3. fejezet

Álljunk hozzá mindenhez boldogan és derűlátó lelkülettel!

„Higgyetek! Legyetek boldogok! Ne csüggedjetek el! Minden rendben lesz.”

Gordon B. Hinckley életéből

Gordon B. Hinckley elnök édesanyja, Ada Bitner Hinckley gyakran mondogatta, hogy „ha boldogan állunk hozzá a dolgokhoz és mosolygunk, akkor az szinte bármilyen szerencsétlenségen átlendít, és mindenki maga felelős a saját boldogságáért.”¹ Édesapja, Bryant S. Hinckley, szintén „jellemzően derűs látásmóddal” rendelkezett.² Hinckley elnök így emlékezett vissza erre: „Amikor fiatal voltam, és hajlottam arra, hogy kritikusan szóljak, édesapám mindig azt mondta: »A cinikusok semmivel nem járulnak hozzá, a szkeptikusok semmit nem hoznak létre, a kételkedők pedig semmit nem érnek el.«”³ Szülei tanácsai és példája hatására az ifjú Gordon Hinckley megtanult derűlátással és hittel viszonyulni az élethez.

Misszionáriusként Angliában Hinckley elder keményen megdolgozott azért, hogy kövesse szülei tanácsait. Társaival minden reggel kezet ráztak, és azt mondták egymásnak: „Az élet jó.”⁴ Majdnem 70 évvel később misszionáriusok egy csoportjának a Fülöp-szigeteken felvetette, hogy tegyék ők is ugyanezt. „Életem egyik nagyszerű napja volt a tegnapi – mondta nekik. – Mindegyik nap nagyszerű nap az életemben. Remélem, hogy mindegyik nap nagyszerű nap a ti életetekben is – mindegyikőtökében. Remélem, hogy minden reggel el tudtok úgy készülni az indulásra, hogy kezet ráztok a társatokkal, és azt mondjátok: »Fivérem (nővérem), az élet jó. Menjünk és legyen jó napunk!« Aztán amikor este visszajöttök, remélem, hogy azt tudjátok mondani egymásnak: »Jó nap volt ez. Jól éreztük magunkat. Segítettünk valakinek. […] Nyomon követjük, hogy mi történik vele, azért imádkozunk és azt reméljük, hogy bejön az egyházba.« Minden napnak jó napnak kell lennie kint a misszióban.”⁵

Ez a tanács Hinckley elnöknek az élethez való hozzáállását testesítette meg. Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő megfigyelését osztotta meg Hinckley elnökről és feleségéről, Marjorie-ről: „Nem vesztegetik az idejüket arra, hogy a múlton merengjenek, vagy a jövőn emésszék magukat. És a hányattatások között is kitartanak.”⁶ Jeffrey R. Holland elder, szintén a Tizenkét Apostol Kvórumából, a következő megjegyzést tette: „A »minden rendben lesz« talán Hinckley elnök legtöbbet ismételt kijelentése a családtagjainak, barátainak és ismerőseinek. »Folyamatosan próbálkozzatok! – mondja. – Higgyetek! Legyetek boldogok! Ne csüggedjetek el! Minden rendben lesz.«”⁷

President Hinckley with youth — „Minden okunk megvan rá, hogy derűlátók legyünk.”

Gordon B. Hinckley tanításai

Akkor is magunkévá tehetjük a boldogság és a derűlátás lelkületét, ha sokan negatívak és borúlátók.

Az országban rettenetes kór ütötte fel a fejét, a borúlátás. Szinte már járvány lett belőle. Folyamatosan a karaktergyilkosság, a hibakeresés, a másokkal kapcsolatos gonosz beszéd fanyar étkével etetnek minket. […]

Azzal a kéréssel jöttem…, hogy ne kutassunk többé viharok után, hanem élvezzük még inkább a napsütést. Azt javaslom, hogy emeljük ki a derűs dolgokat. Azt kérem, hogy kicsit mélyebbre tekintve lássuk meg a jót, hogy csendesítsük el a sértés és a maró gúny hangjait, hogy bánjunk nagylelkűbben az erény és az erőfeszítések dicséretével.

