13. fejezet
Béke és megelégedettség a fizikai önellátás által
„Az élet alapelveként tanítjuk az önellátást, hogy gondoskodnunk kell magunkról és a saját szükségleteinkről.”
Gordon B. Hinckley életéből
Gordon B. Hinckley már gyermekkorában, a szüleivel és a testvéreivel együtt dolgozva megismerte az önellátás alapelveit. Később így emlékezett vissza:
„Olyan házban laktunk, melyet én nagynak tartottam. […] Hatalmas gyep övezte, sok fa hajtott milliónyi levelet, és állandóan rengeteg elvégzendő munka volt.
[…] Volt egy tűzhelyünk a konyhában és egy tűzhelyünk az étkezőben. Később kazánunk is lett, ami csodálatos találmány volt, ám mohón falta a szenet, és nem volt benne önműködő adagoló. A szenet be kellett lapátolni a kazánba, és minden éjjel gondosan meg kellett rakni.
Nagyon jó leckét tanultam ettől a szörnyű nagy kazántól: ha meleget akarsz, munkára kell fognod a lapátot.
Édesapám úgy gondolta, hogy a fiainak meg kell tanulniuk dolgozni, méghozzá nyáron is, nem csak télen, így hát vett egy jó két hektáros farmot, mely aztán tizenkét hektárt is meghaladó méretűre nőtt. Nyáron ott laktunk, és akkor mentünk vissza a városba, amikor elkezdődött az iskola.
Volt egy nagy gyümölcsösünk, és minden tavasszal meg kellett metszeni a fákat. Apa elvitt minket a mezőgazdasági főiskola szakemberei által tartott metszési bemutatókra. Megtanultunk egy nagy igazságot: nagyjából meg lehet mondani, milyen gyümölcsöt aratsz majd szeptemberben abból, ahogyan februárban metszettél.”1
Ezekre az igazságokra alapozva személyes életét, Hinckley elnök gyakran tanított gyakorlatias leckéket az evangélium szerinti életről. Bizonyságot tett a kemény munkából eredő áldásokról, és arra buzdította az utolsó napi szenteket, hogy éljenek meg abból, amijük van, és készüljenek fel a jövőben esetleg előforduló csapásokra.
Hinckley elnök nem csupán tanította ezeket a tantételeket, hanem ahhoz is hozzásegítette a szenteket, hogy módokat találjanak ezek követésére. 2001 áprilisában például bemutatta az Állandó Oktatási Alapot, melyről elmondta, hogy az Úr sugalmazta.2 Ebben a programban az emberek adakozhatnak egy alapba, mely rövid távú hitelekkel segít arra alkalmas egyháztagoknak, főleg visszatért misszionáriusoknak, megfelelő álláshoz hozzásegítő iskolába járni vagy szakmát szerezni. Amikor ők visszafizetik a kölcsönt, a pénz visszakerül az alapba és további résztvevőknek segít. Az Állandó Oktatási Alap már tízezreknek segített önellátóvá válni. Hinckley elnök egyszer azt mondta róla, hogy „ragyogó reménysugár”.3
„Az eredményes munkát az égvilágon semmi sem helyettesítheti. Ez az a folyamat, amely által az álmok valóra válnak.”
Gordon B. Hinckley tanításai
1
Ha becsületesen dolgozunk, akkor örökre áldott lesz az életünk.
Hiszek a munka evangéliumában. Az eredményes munkát az égvilágon semmi sem helyettesítheti. Ez az a folyamat, amely által az álmok valóra válnak. Ez az a folyamat, amely által a tétlen látomások dinamikus teljesítményekké válnak.4
Jó egy kis játék és egy kis lézengés. De a munka változtatja meg a férfi és a nő életét. A munka teremti elő az ételt, melyet megeszünk, a ruhát, melyet viselünk, az otthont, melyben élünk. Nem tagadhatjuk a hozzáértő kézzel és kiművelt elmével végzett munka szükségességét, ha egyénileg és közösen is fejlődni és boldogulni szeretnénk.5
Felfedeztem, hogy az élet nem hatalmas hősi tettek sorozata. Az élet akkor a legjobb, amikor az a kitartó jóság és tisztesség egyvelege, amikor harsonaszó nélkül megtesszük, amit kell, méghozzá akkor, amikor arra szükség van. Megfigyeltem, hogy nem a lángelmék változtatják meg ezt a világot. Megfigyeltem, hogy a világ munkáját nagyrészt hétköznapi tehetségekkel rendelkező, ám rendkívüli módon dolgozó férfiak és nők végzik el.6
A gyerekeknek szükségük van a szüleikkel együtt végzett munkára – hogy mosogassanak, felmossanak, füvet nyírjanak, fákat és bokrokat nyessenek, fessenek, javítsanak, takarítsanak és még több száz más dolgot elvégezzenek, amiből megtanulják, hogy a tisztaság és az előrelépés és a boldogulás ára a munka.7
„A gyerekeknek szükségük van a szüleikkel együtt végzett munkára. …megtanulják, hogy a tisztaság és az előrelépés és a boldogulás ára a munka.”
