19. fejezet
Papsági vezetés Jézus Krisztus egyházában
„Az Úr őrködik e munka felett. Ez az Ő királysága. Nem vagyunk olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. Nem vagyunk olyanok, mint a vezér nélküli sereg.”
Gordon B. Hinckley életéből
Gordon B. Hinckley elnök így emlékezett vissza: „Az első feladatom az egyházban, az első általam viselt hivatal az volt, hogy tanácsosa voltam a diakónus kvórumunk felett elnöklő fiúnak. Jó püspökünk behívott és beszélgetett velem erről az elhívásról. Borzasztóan lenyűgözött. Aggódtam és nyugtalan voltam. Természetemnél fogva – akár hiszitek, akár nem – félénk, visszahúzódó fiú voltam, és szerintem ez az elhívás, hogy tanácsosként szolgáljak a diakónusok kvórumában, éppen annyira nyugtalanított engem a korom és a tapasztalataim függvényében, amennyire a jelen feladatom nyugtalanít a mostani korom és tapasztalataim függvényében.”1
Hinckley elnöknek 1961-ben is hasonló érzései voltak, amikor elhívást kapott, hogy szolgáljon a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjaként. Apostolként mondott első általános konferenciai beszédében azt mondta:
„Úgy vélem, némileg érzékelem ennek a feladatnak a terhét, hogy az Úr Jézus Krisztus tanújaként álljak egy olyan világ előtt, mely vonakodik elfogadni Őt. »Ámulok, hogy Jézusunk mily nagyon szeretett.« Lenyűgöz az Úr prófétájának belém vetett bizalma, és a fivéreim által irányomban megnyilvánuló szeretet. […] Erőért imádkozom; segítségért imádkozom; az engedelmességhez szükséges hitért és akaratért imádkozom.”2
1995. április 1-jén Hinckley elnök egy általános konferencia papsági ülésszakán szólalt fel először, miután az egyház tagjai prófétájukként és elnökükként támogatták őt. Az ezt megelőző 14 évben az egyház három elnöke mellett is szolgált tanácsosként. Ismételten bizonyságot tett isteni elhívásukról, és arra buzdította az utolsó napi szenteket, hogy kövessék a tanácsaikat. Most, hogy ő került ebbe a tisztségbe, éppúgy érezte, mennyire függ az Úrtól, ahogyan egykor diakónusként vagy újonnan elhívott apostolként. Sőt, még inkább tudatosult benne, mennyire szüksége van az Úr támogatást nyújtó erejére. Azt mondta:
„A ma reggeli ünnepélyes gyülekezetben felemelt kezetek kifejezésre juttatta, hogy bizalmatokkal, hitetekkel és imáitokkal támogatni akartok és kívántok minket, akik fivéreitek és szolgáitok vagyunk. Mély hálát érzek ennek kifejezésre juttatásáért. Mindannyiótoknak köszönöm. Biztosítalak benneteket arról, amit már tudtok, hogy az Úr munkájában senki nem áhítozik semmilyen hivatalra. Amint azt az Úr megmondta a tanítványainak: »Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket« (János 15:16). Erre a hivatalra senki nem törekszik. A kiválasztás joga az Úrnál van. Ő az, aki élet és halál ura. Az Ő hatalmában áll elhívni. Az Ő hatalmában áll elvenni. Az Ő hatalmában áll megtartani. Mindez az Ő kezében van.
Nem tudom, hogy az Ő hatalmas tervében miért kap helyet olyan valaki, mint én. Azonban rám szállt ez a palást, és most fivéreim és nővéreim szolgálatában újra Mesterem munkájának szentelem a teljes megmaradt erőmet, időmet, tehetségemet és életemet. Ismételten köszönöm nektek …mindazt, amit ma tettetek. Imám lényege az, hogy érdemes legyek rá. Remélem, hogy ti is megemlékeztek rólam az imáitokban.”3
Az Első Elnökség, 1995. Gordon B. Hinckley elnök (középen); Thomas S. Monson elnök, első tanácsos (balra); és James E. Faust elnök, második tanácsos (jobbra)
Gordon B. Hinckley tanításai
1
Az Úr az egyház minden egyes elnökét azután hívja el, hogy próbára tette, finomította és kicsiszolta őt.
