Üdvözöljük Őt az otthonunkban! Liahóna, 2023. dec.
Utolsó napi szentek történetei
Üdvözöljük Őt az otthonunkban!
Az unokám eszembe juttatta, hogy fontos különleges helyet biztosítani Jézus Krisztusnak a mindennapi életünkben.
Egy nem olyan régi karácsonyi időszak során nálam volt a négyéves unokám. A szülei távol vannak az egyháztól.
Kihasználtam az együtt töltött időnket, hogy közösen díszítsük fel a karácsonyfámat. Ahogy ránézett a betlehemre, amelyet már korábban felállítottam, értetlen arcot vágott. Így hát elkezdtem egyszerű módon elmesélni neki Jézus Krisztus születésének a történetét. Elmagyaráztam, hogy amikor a kicsi Jézus felnő, a legjobb ember lesz a földön, nagyszerű királlyá válik, és mindig segíteni fog nekünk.
Elmondtam neki, hogy Mária és József nem talált olyan helyet, ahol megalhattak volna, ezért egy közeli istállóban, az állatok között kellett meghúzniuk magukat. Ismét tanácstalanságot láttam a kislányon.
Miközben együtt töltöttük a napot, időnként odasomfordált a betlehemhez, és átrendezte az alakokat. Én ilyenkor – anélkül, hogy észrevette volna – mindig megnéztem, hová vitte őket. Minden alkalommal az történt, hogy kivette a jászolból a kisded Jézust, valamint távolabb rakta a műanyag tyúkokat és más állatokat a betlehemes jelenettől. Én ilyenkor visszaraktam őket a helyükre, de ő mindig visszament és újból arrébb tette őket.
Azon az estén, miután az unokám elaludt, a kis tyúkjaimra a közeli apró kartonpapír házakba tuszkolva találtam rá, a többi állat ki volt rakva legelni, a kisded Jézus pedig ismét ki volt véve a jászolból. Végre megértettem!
Miután hallotta Jézus születésének a történetét, az unokám azt gondolta, hogy egy ilyen drága gyermeknek nem szabad kényelmetlen és egészségtelen helyen maradnia. Akkora megbecsüléssel beszéltem a Szabadítóról, hogy ez a kicsi lány sem hagyhatta a kisdedet egy állatokkal körülvett jászolban.
A kis unokám eszembe juttatta, hogy fontos különleges helyet biztosítani a Szabadítónknak a mindennapi életünkben. Azt is eszembe juttatta, hogy nem szabad olyanoknak lennünk, mint azok a fogadósok, akiknek nem volt helye Jézus családja számára. Üdvözöljük inkább Jézust a Békesség Hercegeként az otthonunkban és a szívünkben!