Ennek az egyháznak a legnagyobb zsenialitása a munka. Mindenki dolgozik. Ha nem dolgozunk, nem fejlődünk. A hit, az igazságról kapott bizonyság is olyan, akárcsak a karizom. Ha használjuk, megerősödik. Ha felkötjük, elgyengül és elernyed. Mi munkára fogjuk az embereket. Nagy dolgokat várunk tőlük, a bámulatos és csodálatos pedig az, hogy elvégzik. Létrehozzák.8
Ebben az egyházban semmi sem történik munka nélkül. Olyan ez, mint egy talicska. Addig nem mozdul, amíg meg nem ragadjátok a két rúdját és el nem kezditek tolni. Az Úr munkáját a kemény munka lendíti előre, és ha megtanultok igazán becsülettel dolgozni, az örökre megáldja az életeteket. Ezt teljes szívemből így gondolom. Örökre meg fogja áldani az életeteket.9
2
Felelősek vagyunk azért, hogy segítsünk másoknak felemelni magukat és önellátóvá válni.
Van egy régi mondás, mely szerint ha halat adsz valakinek, akkor lesz egy napi élelme. Ám ha megtanítod halászni, akkor élete végéig lesz mit ennie. […]
Az Úr adjon nekünk látást és értelmet, hogy megtegyük ezeket a dolgokat, melyek nemcsak lelkileg, de fizikailag is segíteni fognak tagjainknak! Nagyon komoly kötelesség nyugszik rajtunk. Joseph F. Smith elnök… azt mondta, hogy amely vallás nem segít az embernek ebben az életben, valószínűleg nem válik majd különösebben hasznára a következőben sem (lásd “The Truth about Mormonism,” Out West magazine, Sept. 1905, 242).
Ahol széles körű szegénység van népünk között, ott minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy segítsünk nekik felemelni magukat, és a képzésen keresztül megvalósítható önellátás alapjára helyezni az életüket. A képzés a lehetőségek kulcsa. […]
Ez a mi ünnepélyes kötelességünk: „segítsd a gyengéket, emeld fel a lecsüggesztett kezeket, és erősítsd meg az ellankadt térdeket” (T&Sz 81:5). Segítenünk kell nekik önellátóvá és sikeressé válni.
Hiszem, hogy az Úr nem kívánja népét arra ítélve látni, hogy szegénységben éljenek. Hiszem, hogy Ő azt szeretné, ha a hithűek élveznék a föld jó dolgait. Elvárja, hogy mindezen dolgok megtétele által segítsünk nekik.10
Azt tanítjuk, hogy mindenki tegye meg magáért, amit csak tud. Ha már kimerítette az erőforrásait, akkor forduljon segítségért a családjához. Ha a család nem tud segíteni, akkor lép közbe az egyház. És amikor az egyház átveszi a dolgokat, akkor először is a közvetlen szükségleteiről szeretnénk gondoskodni, majd pedig segíteni neki, amíg szüksége van a segítségre, de közben segítünk neki képzésben részesülni, munkát találni, megtalálni a módját annak, hogy újra a saját lábára álljon. Összességében ez a célja [az egyház] nagyszerű jóléti programjának.11
Akik kedvezményezettként már részt vettek ebben a programban, azok megmenekültek „a tétlenség átkától és a könyöradománnyal járó bajoktól”. Megmaradt a méltóságuk és az önbecsülésük. Azon férfiak és nők seregei pedig, akik nem közvetlen kedvezményezettek voltak, hanem az étel termesztésében és feldolgozásában, valamint az ezzel kapcsolatos több tucatnyi vállalkozás valamelyikében vettek részt, bizonyságot tesznek a másoknak nyújtott önzetlen szolgálatban található örömről.