Heber J. Grant óta dolgozom együtt az egyház elnökeivel. […] Mindegyikük tanácsosait ismertem, valamint a Tizenkettek Tanácsát is ezen elnökök igazgatási évei alatt. Ezek a férfiak mindannyian emberek voltak. Voltak emberi jellemvonásaik, és talán néha emberi gyengeségeik is. Azonban mindezeken túl és mindezek felett, mindegyikük életében megnyilvánult Isten mindent felülmúló hatása és sugalmazása. Akik elnökök voltak, azok nagyon is valós értelemben próféták is voltak. Személyes tanúja voltam a kinyilatkoztatás rajtuk lévő lelkének. Mindegyikük azt követően jött az elnökségbe, hogy éveken át tapasztalatokat gyűjtött a Tizenkettek Tanácsának tagjaként és más feladatkörökben. Az Úr mindegyiküket finomította és kicsiszolta, engedte, hogy megismerjék a csüggedést és a kudarcot, a betegséget és esetenként a mély bánatot. Mindez részévé vált egy nagyszerű finomítási folyamatnak, és ennek a folyamatnak a hatása csodálatosan felszínre került az életükben.
Kedves barátaim az evangéliumban, ez Isten munkája! Ez az Ő egyháza, és az Ő Szeretett Fiának az egyháza, akinek a nevét viseli. Isten soha nem fogja megengedni, hogy szélhámos álljon az élén. Ő nevezi meg a prófétáit, sugalmazást és útmutatást ad nekik.4
Némelyek aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy az egyház elnöke valószínűleg mindig viszonylag idős ember lesz, amire én azt felelem: „Mily nagy áldás is ez!” […] Nem kell fiatalosnak lennie. Most is vannak és ezután is lesznek fiatalabb férfiak, akik a szolgálat munkáját végezve bejárják a földet. Ő az elnöklő főpap, a szent papság összes kulcsának letéteményese, az Istentől népéhez érkező kinyilatkoztatás hangja. […]
Van számomra valami rendkívül megnyugtató annak tudatában, hogy… olyan elnökünk lesz, aki fegyelmezett és iskolázott, kipróbált és próbára tétetett, akinek a szolgálat kohója nemesítette a munka iránti hűségét és a feddhetetlenségét, akinek kiforrt hite van, és aki sok éven át igyekezett már egyre közelebb kerülni Istenhez.5
Azt mondom, hogy …hálás vagyok azért, hogy próféta vezet minket ezekben az utolsó napokban. Hűséget fogadok neki, akit az Úr elhívott és felkent. Fogadom, hogy rendíthetetlenül fenn fogom tartani őt és odafigyelek a tanításaira. Azt mondtam, …hogy ha van prófétánk, akkor mindenünk van. Ha nincs prófétánk, akkor semmink sincs. Van prófétánk. Ezen egyház megalapítása óta mindig is voltak prófétáink. Soha nem fogunk próféta nélkül maradni, ha érdemesen élünk a prófétára.
Az Úr őrködik e munka felett. Ez az Ő királysága. Nem vagyunk olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. Nem vagyunk olyanok, mint a vezér nélküli sereg.6
2
Amikor meghal az egyház elnöke, a rangidős apostol lesz a következő elnök.
