközöket, amelyek használatával megoldást találhatnak számos gondra, amellyel a fiatalok szembesülnek”6.
A felekezetközi táborok és tevékenységek lehetőséget tudnak nyújtani arra, hogy egységben legyünk másokkal, és mindannyian érezhetjük az abból fakadó békességet, hogy úgy szolgálunk, ahogy Jézus Krisztus teszi.
-
Vegyél részt egy helyi élelmiszergyűjtésben! Walker N., egy 7 éves fiú a kanadai Albertából ezt mondta: „A mi városunkban minden évben egyszer sok egyház ételt gyűjt együtt. Szórólapokat osztogatunk, aztán összegyűjtjük az ételt, amit az emberek kitesznek az ajtajuk elé. Amikor leadtuk az élelmiszert a raktárban, az nagyon izgalmas érzés volt. Anyukám azt mondta, hogy ez az érzés a Szentlélek.”7
-
Vegyél részt felekezetközi koncerteken! A floridai Megan C. (18 éves), Ethan M. (19 éves) és Romy C. (17 éves) egy felekezetközi zenei fesztiválon vettek részt, amelyet azzal a céllal szerveztek, hogy „segítsenek a különböző hátterű embereknek összebarátkozni”8.
„Egy olyan világban, ahol a vallást és a hitet ennyire üldözik, jó dolog, hogy mind összejöhetünk beszélgetni egymással. […] [A jelenlévőket] nem érdekelte, hogy ki milyen vallású. Csak azért voltak ott, hogy felajánlják a segítségüket” – mesélte Romy.9
A G20-ak egyik olaszországi felekezetközi fóruma alkalmával Jack N. Gerard elder a Hetvenektől emlékeztetett minket annak a fontosságára, hogy együtt munkálkodjunk mindenféle hitbéli meggyőződésű emberrel, miközben igyekszünk Jézus Krisztus példáját követni: „A kapcsolatok valódi megértéshez vezetnek. […] Felül kell emelkednünk azon a végletes megosztottságon, melyet ma a világban látunk. És úgy kell vezetnünk, hogy emlékeztessük a saját egyházunk tagjait, mutassanak példát szerte a világon arra, hogy a mi hitünk hagyományai szerint maga a Szabadító nagyszerű gyógyító volt. Ő összehozott minket, és arra buzdított másokat, hogy ne ítélkezzenek egymás felett, hanem legyenek jó természetűek és legyünk megfontolt módon tekintettel egymásra. Összegyűlhetünk és felülemelkedhetünk azon dolgok némelyikén, [amelyet] a modern technika megenged, hogy egy jobb világban találjuk magunkat, valóban meggyógyítva az egész emberiség szívét és lelkét, függetlenül a felekezeti hagyományaiktól vagy akár felekezeti hagyományok híján is.”10