Nem azt kérem, hogy némítsunk el minden bírálatot. A helyreigazítás eredményez fejlődést. A bűnbánat ad erőt. Bölcs az a férfi vagy nő, akinek ha mások felhívják figyelmét az általa elkövetett hibákra, változtat a menetirányán. Nem azt javaslom, hogy minden beszélgetésünk legyen mézesmázos. Törekednünk kell rá, hogy őszintén, jól ki tudjuk fejezni magunkat. Azt javaslom és azt kérem, hogy forduljunk el a társadalmunkat oly nagyon átható mindentagadástól, keressük az országunkban és saját korunkban a figyelemre méltóan jó dolgokat, és beszéljünk többet egymás erényeiről, mint egymás hibáiról, hogy a derűlátás felválthassa a borúlátást. Engedjük, hogy a hitünk felváltsa a félelmeinket.⁸

Minden okunk megvan rá, hogy derűlátók legyünk ebben a világban. Tragédiák vesznek körül minket, igen. Mindenütt gondok vannak, igen. De… borúlátásból vagy a cinizmusból semmit nem lehet felépíteni. Szemlélődjünk derűlátón, dolgozzunk hittel, és a dolgok megtörténnek.⁹

Ne keseredjetek el! Ne adjátok fel! Keressétek a felhők mögött a napfényt! Végül meg fognak nyílni előttetek a lehetőségek. Ne hagyjátok, hogy a gyászhuszárok veszélybe sodorják a kilátásaitokat.¹⁰

Álljatok hozzá mindenhez boldogan! Tápláljátok a derűlátás lelkületét! Járjatok hittel, örüljetek a természet szépségének, szeretteitek jóságának, és az isteni dolgokat illetően szívetekben hordott bizonyságnak.¹¹

Az Úr terve a boldogság terve. Az út könnyebb lesz, kevesebb lesz az aggódás, kevésbé lesznek nehezek a nézeteltérések, ha megőrizzük a boldogság lelkületét.¹²

Ahelyett, hogy elidőznénk a gondjainknál, hagyhatjuk, hogy a hálaadás lelkülete irányítson és áldjon meg minket.

Mily pazar áldásokban van részünk! Mily hálásaknak kellene lennünk! […] Őrizzétek meg annak lelkületét, hogy köszönetet mondtok az élet áldásaiért, valamint a mindannyiunk által élvezett csodálatos ajándékokért és kiváltságokért. Az Úr azt mondta, hogy a szelídek fogják örökölni a földet (lásd Máté 5:5). Nem tudom figyelmen kívül hagyni azt az értelmezést, mely szerint a szelídséghez hozzá tartozik a hála lelkülete, mely az önelégültség ellentéte, annak elismerése, hogy van egy miénket meghaladó nagyobb erő, valamint Isten elismerése, és parancsolatainak elfogadása. Ez a bölcsesség kezdete. Járjatok hálával őelőtte, akitől az élet és minden jó ajándék származik.¹³

Soha nem volt ennél nagyszerűbb időszaka a világ történelmének, melyben itt a földön élhetnénk. Mily hálásaknak kellene lennünk mindannyiunknak azért, hogy ebben a csodálatos időszakban élhetünk, bámulatos áldásaink sokaságával.¹⁴

Amikor az én időmben bekövetkező csodákra gondolok – melyek száma meghaladja az emberi történelem többi csodájának összességét –, áhítatot és hálát érzek. Eszembe jut a gépkocsi, a repülőgép, a számítógép, a fax, az e-mail és az internet. Ezek mind oly csodálatosak és bámulatra méltók. Eszembe jutnak az orvostudományban és a közegészségügyben tett hatalmas lépések. […] És mindezek mellett vissza lett állítva Jézus Krisztus tiszta evangéliuma. Ti és én részei vagyunk e hatalmas munka és királyság csodájának, mely a földön végigsöpörve mindazok életét megáldja, akikhez elér. Mily mélységes hálát érzek!¹⁵

Az idők teljességében élünk. Jegyezzétek meg ezt a kifejezést. Figyeljetek fel a teljesség szóra. Azt jelzi, hogy a múltból összegyűjtött minden jó visszaállíttatott a földre ebben az utolsó adományozási korszakban.

