Máté 8:23–27; Márk 4:35–41

Jézus lecsendesíti a vihart

„Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?” – kiáltották a tanítványok a Szabadítónak, amint a hullámok és a szél a kis hajójukat ostromolták (lásd Márk 4:37–38). A reménytelenség óráiban előfordulhat, hogy kétségbeesve keressük a segítséget, és megkérdőjelezzük a Szabadító irántunk tanúsított gondoskodását. Bármennyire is reménytelennek tűnik a helyzetünk, Jézus Krisztusnak megvan a képessége és a hatalma arra, hogy könnyítsen a terheinken, „megdorgálja” a gondjainkat, és azt mondja nekünk: Csendesedj el! (lásd Márk 4:39). Ennek a leckének az a célja, hogy segítsen neked elnyerni az Úr békességét és nyugalmát az utadba kerülő küzdelmek során.

A tanulók buzdítása arra, hogy képzeljék maguk elé a szentírások eseményeit. A vizualizálás azt jelenti, hogy a tanulók elképzelik magukban a szentírásokban feljegyzett eseményeket. Ez segíthet elevenebbé és valóságosabbá tenni számukra a szentírásbeli beszámolókat.

Tanulói felkészülés: Kérd meg a tanulókat, hogy végezzék el a Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára: Újszövetség, 2023 február 27. és március 5. közötti időszakra szóló vázlatából a Máté 8:23–27; Márk 4:35–41: Jézus Krisztusnak hatalmában áll, hogy békét hozzon az élet viharai közepette című leckében található tevékenységet, és készüljenek fel meglátások megosztására. A tanulók családtagokat vagy barátokat is megkérhetnek arra, hogy vegyenek velük részt ebben a tevékenységben.

Lehetséges tanulási tevékenységek

Neked milyen félelmeid vannak?

Tedd ki az alábbi idézetet és kérdéseket, hogy a tanulók láthassák azokat, amikor megérkeznek az órára.

Vannak olyan alkalmak az életünkben, amikor úgy érezhetjük, mintha egy tomboló vihar közepén lennénk. Az életnek ezek a viharai időnként félelmet kelthetnek bennünk.

Ronald A. Rasband elder a Tizenkét Apostol Kvórumából megosztott néhány példát olyan félelmekre, amelyeket időnként megtapasztalhatunk. Gondold át, hogy neked vannak-e hasonló félelmeid.

„Egyedülálló felnőtteink félnek kötelezettségeket vállalni, például házasságra lépni. Az ifjú házasok… félhetnek attól, hogy gyermekeket hozzanak az egyre gonoszabb világra. A misszionáriusok sok mindentől tarthatnak, különösen az ismeretlen emberekkel való kapcsolatfelvételtől. Az özvegyek félnek attól, hogy egyedül folytassák az életüket. A tizenévesek félnek a visszautasítástól; a kis elsősök szoronganak az első iskolanaptól; az egyetemi hallgatók tartanak egy dolgozat eredményétől. Rettegünk a kudarctól, az elutasítástól, a csalódástól és az ismeretlentől. Félünk a hurrikánoktól, a földrengésektől, a földet és az életünket romba döntő tüzektől. Tartunk attól, hogy nem választanak minket, és tartunk az ellenkezőjétől is: hogy esetleg minket választanak. Attól tartunk, hogy nem vagyunk elég jók; félünk, hogy az Úr nem tartogat áldásokat a számunkra. Szorongunk a változástól, és a félelmünk akár pánikká is nőhet.”

(Ronald A. Rasband: Ne nyugtalankodjatok! Liahóna, 2018. nov. 18.)

Válaszolj az alábbi kérdésekre a tanulmányozási naplódban.

A tanulók egy név nélküli szavazásban is válaszolhatnak az alábbi kérdésekre. A válaszaikat felhasználhatod annak a megállapítására, hogyan irányítsd a tanulási élményt.

• Milyen félelmeid vannak, amelyek hasonlóak a Rasband elder által említettekhez?

• Milyen hatással lehetnek ezek a félelmek a hitedre? Miért?

• Mit tehetsz azért, hogy segítséget kapj a Szabadítótól ahhoz, hogy felülkerekedj ezeken a félelmeken?

A mai tanulmányozás során keress olyan igazságokat, amelyek segíthetnek neked elnyerni az Úr békességét, amely segít csillapítani a félelmeidet.

Egy félelmetes élmény

Ha magad elé képzeled a szentírásbeli eseményeket, az egy olyan tanulmányozási készség, amely jelentősen növelheti a tanulmányozásod erejét és eredményességét. Tanulmányozd a Márk 4:35–38 -at, és próbáld meg magad elé képzelni a tanítványok e versekben feljegyzett élményét.