A felhatalmazás átmenete [az egyház új elnökére], melyben már számos alkalommal részt vettem, gyönyörű a maga egyszerűségében. Megmutatja, hogy az Úr hogyan tesz meg dolgokat. A próféta az Ő eljárásának megfelelően választ ki valakit, aki a Tizenkét Apostol Tanácsának tagja lesz. Az illető nem maga választja ezt saját karrierjének. Úgy kap elhívást, akárcsak az apostolok Jézus idejében, akiknek azt mondta az Úr: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket” (János 15:16). Telnek-múlnak az évek. Megedződik és fegyelmet tanul hivatala kötelességeiben. Apostoli elhívását teljesítve bejárja a földet. A felkészülés hosszú folyamata ez, melynek során megismeri az utolsó napi szenteket, bárhol legyenek is, és ők is megismerik őt. Az Úr próbára teszi a szívét és megnézi, milyen fából faragták. Az események természetes folyásának köszönhetően üresedések támadnak ebben a tanácsban, és új kinevezésekre kerül sor. Mindezek során valakiből rangidős apostol lesz. Rejtve ugyan, de ott van nála, akárcsak társainál a fivérek közt a papság összes kulcsa, mert elrendeléskor mindegyikük megkapja. Azonban ezen kulcsok használatának felhatalmazása az egyház elnökére korlátozódik. [A próféta] eltávoztával ez a felhatalmazás a rangidős apostolnál lép működésbe, akit ezt követően a Tizenkettek Tanácsában szolgáló társai kineveznek, elválasztanak és elrendelnek, hogy próféta és elnök legyen.
Nincs korteskedés. Nincs kampány. Csak az isteni terv csendes és egyszerű működése van, mely sugalmazott és jól bevált vezetést ad.
Tanúja, személyes tanúja voltam ennek a csodálatos folyamatnak. Bizonyságomat teszem nektek arról, hogy az Úr az, aki [kiválasztja a prófétát].7
Amikor [Howard W.] Hunter elnök elhunyt, feloszlott az Első Elnökség. Monson elnök és én, akik tanácsosaiként szolgáltunk, elfoglaltuk helyünket a Tizenkettek Kvórumában, mely az egyház elnöklő hatósága lett.
[…] Az összes élő, elrendelt apostol a böjt és az ima lelkületében összegyűlt a templom felső termében, ahol elénekeltünk egy szent himnuszt és együtt imádkoztunk. Vettünk az úrvacsora szentségeiből, megújítva e jelképes, szent szertartásban a szövetségeinket és kapcsolatunkat Ővele, aki a mi isteni Megváltónk.
Ezután sor került az elnökség újjászervezésére, annak példájára, melyet elmúlt nemzedékek kialakítottak.
Nem volt kampányolás, viszály, hivatali becsvágy. Csendes volt, békés, egyszerű és szent. Oly módon került rá sor, ahogyan azt maga az Úr meghatározta.8
3
Az Úr megadta egyháza abban az esetben történő irányításának alapelveit és eljárásmódjait, ha az elnök nem teljesen munkaképes.
Hinckley elnök a következő megállapítást tette 1992-ben, amikor első tanácsosként szolgált az Első Elnökségben: Az egyház feje az Úr Jézus Krisztus. Ez az Ő egyháza. Azonban itt a földön a prófétánk áll az élén. A próféták Istentől kapott elhívással felruházott férfiak. Ezen elhívás isteni természete ellenére emberekről van szó. Ki vannak téve a halandóság gondjainak.
Szeretjük, tiszteljük, becsüljük Ezra Taft Benson elnököt, napjaink prófétáját, és figyelünk rá. Nagyszerű és tehetséges vezető ő, olyan ember, akinek erről a munkáról bizonyságot tevő hangja az egész világra elhallatszott. Ő viseli a ma a földön lévő összes papsági kulcsot. Azonban olyan korba ért, ahol sok mindent nem tud megtenni azon dolgokból, amelyeket egykor megtett. Ez nem vesz el az ő prófétai elhívásából, azonban korlátozza a fizikai tevékenységeit.9
Hinckley elnök a következő megállapítást tette 1994-ben, amikor első tanácsosként szolgált az Első Elnökségben: Természetesen egyházszerte mindenki nagyon szeretné tudni, hogy van az elnök. Benson elnök most már a kilencvenötödik évében jár. […] Idős korából és betegségeiből adódóan sokat szenved, és mostanában nem tudja ellátni a szent hivatalából adódó összes fontos feladatát. Ez a helyzet azonban nem példa nélküli. Korábban is voltak már olyan elnökei az egyháznak, akik életük utolsó hónapjaiban vagy éveiben betegek voltak vagy nem tudtak teljes körűen eleget tenni a feladataiknak. Lehetséges, hogy ez a jövőben is elő fog még fordulni.