Aki látja, mi mindennel jár együtt ez a program és milyen szerteágazó következményei vannak, semmiképp nem vonhatja kétségbe, hogy a kinyilatkoztatás lelke keltette életre és növelte meg a jó irányában kifejtett gyakorlati erejét.12
Tovább folytatjuk ezt a munkát. Mindig lesz, ahol segítenünk kell. Mindig lesz köztünk éhség, szükség és katasztrófák. És mindig lesznek olyanok, akiknek a szívét megérinti az evangélium világossága, és készek lesznek arra, hogy szolgáljanak, munkálkodjanak és felemeljék a földön élő rászorulókat.
Ehhez kapcsolódó erőfeszítésként hoztuk létre az Állandó Oktatási Alapot, a ti nagylelkű felajánlásaitoknak köszönhetően. […] Továbbtanulásra fordítható kölcsönhöz jutnak az arra érdemes fiatal férfiak és nők. E nélkül megrekednének abban a szegénységben, melyben nemzedékek óta élnek a szüleik és elődeik. […]
Az Úr Lelke vezeti ezt a munkát. Ez a jóléti tevékenység világi tevékenység, mely olyan dolgokban mutatkozik meg, mint rizs és bab, takarók és sátrak, ruha és gyógyszerek, foglalkoztatottság és oktatás a jobb munkalehetőség érdekében. Ez az úgynevezett világi tevékenység ugyanakkor nem más, mint külső kifejeződése egy belső lelkiségnek, azon Úr lelkének, akiről azt mondták: „széjjeljárt jót tévén” (ApCsel. 10:38).13
3
A próféták arra buzdítanak minket, hogy készüljünk fel lelkileg és fizikailag is az eljövendő katasztrófákra.
Az élet alapelveként tanítjuk az önellátást, hogy gondoskodnunk kell magunkról és a saját szükségleteinkről. Így hát arra biztatjuk népünket, hogy legyen valamijük, tervezzenek előre, tartsanak… kéznél ételt, és ha lehet, akkor legyen takarékszámlájuk a nehéz napokra. Időnként olyankor érik katasztrófák az embereket, amikor a legkevésbé számítanak erre: munkanélküliség, betegség, ilyesmi.14
A csapások és katasztrófák nem ismeretlenek ezen a jó öreg világon. Azok közülünk, akik olvassák és hiszik a szentírásokat, ismerik a prófétáknak a már bekövetkezett és ezután bekövetkező katasztrófákra vonatkozó figyelmeztetéseit. […]
Nagyon is vészjóslóak a Tan és a szövetségek 88. szakaszában található kinyilatkoztatás szavai az elderek bizonysága után bekövetkező csapásokról. Az Úr azt mondja:
„Mert a ti bizonyságtételetek után földrengések bizonyságtétele jön, amelyek nyögésekhez vezetnek őbenne, és az emberek a földre esnek és nem lesznek képesek megállni.
És a mennydörgés hangjának, és a villámlások hangjának, és a viharok hangjának, valamint a tenger, határaikon túlcsapó hullámai hangjának bizonyságtétele is eljön.
És minden dolog mozgásban lesz; és az emberek szíve minden bizonnyal cserben hagyja őket, mert minden embert félelem száll meg” (T&Sz 88:89–91). […]
Ahogyan a múltban is voltak csapások, a jövőben is számíthatunk továbbiakra. Mit tegyünk?
Valaki egyszer azt mondta, hogy nem esett az eső, amikor Noé a bárkát építette. Mégis megépítette, az eső pedig odaért.
Az Úr azt mondta, hogy „ha fel vagytok készülve, akkor nem fogtok félni” (T&Sz 38:30).
Az elsődleges felkészülést is felvázolja a Tan és a szövetségek, amikor azt mondja: „Álljatok tehát szent helyeken, és ne mozduljatok el, míg el nem jön az Úr napja” (T&Sz 87:8). […]
Tudunk úgy élni, hogy kérhessük az Úr védelmét és útmutatását. Ez a legfontosabb. Nem számíthatunk a segítségére, ha nem vagyunk hajlandóak betartani a parancsolatait. Nekünk az egyházban bőven van bizonyítékunk az engedetlenséggel járó büntetésre mind a járedita, mind pedig a nefita nép példáján keresztül. Mindkét nép dicsősége teljes pusztulásba fordult a gonoszságuk miatt.