Szívemet …eltölti a hála a Mindenható Isten iránt. Fiának ajándéka által, aki ennek a világnak az Istene, oly pazar áldásokban van részünk! Szívemben felcsendülnek himnuszunk szavai: „Számold össze áldásaidat! Számold össze, mit adott néked Urad!” (Himnuszok, 156. sz.).¹⁶

Hálával a szívünkben ne időzzünk el azon a néhány gondon, amink van. Inkább számoljuk össze az áldásainkat, és a hála lelkületével, hatalmas hit által hajtva menjünk és építsük Isten királyságát a földön.¹⁷

Nappal és éjjel is irányítson és áldjon meg benneteket a hálaadás lelkülete. Dolgozzatok ezen! Meglátjátok, hogy csodálatos eredményeket szül.¹⁸

Jézus Krisztus evangéliuma okot ad nekünk az örömre.

Az Úr azt mondta: „Emeld tehát fel szíved, és örvendezz, és ragaszkodj a szövetségekhez, amelyeket kötöttél!” [T&Sz 25:13]. Szerintem azt mondja mindannyiunknak, hogy legyünk boldogok. Az evangélium vidám dolog. Okot ad nekünk az örömre.¹⁹

Soha ne feledjétek, kik vagytok! […] Ténylegesen Isten gyermekei vagytok. […] Ő a ti Örökkévaló Atyátok. Szeret benneteket. […] Azt akarja, hogy a fiai és a leányai boldogok legyenek. A bűn sohasem volt boldogság. A vétek sohasem volt boldogság. Az engedetlenség sohasem volt boldogság. A boldogsághoz vezető út a mi Mennyei Atyánk tervében, és az Ő Szeretett Fia, az Úr Jézus Krisztus parancsolatai iránti engedelmességben rejlik.²⁰

Függetlenül attól, hogy eddig hogy intéztétek a dolgaitokat, felhívást intézek hozzátok: …igazítsátok életeteket az evangélium tanításaihoz, tekintsetek szeretettel és tisztelettel erre az egyházra, becsüljétek meg hitetek anyjaként, és éljétek úgy az életeteket, hogy megjelenjen benne, mire képes Jézus Krisztus evangéliuma, hogyan hoz boldogságot az egyénnek.²¹

Hinckleys with young children — „Mókázzatok és nevessetek sokat egész életetekben! Az életet élvezni kell, nem csupán kibírni.”

A bűnbánat az evangélium egyik első tantétele. A megbocsátás az isteniség egyik vonása. Van remény számotokra. Előttetek az élet, mely akkor is lehet boldogsággal telt, ha a múltatokat bűn ékteleníti. Ez a munka a szabadításról és arról szól, hogy segítsünk az emberek gondjain. Ez az evangélium célja.²²

Nagyon sok olyan emberrel találkozom, akik állandóan panaszkodnak a feladataik által rájuk rótt teher miatt. Természetesen nagy a nyomás. Sok, túl sok a tennivaló. Mindezt pénzügyi kötelezettségek tetézik, és hajlamosak vagyunk a panaszkodásra, otthon sűrűn, de nyilvánosan is sokszor. Változtassatok a gondolkozásmódotokon! Az evangélium jó hír. Az emberek azért vannak, hogy örömük lehessen [lásd 2 Nefi 2:25]. Legyetek boldogok! Engedjétek, hogy ez a boldogság kiüljön az arcotokra és megjelenjen a bizonyságaitokban. Számíthattok rá, hogy lesznek gondok, időnként esetleg még tragédiák is. Ám mindezeken átragyog az Úr esdeklése:

„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.

Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28–30).

Tetszenek nekem Jenkins Lloyd Jones következő szavai, melyeket a Deseret News újságból vágtam ki néhány éve. Továbbadom nektek. …Azt mondta:

„Aki úgy gondolja, hogy a boldogság mindennapos dolog, az rengeteg időt fog elpazarolni azzal, hogy fel-alá rohangál azt kiabálva, hogy meglopták.

A legtöbb golflabda nem talál be. A legtöbb hús rágós. A legtöbb gyerekből hétköznapi felnőtt lesz. A legtöbb sikeres házasság nagyfokú kölcsönös toleranciát igényel. A legtöbb munka leginkább egyhangú. […]

Az élet olyan, akárcsak egy régimódi vonatút: késések, vakvágányok, füst, por, salak és döcögés, melyet csak időnként tarkítanak csodálatos látképek és izgalmasan gyors szakaszok.

A trükk az, hogy megköszönd az Úrnak az utazás lehetőségét.” (Deseret News, 12 June 1973.)

Megismétlem, fivéreim és nővéreim, a trükk az, hogy megköszönd az Úrnak az utazás lehetőségét – és tényleg, hát nem csodálatos ez az út? Élvezzétek! Nevessetek rajta! Énekeljetek róla! Ne feledjétek a példabeszédek írójának szavait:

„A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat” (Példabeszédek 17:22).²³

Legyen az életetekben valami könnyed hangzás is. Legyen benne móka és vidámság, humorérzék, annak képessége, hogy időnként nevetni tudtok azon, ami vicces.²⁴

Mókázzatok és nevessetek sokat egész életetekben! Az életet élvezni kell, nem csupán kibírni.²⁵

Az evangélium a diadal üzenete, melyet lelkesen, szeretetteljesen és derűlátón kell magunkévá tennünk.

Úgy állok ma itt, mint aki derűlátó az Úr munkáját illetően. Nem hiszem, hogy Isten kudarcra kárhoztatva alapította volna meg munkáját a földön. Nem hiszem, hogy egyre gyengülne. Tudom, hogy erősödik. […] Egyszerű, komoly hitem van abban, hogy a jó diadalmaskodik és az igazság érvényesülni fog.²⁶

Mindig is izgatott engem Káleb és Józsué, valamint a többi izráelita kém története. Mózes elvezette Izráel gyermekeit a pusztába. Vándorlásuk második évében mind a tizenkét törzsből kiválasztott egy-egy képviselőt, hogy nézzék meg Kánaán földjét, hogy tegyenek jelentést annak erőforrásairól és népéről. Káleb Júda törzsét képviselte, Józsué pedig Efráim törzsét. Ez a tizenkét férfi bement Kánaán földjére. Látták, hogy termékeny. Negyven napig voltak távol. A föld termékenységének zálogaként magukkal hoztak „a földnek gyümölcséből” (4 Móz. 13:21).

Mózes és Áron elé járultak, valamint Izráel gyermekeinek egész gyülekezete elé, és azt mondták Kánaán földjéről: „bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse” (28. vers).

A kémek közül azonban tízet foglyul ejtettek saját kétségei és félelmei. Borúlátóan nyilatkoztak a kánaániták számáról és termetéről. Arra a következtetésre jutottak, hogy „erősebb[ek] nálunknál” (32. vers). Sáskákhoz hasonlították magukat az azon a földön látott óriásokhoz képest. Saját gyávaságuk áldozatai voltak.

Ekkor Józsué és Káleb a nép elé állt, és azt mondta: „A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.

Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.

Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlök az ő oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlök!” (14:7–9).

A nép azonban inkább hitt a tíz kétkedőnek, mintsem Kálebnek és Józsuénak.

Ekkor az Úr kijelentette, hogy Izráel gyermekeinek még negyven éven át kell a pusztában vándorolniuk, míg ki nem hal az a nemzedék, melyet kétely és félelem jellemzett. A szentírás feljegyzi, hogy „azok a férfiak azért, a kik rossz hírt terjesztének a földről, meghalának az Úr előtt csapás által.