Az alapelvek és eljárásmódok, melyeket az Úr felállított egyháza irányítására, minden lehetséges körülménnyel számolnak. Fontos…, hogy ne legyenek kétségek vagy aggályok az egyház irányítását és a prófétai ajándékok gyakorlását illetően, ideértve az egyház ügyei és programjai intézéséhez szükséges sugalmazáshoz és kinyilatkoztatáshoz való jogot, amikor az elnök netán megbetegszik vagy nem képes teljes körűen eleget tenni feladatainak.
Az Első Elnökségnek és a Tizenkét Apostol Tanácsának, akiket elhívtak és elrendeltek a papság kulcsainak viselésére, felhatalmazása és felelőssége az egyház irányítása, szertartásainak igazgatása, tanának kifejtése, továbbá eljárásainak megalapozása és fenntartása. Minden apostollá elrendelt és a Tizenkettek Kvórumának tagjaként támogatott férfit prófétaként, látnokként és kinyilatkoztatóként támogatnak. Elődeihez hasonlóan Benson elnök is rangidős apostol volt akkor, amikor elhívást kapott, hogy az egyház elnöke legyen. Tanácsosai a Tizenkettek Tanácsából kerültek ki. Ennélfogva az Első Elnökség és a Tizenkettek Tanácsa minden egyes tagja megkapta a szent papsággal járó kulcsokat, jogokat és felhatalmazást.
A Tan és a szövetségekből idézek:
„A melkisédeki papságból három elnöklő főpap, akiket a testület választ ki, akiket erre a hivatalra kijelölnek és elrendelnek, és akiket fenntart az egyház bizalma, hite és imája – ők alkotják az Egyház Elnökségének kvórumát” (T&Sz 107:22).
Amikor az elnök beteg vagy nem képes teljes mértékben ellátni hivatalának minden kötelezettségét, akkor a két tanácsosa alkotja az Első Elnökség Kvórumát. Ők viszik tovább az elnökség napi munkáját. Kivételes körülmények közepette, amikor csupán egyikőjük képes ellátni feladatát, ő cselekedhet az elnökség hivatalának felhatalmazásával, ahogyan azt a Tan és a szövetségek 102. szakaszának 10–11. versei meghatározzák. […]
Az Első Elnökségben lévő tanácsosok viszik tovább e hivatal megszokott munkáját. Azonban minden fő irányelvet, eljárást, programot vagy tant az Első Elnökség és a Tizenkettek együttesen vesznek fontolóra, alaposan és imádságos lélekkel. Összeül ez a két kvórum, az Első Elnökség kvóruma és a Tizenkettek Kvóruma, és mindenki teljesen szabadon, minden lényegi kérdésben kifejezésre juttathatja a gondolatait.
És most megint az Úr szavait idézem: „És minden döntés, amelyet e kvórumok bármelyike hoz, annak egybehangzó hangjával történjen; vagyis az adott kvórumban minden egyes tag értsen egyet annak döntéseivel ahhoz, hogy döntéseiknek egymáshoz képest ugyanolyan ereje vagy érvénye legyen” (T&Sz 107:27). […]
Értse meg mindenki, hogy Jézus Krisztus áll ennek az egyháznak az élén, mely az Ő szent nevét viseli. Ő őrködik felette. Ő mutatja meg az utat. Atyjának jobb keze felől állva Ő irányítja ezt a munkát. Ő rendelkezik annak kiváltságával, hatalmával és lehetőségével, hogy saját módján embereket hívjon el magas és szent hivatalokba, és saját akarata szerint felmentse őket azzal, hogy hazahívja őket. Ő az, aki az élet és a halál Ura. Nem aggódom amiatt, hogy milyen körülmények közepette találjuk magunkat. Az Ő akaratának megnyilvánulásaként fogadom el ezeket a körülményeket. Hasonlóképpen fogadom azt a felelősséget, hogy fivéreimmel együtt munkálkodva, a felajánlás, a szeretet, az alázat, a kötelesség és a hűség lelkületében minden tőlünk telhetőt megtegyünk e szent munka továbbviteléért.10
4
Az apostolok Krisztus nevének különleges tanúi az egész világon.