Persze tudjuk, hogy az eső éppúgy esik az igazra, mint a hamisra (lásd Máté 5:45). Viszont míg az igazak is meghalnak, ők nem vesznek el, hanem a Megváltó engesztelése által megszabadulnak. Pál azt írta a rómabelieknek: „Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk” (Rómabeliek 14:8). […]
Népünknek… azt tanácsoljuk és arra buzdítjuk őket, hogy tegyék meg azokat az előkészületeket, melyek biztosíthatják a túlélést egy esetleges csapás esetén.
Félretehetünk valamennyi vizet, alapvető élelmiszert, gyógyszert és ruházatot, hogy melegen tartson. Tanácsos, hogy egy kis pénztartalékunk is legyen a nehéz napokra.15
Nagyszerű jóléti programunk van olyan létesítményekkel, mint például a különböző területeken működő magtárak. Fontos, hogy végezzük ezt. A legjobb hely azonban, ahol élelmet tehetünk félre, az otthonainkban van, ami mellett lehet egy kis megtakarított pénzünk is. A legjobb jóléti program a saját jóléti programunk. Néhány kiló tartós búza otthon többet jelent, mint egy véka liszt a jóléti magtárban. […]
Nagyon szerényen is kezdhetjük. Elkezdhetjük egy hétre való élelem beszerzésével, amit aztán fokozatosan növelhetünk egy hónapnyira, majd háromnyira. Most az alapvető szükségleteket kielégítő élelmiszerekről beszélek. Mint ahogyan azt mindannyian tudjátok, ez a tanács nem új keletű. Azonban félek, sokan úgy érzik, hogy a hosszú távú élelmiszer tartalék annyira elérhetetlen számukra, hogy egyáltalán nem is próbálkoznak.
Kezdjétek el kicsiben…, majd haladjatok fokozatosan egy ésszerű cél felé! Rendszeresen tegyetek félre egy kis pénzt, és meg fogtok lepődni, mennyire felhalmozódik!16
4
Függetlenséget és szabadságot élvezünk akkor, ha amennyire csak lehet, kerüljük az adósságot, és pénzt teszünk félre a szükség idejére.
Újra és újra tanácsokat kapunk az önellátással, az adósággal és a takarékossággal kapcsolatban. Népünk közül oly sokaknak van nagy adóssága olyan dolgok miatt, amelyek nem feltétlenül szükségesek. […] Ezen egyház tagjaiként arra buzdítalak benneteket, hogy ahol csak lehetséges szabaduljatok meg az adósságtól, és tegyetek félre egy keveset a nehéz időkre.17
Itt az idő, hogy rendbe tegyük a házunkat. […]
Ifj. J. Reuben Clark 1938-ban a konferencia papsági gyűlésén azt mondta…: „Mihelyst adósságba keveredsz, a kamat a nappal és az éjszaka minden percében társad lesz; nem tudod elkerülni, sem meglógni előle; nem tudod elhessegetni, nem enged a kérlelésnek, a követelésnek, sem a parancsnak; és ha bármikor az útjába kerülsz, vagy keresztezed pályáját, vagy nem tudsz eleget tenni követeléseinek, akkor eltipor” (in Conference Report, Apr. 1938, 103).
Elismerem, természetesen szükség lehet kölcsönre, hogy otthont szerezzünk. De vegyünk olyan házat, amilyent megengedhetünk magunknak, könnyítve ezzel a törlesztőrészleteken, melyek irgalmatlanul, szünet nélkül ott függnek majd a fejünk felett…
Az Úr már az egyház kezdetei óta beszél az adósság témájáról. Martin Harrisnek azt mondta egy kinyilatkoztatáson keresztül: „Fizesd ki az adósságot, amire a nyomdásszal szerződtél! Szabadulj a rabságból!” (T&Sz 19:35).
