Te vagy az apukám? Liahóna, 2023. dec.
Utolsó napi szentek történetei
Te vagy az apukám?
„Nincs nagyobb öröm annál, mint másokat szolgálni” – mondta Nelson.
Illusztrálta: Anasztaszija Szuvorova
Évekkel ezelőtt felhívott szentestén a fiam, Nelson. Egy héttel azelőtt egy spanyolul nem beszélő ügyvéd tolmácsnak kérte fel. Az ügyvéd ügyfele, egy idősebb férfi, aki nem beszélt angolul, felügyeleti jogot szeretett volna kapni az unokái felett.
A meghallgatás után Nelson boldog karácsonyt kívánt az ügyfélnek. A férfi azt felelte, hogy a karácsony szomorú időszak lesz abban az évben. Anyagi nehézségekkel küszködött, hogy eltartsa a családját. A 29 éves lánya pedig épp akkor hunyt el, öt kisgyermeket hagyva hátra, akik közül a legkisebb mindössze kétéves volt. Édesapjuk börtönben volt, ezért az ügyfél és a felesége magukhoz kívánták venni az unokáikat.
A férfi helyzete annyira megindította Nelsont és az ügyvédet, hogy úgy döntöttek, nem számítanak fel semmit a munkájukért. Ezután Nelson elkérte a gyermekek nevét és életkorát, valamint a férfi címét.
Aznap éjjel Nelson nem tudott aludni, mert egyre csak arra gondolt, hogyan segíthetne a családnak. Amikor letérdelt és buzgón imádkozott róluk, sugalmazást érzett, hogy írjon egy levelet, amelyben elmagyarázza a család helyzetét, leírva a gyermekek nevét és életkorát, hogy ajándékokat gyűjtsön számukra. Másnap kiosztotta a levelet a bíráknak, az ügyvédeknek és másoknak, akik a bíróság épületében dolgoztak.
A reakció olyan lenyűgöző volt, hogy Nelson hamarosan megtöltötte az autója csomagtartóját és üléseit ajándékokkal. Azok, akiknek nem volt idejük ajándékot vásárolni, pénzt adományoztak a családnak.
„Mamá! – mondta Nelson. – Sok jó ember van a világon. Ha látnád, hogyan reagáltak! Minden gyereknek csak egy ajándékot kértem, de sokkal többet adományoztak.”
Nelson szentestén elment ehhez a családhoz. A gyermekek izgatottan és boldogan segítettek neki kirakni az ajándékokat az autójából. A nagyapjuk és a nagyanyjuk hitetlenkedve ingatta a fejét.
Amikor indulás előtt Nelson leült egy percre pihenni, a kétéves kisfiú odament hozzá, és az ölébe ült. Kedvesen megérintette Nelson arcát, és megkérdezte: „Te vagy az apukám?”
Nelson könnyek között mesélt minderről, hálát adva azokért, akik segítettek fényt hozni a család karácsonyába.
Azt mondta: „Mamá! Nincs nagyobb öröm annál, mint másokat szolgálni. Hálás vagyok, amiért eszköz lehettem Isten kezében e jóravaló család megáldásában.”
Nelson öröme a Szabadító azon tanítását tükrözte, mely szerint nagyobb áldást jelent adni, mint kapni (lásd Apostolok cselekedetei 20:35).