A PAPSÁG KULCSAI
Ez egy olyan cikksorozat kilencedik része, mely a papságról és annak céljáról szól.
A kulcsok fontosak és értékesek. Legtöbben hordunk magunknál kulcsokat a zsebünkben vagy a táskánkban, akármerre megyünk. Vannak kulcsok, melyek nem csak fontosak és értékesek, hanem becsesek, hatalmasak és láthatatlanok! Örökkévaló jelentőségük van. Ezek a papság kulcsai.1
Joseph Smith próféta azt tanította, hogy „az alapot adó tantételek, az irányítás és az egyház tanai a királyság kulcsaira ruháztattak át”2. Ezek a kulcsok jogosultságot jelentenek a papsági hatalom feletti elnöklésre az Úr Jézus Krisztus nevében. Kulcsok hordozzák a jogot arra, hogy valaki az egyház egy helyi szervezete felett elnököljön, mint például egy cövek, egyházközség vagy gyülekezet, misszió vagy kerület, papsági kvórum, vagy egy templom. A kulcsokat kézrátétellel adományozzák egy olyan személy által, akinek erre megfelelő felhatalmazása van, és akinek felhatalmazása ismert az egyházban.3
Isten királyságának összes kulcsával az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjai rendelkeznek itt a földön. Az egyház elnöke – a rangidős apostol – az egyház egésze felett elnököl, és ő az egyetlen személy a földön, aki minden kulcsot használ azok teljességében.4 Ő ad felhatalmazást másoknak azáltal, hogy saját maga vagy más, általa felhatalmazott személy ráruházza a kulcsokat további papságviselőkre az adott hivatalukban vagy elhívásukban.5
A papság Isten felhatalmazása, melyet azért adott az embereknek, hogy az emberek szabadulása érdekében szolgáljanak. „E munkát irányító hatalom alkotja a papság kulcsait.”6 Különbséget teszünk a között, hogy valaki viseli a papságot, illetve viseli a papság kulcsait. Amikor valakinek kulcsok adatnak, akkor nem kap további papságot. Neki ahhoz van joga, hogy irányítsa a papság munkáját.
Felkészülés és engedély
Ahhoz, hogy valaki, aki a szent papságot viseli, jól tudjon szolgálni, szüksége van mind felkészülésre, mind pedig engedélyre. Hadd osszak meg veletek egy személyes tapasztalatot! Mielőtt elhívtak a Tizenkét Apostol Kvórumába, orvosként és sebészként szolgáltam. Két orvosi diplomát szereztem. Két szaktanács hitelesítette azokat. A hosszú felkészülési időszak sok évet vett igénybe, maga az oktatás azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy szolgáljam a nyilvánosságot. Miért? Mert szükségem volt törvényes engedélyre.
Ezt csak az államigazgatás felhatalmazottai, illetve azon kórházak igazgatótestületei adhatják, akiknél dolgozni kívántam. Csak miután megkaptam az igazolást és az engedélyt, azután kezelhettem betegeket, akiknek sebészeti beavatkozásra volt szükségük. Csak miután a törvényes ügyintézők gyakorolták kulcsaikat, azután teljesíthettem azt a szolgálatot, amire felkészültem.
Cserébe felelősséggel tartoztam azoknak, akik megadták nekem azokat a kiváltságokat. Elvárták tőlem, hogy engedelmeskedjek a törvényes és erkölcsi elvárásoknak, és soha ne éljek vissza a rám bízott hatalommal.
Épp úgy, ahogy a felkészülés és az engedély fontos lépései vonatkoznak az orvostudományra (és más hivatásokra), ugyancsak vonatkoznak a papsági szolgálatra is. Azoknak, akik viselik a papságot – ároni és melkisédeki –, felhatalmazásuk van, hogy papsági szolgálatot teljesítsenek. Az Úr megbízottjaiként joguk van az evangélium szent szertartásait elvégezni. E szolgálat elvégzéséhez a kulcsok adják a felhatalmazást.