Heber J. Grant elnök többször is beszélt erről a témáról… Azt mondta: „Ha van bármi, ami békét és megelégedést hoz az emberi szívbe, és a családba, akkor az az, hogy anyagi lehetőségeinken belül élünk. És ha van bármi, ami sanyargat, elkedvetlenít és elcsüggeszt, akkor az az, hogy olyan adósságaink és kötelezettségeink vannak, melyeknek nem tudunk eleget tenni” (Gospel Standards, comp. G. Homer Durham [1941], 111).
Egyházszerte az önellátás üzenetét hirdetjük. Az önellátás nem valósulhat meg ott, ahol komoly hitel függ a háztartás fölött. Senki sem független, s nem mentes a rabságtól addig, amíg tartozik másoknak.
Az egyház ügyeinek intézésében megpróbálunk példát mutatni. Szigorúan, irányelvként követjük azt az eljárást, hogy minden évben félretesszük az egyház bevételének egy bizonyos százalékát a szükség esetleg bekövetkező napjaira.
Hálás vagyok azért, hogy azt tudom mondani, az egyház minden működésében, minden vállalásában, minden igazgatási ágában képes kölcsön nélkül működni. Ha nem boldogulunk, akkor visszanyesegetjük a programjainkat. Visszaveszünk a kiadásainkból, hogy fussa rájuk a bevételeinkből. Nem fogunk kölcsönkérni. […]
Milyen csodálatos érzés mentesnek lenni az adósságtól, félretenni egy kis pénzt vészhelyzetekre oda, ahol a rendelkezésünkre áll, amikor szükség van rá! […]
Buzdítalak titeket…, hogy vizsgáljátok meg anyagi helyzeteteket. Buzdítalak benneteket, hogy legyetek szerények kiadásaitokban; fegyelmezzétek magatokat vásárlásaitok során, hogy amennyire csak lehet, elkerüljétek az adósságot. Fizessétek ki adósságaitokat, amilyen gyorsan csak tudjátok, és szabaduljatok a rabságból!
Ez része a földi evangéliumnak, melyben hiszünk. Áldjon meg benneteket az Úr…, hogy rendbe tegyétek a házatokat! Ha kifizettétek adósságotokat, ha van tartalékotok, még ha kevés is, akkor tombolhatnak körülöttetek a szélviharok, ti menedéket találtok [a családotoknak], és béke lesz a szívetekben.18
Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz
Kérdések
-
Hinckley elnök azt tanította, hogy „az eredményes munkát… semmi sem helyettesítheti” (1. szakasz). A te életedben milyen tekintetben jelentett és jelent áldást a munka? Mit tanultál meg kemény munka által? Hogyan segíthetnek a szülők a gyermekeiknek megtanulni dolgozni?
-
Milyen feladataink vannak azokkal kapcsolatban, akiknek fizikai szükségleteik vannak? (Lásd 2. szakasz.) Hogyan segíthetünk másoknak önellátóvá válni? Milyen hatással volt és van életedre az általad nyújtott és elfogadott szolgálat?
-
Tekintsd át, milyen tanácsokat adott Hinckley elnök, milyen előkészületeket tegyünk a szükség idejére (lásd 3. szakasz). Mikor láttad már annak fontosságát, hogy felkészüljünk a szükség idejére? Milyen kis, fokozatos dolgokat tehetünk meg azért, hogy felkészüljünk?
-
Tekintsd át Hinckley elnöknek a hitelre és a takarékosságra vonatkozó tanácsait (lásd 4. szakasz). Miért fontos fegyelmezettnek lenni abban, ahogy a pénzt költjük? Milyen hatással lehet ránk fizikailag és lelkileg a hitel? Hogyan taníthatják meg a szülők gyermekeiket arra, hogy bölcsen használják a pénzt?
Kapcsolódó szentírások
1 Thessalonikabeliek 4:11–12; T&Sz 1:11–13; 78:13–14; 104:13–18; Mózes 5:1
Tanítási segédlet
„Figyelj arra, hogy ne fejezd be túl hamar a jó beszélgetéseket annak érdekében, hogy leadd az egész anyagot, amiből felkészültél! Bár fontos, hogy az egész anyagot átvedd, sokkal fontosabb, hogy segíts a tanulóknak megérezni a Lélek befolyását, megoldani a kérdéseiket, növelni evangéliumi tudásukat, és elmélyíteni a parancsolatok betartása iránti elkötelezettségüket” (vö. Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 64.).