SZEMINÁRIUM SÖTÉTEDÉS UTÁN
Takaroa szigetén, 400 mérfölddel (600 km) északkeletre Tahititől, a szeminárium nem korareggeli, hanem esti aktivitás. Minden héten szerdán, amint a nap nyugovóra tér, Hina Garbutt nőtestvér a visszaállított evangéliumról tanítja a diákjait. Egy olyan tanítási módszert követ, melyet 1850-ben alapoztak meg, amikor az utolsó napi szent misszionáriusok először kezdtek el itt tanítani. Sőt, a szeminárium osztály egy 1890-ben épült kápolna mellett találkozik.
A Takaroán élő fiatalok számára a szeminárium az egyetlen hivatalos oktatás, amelyben részesülnek. Bár létezik alapfokú oktatás, az egyetlen lehetőség középiskolások számára az, ha kollégiumba költöznek egy másik messzi szigetre.
„Csak papok vannak a fiatal férfiak között – mondja Tetuarere Temahaaga (fent), 17, a Takaroa 2. Sz. Gyülekezet, Takaroa Tuamotu Kerület tagja. – Az összes diakónus és tanító elment iskolába. Azonban az itt maradt hat pap és három fiatal nő jár szemináriumra. Mindenki hiszi, hogy ez olyan, mint egy iskola számunkra, így hát eljönnek. Sokat tanulunk, és szeretünk együtt lenni. A szeminárium segít nekünk tovább tanulni.”
A takaroai fiatalok legtöbbjéhez hasonlóan, Tetuarere egy gyöngytenyészeten dolgozik. Hajnali 4:30-kor kell felkelnie, és az egész napot búvárkodással és úszással tölti, valamint azzal, hogy nehéz osztrigákkal teli köteleket emel be a csónakokba. Mások, Hinanui Thina, 14, és Tapiu Tino, 15, fiatal nőkhöz (jobbra) hasonlóan egész nap azon dolgoznak, hogy nejlonmadzagokhoz kössék az osztrigákat, melyeket azután mások visszatesznek a tengerbe. Így termesztik az igazgyöngyöket, és ez az, ami életben tartja a gazdaságot Takaroán. „Itt szükség van ránk” – magyarázza Tapiu. Kollégiumban lakott egy darabig, azonban úgy találta, hogy sok negatív befolyás éri, ezért visszaköltözött a családjához, ahol olyanok veszik körül, akiket szeret.
Egy hosszú munkanap után mit csinálnak a takaroai tizenévesek levezetésképpen? „Nem sokat – nevet Tetuarere. – Tévét nézünk, habár nincs sok néznivaló benne, vagy elmegyünk úszni. Legtöbbször halászni megyünk. Azért halászunk, hogy élelmünk legyen, de szórakozásból is tesszük.”
A vasárnapok és a szerdák különösen örömteliek számukra. „Természetesen vasárnap istentiszteletre megyünk, szerda este pedig szemináriumra – magyarázza Hinanui. – Sokat tanulunk az evangéliumról.” Tetuarere beszél az egyik általa tanult tantételről: a templom fontosságáról. „Nem mehetsz oda úgy, hogy magaddal viszed a világ dolgait. Ez az Úr háza, és semmilyen tisztátalan dolog nem mehet be oda.”
Sőt, az itteni szemináriumi tanulók egyik lelkes célja az, hogy összegyűjtsék a megkeresett pénzüket, és egy másik gyülekezet tagjaival együtt elmenjenek a templomba Tahitin. „Kereszteléseket fogunk végezni a halottakért – mondja Hinanui. – Ez egy remek cél. Minden, amit az egyházban tanulunk, és minden, amit szemináriumon tanulunk, az Úr háza felé mutat.”