Csak Józsué… és Káleb… maradának életben ama férfiak közül, a kik mentek vala a földet megkémlelni” (37–38. vers). Ebből a csoportból ők voltak az egyetlenek, akik túlélték a négy évtizedes vándorlást, és kiváltságukban állt, hogy belépjenek a megígért földre, melyről ők derűlátóan nyilatkoztak.

Látunk magunk körül olyanokat, akik közönyösek e munka jövőjét illetően, akik fásultak, akik korlátokat emlegetnek, akik félelmekről beszélnek, akik azzal töltik az idejüket, hogy olyan dolgokat ásnak ki és olyan dolgokról írnak, amelyeket ők gyenge pontoknak vélnek, de valójában lényegtelenek. Mivel kételkednek a múltjában, nem látják a jövőjét.

A régiek jól mondták, hogy „mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul” [vagyis elvész] (Péld. 29:18). Ebben a munkában nincs helye azoknak, akik csak a balsors és a ború evangéliumában hisznek. Az evangélium jó hír. A diadal üzenete. Olyan törekvés, melyet lelkesen kell magunkévá tennünk.

Az Úr soha nem mondta, hogy nem lesznek gondok. Népünk mindenféle megpróbáltatást megtapasztalt már, amikor rájuk törtek azok, akik ellenzik ezt a munkát. A hitük azonban minden bánatukban megmutatkozott. Ez a munka folyamatosan halad előre, és egészen a kezdete óta még soha nem visszakozott. […]

Ez a Mindenható munkája. Tőlünk függ az, hogy mi egyénekként előre haladunk-e. Az egyház azonban soha nem fog megtorpanni. […]

Miután az Úr magához vette Mózest, azt mondta Józsuénak: „légy bátor és erős… Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz” (Józs. 1:9). Ez az Ő munkája. Ezt soha ne feledjétek! Tegyétek magatokévá lelkesen és szeretetteljesen!²⁷

Tudván, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, egy kicsit jobban kihúzhatjuk magunkat, egy kicsit magasabbra léphetünk, és egy kicsit jobbak lehetünk.

A mai világban van egy szomorú hajlandóság arra, hogy az emberek lehúzzák a másikat. Felismertétek már, hogy nem sok intelligenciát igényelnek azok a megjegyzések, amelyek árthatnak a másiknak? Próbáljátok meg az ellenkezőjét! Próbáljatok meg dicséreteket osztogatni! […]

Van egy másik szomorú hajlam is a társadalmunkban, melyet sokan átvettünk, és ez saját magunk lekicsinylése. Nekünk talán úgy tűnik, hogy mások biztosak magukban, de valójában mindannyiunkban vannak kisebbrendűségi érzések. Fontos, hogy ezeket ne emlegessük magunknak. […] Fontos, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki abból, amink van.

Ne vesztegessétek az időtöket önsajnálatra! Ne kicsinyeljétek le magatokat! Soha ne feledjétek, hogy Isten gyermekei vagytok! Isteni születési előjoggal rendelkeztek. Ott van bennetek valami magának Istennek a természetéből.²⁸

Amikor azt énekeljük, hogy Isten gyermeke vagyok (Himnuszok, 189. sz.), az nem csak egy képzelt, költői kép, hanem az élő igazság. Mindannyiunkban van valami isteni, és ezt táplálni kell, ennek felszínre kell kerülnie, valahogy ki kell fejeződnie. Édesapák és édesanyák, tanítsátok meg a gyermekeiteknek, hogy ők igenis szó szerint Isten fiai és leányai. Nincs a világon ennél nagyobb igazság – annak tudata, hogy van bennünk valami isteni.²⁹

