ÜZENETEK A TANOK ÉS SZÖVETSÉGEKBŐL
Milyen nagy lesz örömötök!
A Tanok és Szövetségek 18. része arról tanít, hogy az Úr szereti gyermekeit, és azt kívánja, hogy dolgozzunk a szabadításukért. Valahányszor elolvasom ezt a részt, számos élmény jut eszembe az egyháztagok aktivizálásáról és megtartásáról – élmények, melyek emlékeztetnek, hogy az Úr irányítani fogja a munkát, ha hiszünk Benne, és megtesszük a tőlünk elvárt erőfeszítést.
Az egyik ilyen élmény néhány évvel ezelőtt kezdődött, amikor házitanítónak jelöltek ki egy fiatalemberhez, aki hithű utolsó napi szent családban nevelkedett. Miután elköltözött otthonról, hogy iskolába járjon, más utakra tért. A házitanító társam és én hónapról hónapra látogattuk őt sikertelenül; úgy tűnt, nem is hallotta, amit mondtunk neki. Azonban, amikor viharok jöttek és össze volt zavarodva, nem tudva, hogyan oldja meg a problémáját, a házi tanítói voltak azok, akiket megkeresett.
Abban az időben én voltam a cövekelnöke. Elmondta, hogy emlékezett valamire, amit az édesanyja tanított neki: „Az Úr meghallgatja azoknak az imáját, akik őszintén keresik Őt.” Amint közölte velem, hogy újra elkezdett imádkozni és olvasni a szentírásokat, örömmel láttam, hogy az Úr megérintette.
Eldöntöttem, hogy közelebbről fogom őt figyelni, ezért kértem, hogy jelöljék ki házi- tanító társamnak. Minden hónapban ő és én négy otthont látogattunk meg, és minden hónapban négy különböző üzenettel készültem azon dolgozva, hogy erősítsem barátomat, és segítsek neki visszatérni az evangéliumi tevékenységhez. Végül meghozta a döntést, hogy megbánja bűneit, hithűen látogatja a gyűléseit, és őszinte szívvel vesz az úrvacsorából. Az Úr áldozata kezdett hatással lenni az életére.
Hat hónapig látogattunk egy apát, aki az egyetlen egyháztag volt a családjában. Erőfeszítéseink és annak ellenére, hogy mindig kedvesen fogadtak minket, nem sikerült aktivizálnunk őt, vagy megkeresztelnünk a feleségét és a három gyermekét. Később sugalmazást éreztünk arra, hogy bevonjuk a gyermekeket azáltal, hogy felvesszük őket minden vasárnap és elvisszük őket istentiszteletre. Ez lett a társam különleges felelőssége.
Erőfeszítéseink elkezdtek eredményhez vezetni. A gyerekek imádtak az egyházba járni, és hamarosan megkeresztelkedtek. Az egész egyházközség azon dolgozott, hogy bevonja a szülőket, azonban még mindig szükség volt arra, hogy az Úr Lelke megérintse az életüket.
Egy alkalommal a társam, aki alig szólt egy szót is havonkénti látogatásaink alkalmával, felszólalt és nagyon meghatóan bizonyságát tette. Hatalmas nehézségeken ment keresztül az életében, és most arról tett bizonyságot, milyen csodálatos az Úr karjaiban lenni. Bizonysága olyan őszinte és erőteljes volt, és a Lélek olyan erős volt, hogy mindannyiunkat megérintett. Ugyanazon a héten a feleség eldöntötte, hogy meghallgatja a misszionáriusi beszélgetéseket, és végül megkeresztelkedett. A férj ismét aktív lett.
Ma a család továbbra is tevékeny és teljesen beilleszkedett az egyházközségbe. Összepecsételték őket az Úr templomában. A társam gyors ütemben fejlődik tovább az evangéliumban. Feleségül vett egy csodálatos fiatal nőt a templomban, és jelenleg két gyermekük van. Boldogok és értékes szolgálatot nyújtanak az egyházközségünknek és az egyháznak.
Hat ember tért meg az evangéliumhoz ennek az élménynek köszönhetően. Együttes csoda! Éreztem azt az örömet, melyről a szentírások szólnak:
„És milyen nagy az ő öröme a bűnbánó lélekben!
Ti tehát arra vagytok hivatva, hogy ennek a népnek bűnbánatot hirdessetek.
És ha egész életeteken át bűnbánatot hirdettek ennek a népnek, és ha csak egy lelket vezettek hozzám, milyen nagy lesz az örömötök vele az én Atyám országában!
És ha nagy örömötök lesz már egyetlen lélekben is, akit Atyám országába hozzám vezettek, milyen nagy lesz az örömötök akkor, ha sok lelket vezettek hozzám!” (T&Sz 18:13–16)
Ez az élmény három elengedhetetlen tantételt tanított nekem:
-
Az Úr vezeti ezt a munkát. Elkészítette az utat. Érdekelt és közvetlenül részese a misszionáriusi erőfeszítéseknek.
-
A házitanítók és látogató tanítók látogatásainak állhatatosnak és jól felkészültnek kell lennie. El kell vinnünk az Úr Lelkét azokba az otthonokba, melyeket meglátogatunk. Valamint el kell nyernünk azoknak a bizalmát, akiket látogatunk.
-
Elengedhetetlen, hogy bevonjunk más embereket is az aktiválási és megtérési folyamatba. Az egyházközségi vagy gyülekezeti vezetők összehangolhatják erőfeszítéseiket az egyházközségi vagy gyülekezeti tanáccsal, illetve a papsági végrehajtó bizottsággal, hogy segítsenek nekünk misszionáriusi céljaink elérésében.
Bizonyságomat teszem, hogy Isten az Atyánk. Szeret minket, és azt akarja, hogy az Ő módszerével végezzük a misszionáriusi és az aktiválási munkát. Akkor erőteljes eszközökké válhatunk a kezében szeretett gyermekei szabadítására.