Rajzolj egy egyszerű képet a tanulmányozási naplódba a Márk 4:35–38 -ban feljegyzett jelenetről. Vegyél bele a rajzba minden olyan részletet, amelyet hasznosnak érzel. Ezt a képet az óra folyamán arra fogod használni, hogy ezt a történetet a saját életedre vonatkoztasd. Rajzolás közben felteheted magadnak az alábbi kérdéseket:

Az e leckéhez kapcsolódó hitoktatói tipp alkalmazásához felteheted az alábbi kérdéseket. Ezek segíteni fognak a tanulóknak elképzelni a Márk 4:35–38 -ban feljegyzett történetet.

• Te hogy képzeled, hogyan nézett ki a hajó?

• Vajon mit csinálhattak a tanítványok, miközben a hullámok becsaptak a hajóba?

• Szerinted hogyan nézett ki a vihar, és milyen érzés lehetett?

Gondold át, hogyan jelképezhetik az e beszámolóban leírt események azt, ami eddig az életedben történt, most történik, vagy esetleg történni fog.Az általad készített rajz különböző részei mellé jegyezd le az életed olyan vonatkozásait, amelyeket e szentírásbeli beszámoló elemei jelképezhetnek. Például a hajó jelképezhet olyan dolgokat, amelyek melletted tartják a Szabadítót. A hullámok vagy a vihar jelképezhetnek olyan kísértéseket vagy próbatételeket, amelyek azzal fenyegetnek, hogy maguk alá temetnek téged.

• Milyen érzéseik lehettek a tanítványoknak, amelyeket te is át tudsz érezni?

• Mikor érezheti valaki azt, hogy a Szabadító átalussza az élete viharait? Miért?

Amikor a tanulók elkészítették a rajzaikat, kérd meg őket, hogy osszák meg egy társukkal vagy az osztállyal, amit rajzoltak.

Kérd meg a tanulókat, hogy idézzék fel az e leckére való felkészülésként a Jöjj, kövess engem!-ből tanulmányozott kérdéseket.

Olvasd el újra a Márk 4:38 -at, és keresd meg a tanítványok által feltett kérdést.

• A Szabadítóval kapcsolatos mely igazságról feledkezhettek meg a vihar alatt?

Tanulmányozd a Márk 4:39–41 -et, és figyeld meg, mit tudhatsz meg Jézus Krisztus természetéről és jelleméről.

Hallgasd meg figyelmesen a tanulók alábbi kérdésekre adott válaszait, és írd fel a válaszokat a táblára. Feltehetsz ehhez hasonló ellenőrző kérdéseket: Miért lenne ezt fontos megérteni?

• Mit tudtál meg Jézus Krisztus természetéről és jelleméről?

• Milyen igazságokat tanulhatunk ebből a beszámolóból a Szabadító arra való képességéről, hogy lecsendesítse saját életünk viharait?

Ebből a történetből kiderül, hogy ha a Szabadító segítségét keressük az élet viharai során, Ő békességet és nyugalmat hozhat nekünk.Ha gondolod, a szentírásodba és a rajzodra is feljegyezheted ezt az igazságot és bármely más igazságot, amelyet észrevettél.

Nézd meg a Békesség Krisztusban című rövidfilmet (4:09), és gondolkodj el azokon az alkalmakon, amikor a Szabadító békességet hozott neked az életed viharai közepette.

• Milyen gondolataid és érzéseid voltak a dal hallgatása közben?

• Mikor hozott neked a Szabadító békességet és nyugalmat az „életed egy vihara” során?

Nézd meg a rajzodat és rajta lévő feliratokat. Egészítsd ki a képet egy saját magadról készült rajzzal, amely azt szemlélteti, hogyan nézel szembe az életed viharaival. Például, félelmedben a hajó oldalába kapaszkodsz? Vagy békességgel eltelve állsz a Szabadító közelében?

A rajzod alatt jegyezd fel, miért éppen így ábrázoltad magad. Ezután gondolj konkrét teendőkre, amelyeket az érzésed szerint az Úr vár tőled annak érdekében, hogy elnyerd – vagy továbbra is elnyerd – az Ő segítségét. Elképzelhető, hogy egy későbbi lecke során lehetőséged lesz a rajzod áttekintésére és annak az átgondolására, hogy nagyobb békességre leltél-e a Szabadítóban.

Hasznos lehet, ha megkéred a tanulókat, hogy gondosan őrizzék meg a rajzukat. A Mérd fel a tudásodat – 3. című lecke visszautal erre a tevékenységre.