A szent apostolságba elrendelve, és …a Tizenkettek Tanácsának tagjaként elválasztva, [az apostolokkal szemben] elvárás az, hogy elsősorban a szolgálat munkájának szenteljék magukat. Életükben minden egyéb megfontolás elé helyezik azt a felelősségüket, hogy Krisztus nevének különleges tanúiként álljanak az egész világon. […]
Akárcsak mi mindannyian, ők is emberek. Vannak erősségeik és vannak gyengeségeik. Azonban ettől kezdve egész életük során, amennyiben hithűek maradnak, elsősorban azzal kell foglalkozniuk, hogy Isten munkáját előremozdítsák a földön. Az Atya gyermekeinek jólétével kell foglalkozniuk, legyenek ezek a gyermekek az egyházon belül vagy az egyházon kívül. Minden tőlük telhetőt meg kell tenniük azért, hogy vigasztalást nyújtsanak a gyászolóknak, erőt adjanak a gyengéknek, buzdítást a botladozóknak, barátságot a társtalanoknak, táplálékot a nélkülözőknek, áldást a betegeknek, és tanúságot tegyenek, nem csupán hitből, hanem biztos tudásból eredőt, Isten Fiáról, Barátjukról és Mesterükről, akinek a szolgái. […]
Tanúságomat teszem az ő testvériségükről, odaadásukról, hitükről, iparkodásukról, és óriási szolgálatukról Isten királyságának előremozdításában.11
A Tizenkét Apostol Kvóruma, 1965. Ülnek, balról jobbra: Ezra Taft Benson, Mark E. Petersen (a szék karfáján), Joseph Fielding Smith (kvórumelnök) és LeGrand Richards. Állnak, balról jobbra: Gordon B. Hinckley, Delbert L. Stapley, Thomas S. Monson, Spencer W. Kimball, Harold B. Lee, Marion G. Romney, Richard L. Evans és Howard W. Hunter.
5
Az Első Elnökség és a Tizenkettek kinyilatkoztatásra és teljes összhangra törekednek, mielőtt döntéseket hoznának.
Az Első Elnökség és a Tizenkettek tanácskozásából addig nem születik döntés, míg minden érintett teljes mértékben egyet nem ért azzal. A dolgok fontolóra vételének kezdetén talán vannak még véleménykülönbségek. Ez várható is. Ezek a férfiak más-más háttérrel rendelkeznek. Olyan férfiakról van szó, akiknek saját gondolataik vannak. Azonban mielőtt végső döntés születne, egységbe forr az elméjük és a hangjuk.
Erre lehet számítani, ha követjük az Úr kinyilatkoztatott szavát [lásd T&Sz 107:27, 30–31]. […]
[Amikor] a Tizenkettek Tanácsa tagjaként szolgáltam, és …mióta az Első Elnökségben szolgálok, soha nem került sor fontos lépésre ezen eljárás követése nélkül. […] Ez a folyamat, mely során mindenki elmondja, hogy mit gondol, az elképzelések és elgondolások megszűrését és megrostálását eredményezi. Azonban soha nem láttam komoly viszályt vagy személyes ellenségeskedést a Fivéreim között. Inkább valami csodás és figyelemre méltó dolgot figyeltem meg: A Szent Lélek irányt szabó hatása és a kinyilatkoztatás hatalma alatt addig közelítettek egymáshoz az eltérő nézetek, míg teljes nem lett az összhang és az egyetértés. […]
Nem ismerek semmi más olyan irányító testületet, melyről ez elmondható lenne.12
6
A cövekelnök sugalmazás által kap elhívást arra, hogy püspökök tanácsadójaként és az emberek vezetőjeként szolgáljon.
A cövek elnöke az a tisztségviselő, akit kinyilatkoztatás hív el arra, hogy az egyházközségek püspökei és az egyház általános felhatalmazottjai között álljon. Ez egy nagyon fontos feladatkör. Általános felhatalmazottak képzik, ő pedig a püspököknek nyújt képzést. […]
A cövekelnök a püspökök tanácsadójaként szolgál. Minden püspök tudja, hogy ha komoly problémát kell megoldania, akkor azonnal rendelkezésére áll valaki, akihez elmehet, hogy megossza terhét és tanácsokat kapjon.