Különbség van a papsági felhatalmazás és a papság ereje között is. Mikor felszentelnek minket a papság egy hivatalába, felhatalmazást kapunk. De erőt csak e felhatalmazás igazlelkű gyakorlása által nyerünk.7 Ezért, bár a papságviselőknek megvan a felhatalmazásuk, felkészültnek kell lenniük, hogy erővel is rendelkezzenek. Ezt személyes érdemesség, valamint a papsági kötelességek és tanok tanulmányozása, illetve gyakorlása által érhetik el.
Miért fontosak ezek a dolgok? Miért annyira fontos az Isten nevében történő cselekvés ereje? Miért annyira fontos, hogy a papságviselők felkészüljenek arra, hogy erővel szolgáljanak? Mert a papságnak örökkévaló jelentősége van. A papság javára válik minden férfinek, nőnek és gyermeknek, aki most él, aki élt, és aki élni fog a földön. Azoknak, akik a papságot viselik, fel kell készülniük, hogy a papság erejének áldásai bármikor elérhetőek legyenek Isten minden gyermeke számára. Azoknak, akik papsági kulcsokkal rendelkeznek, meg kell érteniük, hogyan használják azokat bölcsen és igazságosan.8
A papsági kulcsok története
A papság kulcsai és felhatalmazása három történelmi időszakban figyelhető meg: az ősi időkben, az Úr halandó szolgálata alatt és az újkori időkben.
Első időszak: Ősi idők. A papsági felhatalmazást ősidők óta ismerték, már a föld teremtése előtt is. Joseph Smith próféta kijelentette: „A papság egy örökkévaló alapelv, mely Istennel létezett az örökkévalóságtól kezdődően, és létezni fog az örökkévalóságon át.”9 Brigham Young elnök (1801–1877) hozzátette, hogy a papság „az a törvény, mely által a világok léteznek, léteztek, és létezni fognak örökkön-örökké”10.
Isten lélekgyermekeiként léteztünk egy földi élet előtti birodalomban. Ábrahám is közöttünk volt. Elmondták neki, hogy ő azok között volt, akiket születésük előtt kiválasztottak, hogy „kormányzók” (lelki vezetők) legyenek.11 A szentírások arról is beszámolnak, hogy az Úristen szent rendje szerint előre elrendelt papokat, akiket előrelátása szerint a világ kezdete óta felkészítettek. Így a szent papság viselésére irányuló elhívásunkat már a születésünk előtt megjövendölték.12
Ádám már a világ teremtése előtt kapott papsági felhatalmazást.13 Tudjuk, hogy „először Ádámnak adományozták a papságot; megkapta az Első Elnökséget, és nemzedékeken át viselte annak kulcsait”14. A papságot Ádámtól Mózesig „atyáik ágán”15 adományozták nemzedékeken keresztül. Az ószövetségbeli prófétákra utalva Joseph Smith próféta azt mondta, hogy „minden próféta rendelkezett a melkisédeki papsággal”16.