Megjegyzések és háttér-információk

Hogyan támadhatott ennyire hatalmas vihar egy ilyen kis vízfelületen?

A Galileai-tenger a Jordán folyó völgyében, 213 méterrel a tengerszint alatt terül el, és nyugatról, északról és keletről is hegyek veszik körül. A nyugati hegyoldalakon lezúduló szelek hirtelen komoly viharokat és hatalmas hullámokat idézhetnek elő a viszonylag kis vízfelületen.

(New Testament Student Manual [2018], 108.)

Miért dorgálta meg szelíden Jézus a tanítványait a hitetlenségükért?

Howard W. Hunter elnök (1907–1995) ezt mondta:

„Mindannyian láttunk már hirtelen viharokat az életünkben. Néhány közülük – bár időleges, mint a Galileai-tengeren lévők – heves és rémisztő és akár pusztító hatású is lehet. Egyénekként, családokként, közösségekként, nemzetekként, de még egyházként is tapasztaltunk olyan hirtelen feltámadó szélrohamokat, melyek következtében valamilyen úton-módon feltettük a kérdést: »Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?« És valamilyen úton-módon mindig ezt halljuk a vihar utáni csendben: »Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincs hitetek?«

Egyikünk sem szeretné azt hinni, hogy nincs hitünk, mégis úgy vélem, hogy az Úr szelíd feddése ilyenkor nagyrészt megérdemelt. Ez a nagy Jehova, akiről kijelentjük, hogy bízunk benne, és akinek a nevét magunkra vettük – Ő az, aki ezt mondta: »Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől« ( 1 Móz. 1:6). Ő mondta azt is: »Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz« ( 1 Móz. 1:9). Ő volt továbbá az, aki kettéválasztotta a Vörös-tengert, lehetővé téve, hogy az izráeliták száraz talajon keljenek át. (Lásd 2 Móz. 14:21–22 .) Természetesen nem is kellene meglepődni azon, hogy képes parancsolni a Galileai-tengeren háborgó néhány elemnek. A hitünknek pedig arra kellene emlékeztetnie bennünket, hogy ő képes lecsillapítani életünk háborgó vizeit.”

(Howard W. Hunter, “Master, the Tempest Is Raging,” Ensign, Nov. 1984, 33)

Hogyan vonatkozhat rám ez a történet?

Lisa L. Harkness nővér, az Elemi Általános Elnökségének korábbi első tanácsosa ezt osztotta meg:

„A halandó emberben van egy hajlam, sőt, egy kísértés arra, hogy amikor próbatételek, gondok vagy csapások között találjuk magunkat, felkiáltsunk: »Mester, nem törődöl vele, hogy elveszek? Ments meg!« […]

Úgy képzelem, hogy Jézus tanítványai szükségszerűen azzal voltak elfoglalva a viharban hánykolódó hajóban, hogy a fedélzetüknek csapódó hullámokat figyelték és a vizet merték kifelé. Magam előtt látom, ahogy a vitorlákat kezelik, és megpróbálják megőrizni a kis vízi alkalmatosságuk feletti irányítás látszatát. A pillanat túlélésére összpontosítottak, a segítségért való könyörgésük pedig sürgetően őszinte volt.

Sokunkkal napjainkban sincs ez másként. […] A zűrzavar idején úgy érezhetjük, hogy a hitünk kitartásunk és megértésünk határait feszegeti. A félelem hullámai elvonhatják a figyelmünket, azt idézve elő, hogy elfelejtkezzünk Isten jóságáról, ezáltal rövidlátóvá téve minket és elhomályosítva a látásmódunkat. Azonban épp az utazásunk ily göröngyös szakaszai közepette a hitünk nemcsak próbára tétethet, hanem erősebbé is válhat.”

(Lisa L. Harkness: Csendesedj el! Liahóna, 2020. nov. 81.)

Kiegészítő tanulási tevékenységek

Ötlet nyitóhimnuszra

Az óra elején elénekelhetitek az Ó, Mester, a vihar tombol című himnuszt (Himnuszok, 57. sz.).

A Mormon könyvéhez kapcsolódó tevékenység

Megkérheted a tanulókat, hogy nézzék át a járediták utazásáról szóló beszámolót az Ether 6:1–12 -ben, és keressenek párhuzamokat a viharba került járediták és apostolok között. Buzdítsd a tanulókat arra, hogy öszpontosítsanak az egyes beszámolókban előforduló jelképekre. A tanulók felismerhetnek a Szabadítóval kapcsolatos olyan igazságokat és tantételeket, amelyek a segítségükre lehetnek az utazásuk és az élet viharai során.