Második biztonsági hálóként szolgál abban a döntésben, hogy ki érdemes arra, hogy elmenjen az Úr házába. […] Az elnök annak eldöntésében is második szűrőként szerepel, hogy ki érdemes arra, hogy elmenjen és a missziós munkában képviselje az egyházat. Ő is interjút készít a jelentkezővel, és csak akkor írja alá az ajánlást, ha meggyőződik az illető érdemességéről. Hasonlóképpen, felhatalmazást kapott a misszióba elhívottak elválasztására és felmentések átadására a szolgálat befejezésekor.
És ami a legfontosabb, ő a fő fegyelmezési tisztségviselő a cövekben. […] Ő viseli annak rendkívül súlyos felelősségét, hogy meggyőződjön a cövekben tanított tanok tisztán és makulátlanul tartásáról. Kötelessége meggyőződni arról, hogy nem tanítanak hamis tanokat, és nem kerül sor hamis szokások bevezetésére. Ha egy melkisédekipapság-viselő, vagy bárki más bizonyos körülmények között kilóg a sorból, akkor tanácsokat kell adnia neki, és ha az illető kitart az adott szokás mellett, akkor az elnöknek kötelessége cselekedni. Behívja a vétkest, hogy jelenjen meg egy fegyelmi tanács előtt, ahol intézkedéseket tehetnek, és próbaidőt szabhatnak ki, felfüggeszthetik a jogait, vagy kizárhatják az illetőt az egyházból.
Ez nagyon terhes, kellemetlen feladat, de az elnöknek félelem és részrehajlás nélkül kell szembenéznie ezzel. Mindez a Lélek irányításával összhangban történik, amint azt a Tan és a szövetségek 102. szakasza leírja.
Ezt követően aztán mindent meg kell tennie azért, hogy együtt dolgozzon vele és idővel visszahozza azt, akit megfegyelmeztek.
Mindezek és még sokkal több is a feladatai részét képezi. Ebből pedig az következik, hogy saját életének példaként kell állnia népe előtt. […]
Mivel ennyire bízunk [a cövekelnökökben], arra buzdítjuk a helyi egyháztagokat, hogy ne az általános felhatalmazottakat keressék, amikor tanácsokra és áldásra vágynak. Cövekelnökük ugyanazon sugalmazás értelmében kapott elhívást, mint az általános felhatalmazottak.13
7
A püspökök a nyáj pásztorai.
Az [egyház] növekedhet, taglétszámát illetően sokasodhat, és ez minden bizonnyal így is lesz. Az evangéliumot minden nemzethez, nemzetséghez, nyelvhez és néphez el kell vinni. A belátható jövőben nem fordulhat elő megtorpanás, amikor ne nyújtanánk ki kezünket, ne haladnánk előre, ne építenénk és bővítenénk Siont világszerte. Azonban mindezzel együtt egy bölcs és törődő püspöknek vagy gyülekezeti elnöknek folyamatosan bensőséges pásztori viszonyt kell fenntartani minden egyes taggal. Ők a nyáj pásztorai, az ő feladatuk gondoskodni viszonylag kis számú emberről, hogy senki ne felejtődjön el, maradjon figyelmen kívül vagy legyen elhanyagolva. Jézus volt az igaz pásztor, aki egyesével felkarolta az elesetteket, és személyre szabott áldásokat adott nekik.14
Az egyház püspökei… egy nagyon valós értelemben Izráel pásztorai. Mindenki [az egyházban] felelősséggel tartozik valamely püspöknek vagy gyülekezeti elnöknek. Óriási terhet cipelnek, és én most felszólítok minden egyháztagot, hogy tegye meg a tőle telhető legtöbbet azért, hogy könnyítsen a püspökök és gyülekezeti elnökök terhein.