Higgyetek magatokban! Higgyetek abban, hogy nagy és jó dolgokat tudtok véghezvinni. Higgyétek el, hogy nincs olyan magas hegy, melyet ne tudnátok megmászni. Higgyétek el, hogy nincs olyan hatalmas vihar, melyet ne tudnátok átvészelni. […] Isten gyermekei vagytok, végtelen képességekkel.³⁰

Húzzátok ki egy kicsit jobban magatokat, lépjetek egy kicsit magasabbra, legyetek egy kicsit jobbak! Tegyétek meg ezt a többlet-erőfeszítést! Boldogabbak lesztek. Újfajta elégedettséget tapasztaltok majd, új örömöt a szívetekben.³¹

Természetesen gondok is lesznek útközben. Lesznek legyőzendő nehézségek. Ezek azonban nem tartanak majd örökké. [Isten] nem hagy el titeket! […]

Tekintsétek a pozitívat! Tudjátok, hogy Ő őrködik felettetek, hogy hallja az imáitokat és válaszol azokra, hogy szeret titeket, és kifejezésre juttatja ezt a szeretetet!³²

Oly sok édes, tisztes és csodaszép dolog van, melyre építhetünk. Részesültünk Jézus Krisztus evangéliumából. Az evangélium azt jelenti: jó hír. Az Úr üzenete a remény és a szabadítás üzenete. Az Úr hangja az örvendetes hírek hangja. Az Úr munkája a dicső vívmányok munkája.

A sötétség és a gondok órájában az Úr azt mondta szeretteinek: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen” (János 14:27)!

Ezek a nagyszerű vigasztaló szavak mindannyiunk jelzőtüzeként szolgálnak. Őbenne tényleg megbízhatunk, mert ő és az ígéretei soha nem hagynak cserben.³³

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz

Kérdések

Gondold át Hinckley elnök tanácsát, mely szerint tekintsünk „mélyebbre”, hogy meglássuk a jót, és „álljunk hozzá mindenhez boldogan és a derűlátás lelkületével” (1. szakasz). Ma miért van szükségünk erre a tanácsra? Hogyan állhatunk hozzá mindenhez boldogan?
Hinckley elnök azt mondta, hogy „csodálatos eredményeket szül”, amikor hagyjuk, „hogy a hálaadás lelkülete irányítson… minket” (2. szakasz). Szerinted miért szül ez „csodálatos eredményeket”? Milyen áldásokban van részed, amikor átjár a hálaadás lelkülete?
Mit gondolsz arról a hasonlatról, mely szerint az élet olyan, „akárcsak egy régimódi vonatút”? (Lásd 3. szakasz.) Milyen hatással van az evangéliumi „jó hír” arra, ahogyan hozzáállsz ehhez az utazáshoz?
Szerinted hogyan vonatkozik az életünkre Káleb és Józsué története? (Lásd 4. szakasz.) Milyen példákat láttál már arra, hogy az emberek lelkesen magukévá teszik az evangéliumot? Hogyan nyerhetjük vissza a derűlátásunkat, ha azon vesszük észre magunkat, hogy elcsüggedtünk? Milyen tapasztalatok növelték az Úr munkájával kapcsolatos derűlátásodat?
Szerinted miért vagyunk hajlamosak mások és saját magunk lekicsinylésére? Hogyan kerekedhetünk felül ezen a hajlamon? Mit tehetünk egyénileg és a családunkkal azért, hogy segítsünk másoknak egy kicsit jobban kihúzni magukat és egy kicsit magasabbra lépni? (Lásd 5. szakasz.)

Kapcsolódó szentírások

János 16:33; Filippibeliek 4:13; Móziás 2:41; Alma 34:38; Ether 12:4; T&Sz 19:38–39; 128:19–23

Tanulmányi segédlet

„Ha a tanultak szerint cselekszel, még több dolgot fogsz megérteni maradandóan (lásd János 7:17)” (Prédikáljátok evangéliumomat! [2008]. 19.). Felteheted magadnak azt a kérdést, hogy miként alkalmazhatsz evangéliumi tanításokat otthon, a munkahelyeden és az egyházi feladataidban.