Imádkoznunk kell értük. Segítségre van szükségük, hogy elbírják nehéz terheiket. Több támogatást nyújthatunk számukra, és enyhíthetünk a tőlük való függésünkön. Minden lehetséges tekintetben segítséget nyújthatunk nekik. Köszönetet mondhatunk mindazért, amit értünk tesznek. Rövid időn belül kimerülhetnek az általunk rájuk hárított terhektől.
[A püspökök] mindannyian olyan férfiak, akiket a prófétálás és a kinyilatkoztatás lelke által hívtak, és kézrátétellel választottak és rendeltek el. Mindegyikük viseli egyházközsége elnökségének kulcsait. Mindegyikük főpap, egyházközsége elnöklő főpapja. Mindegyik hatalmas sáfári felelősséggel bír. Mindegyikük népe atyjaként szolgál.
Egyikük sem kap pénzt szolgálataiért. Egyik püspök sem kap fizetséget az egyháztól a püspökként végzett munkájáért.
A püspök felé támasztott követelmények ma is ugyanazok, mint Pál napjaiban, amikor Timótheusnak írt [lásd 1 Timótheus 3:2–6]. […]
Titushoz írt levelében Pál hozzáteszi, hogy „a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára;…
A ki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket” (Titus 1:7, 9).
Ezek a szavak találóan írják le, milyen egy püspök Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában.15
Arra buzdítom az egyház népét, bárhol legyetek is, hogy amikor problémákkal szembesültök, először próbáljátok meg ti magatok megoldani ezeket. Gondoljátok át őket, tanulmányozzátok a rendelkezésetekre álló lehetőségeket, imádkozzatok róluk, tekintsetek az Úrra, hogy útmutatást kapjatok. Ha ti magatok nem tudjátok elrendezni őket, akkor beszéljetek a püspökötökkel vagy gyülekezeti elnökötökkel. Isten embere ő, aki a szent papság felhatalmazása által kapott elhívást, hogy a nyáj pásztora legyen.16
Javaslatok a tanulmányozáshoz és a tanításhoz
Kérdések
-
Miért van szükségünk élő prófétákra? Mi tesz rád mély benyomást az Úr „finomítási” folyamatával kapcsolatban, midőn felkészíti és elhívja az egyház elnökét? (Lásd 1. szakasz.)
-
Milyen benyomásaid vannak, ha áttekinted, mit mondott Hinckley elnök az egyház új elnöke kiválasztásának módjáról? (Lásd 2. szakasz.) Miért fontos tudni, hogy az elnök kiválasztására „isteni terv” alapján kerül sor, „mely sugalmazott és jól bevált vezetést ad”?
-
Milyen alapelveket és eljárásmódokat adott meg az Úr az egyház irányítására abban az esetben, ha az elnök nem tudja teljes mértékben ellátni minden kötelezettségét? (Lásd 3. szakasz.)
-
Hogyan mutatják ki az utolsó napi apostolok, hogy Isten minden gyermekével törődnek, „legyenek ezek a gyermekek az egyházon belül vagy az egyházon kívül”? (Lásd 4. szakasz.) Hogyan tükrözik ezt a törődést a mostanában elhangzott konferenciai beszédek? Neked hogyan váltak már javadra az élő próféták és apostolok tanításai?
-
Tanulmányozd Hinckley elnök tanításait arról, hogy mi módon hoz döntéseket az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvóruma (lásd 5. szakasz). Mit tanulhatunk abból, ahogyan ők döntésre jutnak? Hogyan alkalmazhatjuk ezeket az alapelveket a családunkban és az egyházban?
-
A 6. és a 7. szakaszt átnézve mit tudsz meg a cövekelnök és a püspök elhívásáról? Hogyan tudjuk jobban támogatni az egyházi vezetőinket?
Kapcsolódó szentírások
Efézusbeliek 2:19–20; 4:11–14; T&Sz 1:38; 21:1–6; Ábrahám 3:22–23; Hittételek 1:5–6
Tanítási segédlet
„Tégy bizonyságot, amikor csak a [Lélek] erre késztet, ne csak az óra végén! Azoknak is adj alkalmat bizonyságukat tenni, akiket tanítasz” (Tanítás, nincs nagyobb elhívás [2000]. 45.).