Második időszak: Az Úr halandó szolgálata. Halandó szolgálata alatt Jézus ráruházta a papságot tizenkét apostolára, és kinyilatkoztatta nekik a papsági kulcsok alapelvét. Apostolának, Péternek, ezt mondta a Szabadító: „néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.”17 Az Úr ugyancsak megígérte ezeket a kulcsokat Jakabnak és Jánosnak.18
Az ígéretet követő néhány héten belül Jézus felvitte Pétert, Jakabot és Jánost egy magas hegyre. Ott, az Úr irányítása alatt, Mózes és Illés (aki Éliásként is ismert) ráruházta ezen apostolokra a papság kulcsait.19
A Mester emlékeztette tanítványait felhatalmazásuk forrására: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket.”20
Nem sokkal ezután a Szabadítót keresztre feszítették. Még mielőtt a korai apostolok befejezték volna munkájukat, megkezdődött az aposztázia. A próféciáknak megfelelően ez akkor következett be, amikor elutasították a papsági kulcsokkal rendelkező emberek tanításait, és bemocskolták a szent szertartásokat.21
Harmadik időszak: Újkori idők. A papsági kulcsok visszaállítása egyike azon sok csodának, mely ebben, az idők teljességének sáfárságában történt.22 Ahogy a próféta tanította: „A kulcsoknak a mennyből kell adatniuk, valahányszor az evangélium elküldetik.”23 1820-ban Mennyei Atyánk és Fia, Jézus Krisztus, megjelentek Joseph Smith prófétának. 1829 májusában Keresztelő János ráruházta az ároni papságot Joseph Smithre és Oliver Cowderyre.24 Ezáltal rájuk ruházta „az angyalok szolgálatának, a bűnbánat evangéliumának és az alámerítéssel történő, bűnbocsánatra való keresztelésnek kulcsait”25. Nem sokkal ezután a próféta és társa megkapták a melkisédeki papságot Péter, Jakab és János kezei alatt.26 Joseph Smith rendelkezett kulcsokkal az egyház megszervezéséhez, misszionáriusok kiküldéséhez és papsági vezetők felszenteléséhez.
Később az Úr beszélt Joseph-nek és Olivernek másokról, akiknek további különleges papsági kulcsok adattak.27 Sorjában mindegyik ráruházta ezeket a kulcsokat Joseph-re és Oliverre:
-
Mózes átadta Izráel összegyűjtésének és a tíz törzs vezetésének kulcsait;28
-
Éliás az ábrahámi szövetség kulcsait;29
-
Illés pedig a pecsételő felhatalmazás kulcsait.30
Joseph Smith ráruházta ezeket a visszaállított papsági kulcsokat minden apostolra, akit az ő idejében hívtak el.31 Majd ezek a kulcsok továbbadattak nemzedékeken keresztül a jelenlegi egyházi vezetőkig. Ma az egyház elnöke ténylegesen rendelkezik az összes kulccsal, amellyel azok is rendelkeztek, „akik a teremtés óta bármikor sáfárságot kaptak”32.
Életem egy szent pillanata 1984. április 12-én történt, amikor az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjai kezeiket a fejemre helyezték. Ahogy azt korábban már másokkal is tették, a papság minden kulcsát rám ruházták. A Tizenkettek Kvóruma összes tagjához hasonlóan, én is rendelkezem a papság valamennyi kulcsával, ahogyan azok ezekben az utolsó napokban visszaállíttattak, azonban van néhány kulcs, melyet nem használok, csakis a rangidős apostol kifejezett utasítása, illetve halála esetén. A Tizenkét Apostol Kvórumában mindannyian érezzük a felelősség súlyát, valamint a végtelen bizalom terhét. Tudjuk, hogy az általunk viselt kulcsok „az utolsó napokban és utoljára”33 állíttattak vissza.
Kötelezettség és felelősség
Amikor valakit kézrátétel által felszentelnek vagy elválasztanak, a papsági felhatalmazás átadója és befogadója egyaránt kötelezettséggel és felelőséggel tartozik. Hadd szemléltessem ezt! Tegyük fel, hogy rendelkezel kulcsokkal, melyek valamilyen értékes dologhoz tartoznak az életedben – egy járműhöz, egy házhoz, vagy egy pompás hangszerhez. Amikor kölcsön adod ezeket a kulcsokat valaki másnak, azzal a szándékkal, hogy ő használja a tulajdonodat, bizonyos kötelezettségekkel tartozol. Te, a kölcsönző, kötelességgel tartozol a kölcsönkérő sikere iránt. Így megfelelő oktatásban és képzésben részesíted, hogy megvédd a használóját, és ugyanakkor megóvd saját értékes tulajdonodat is. Az átvevő ugyancsak rendelkezik kötelezettségekkel. Ismernie kell a vonatkozó szabályokat, és azokat be kell tartania, vigyáznia kell a tulajdonodra, valamint jelentenie kell, hogy mennyire helyesen használta azt.
Ugyanezek az elvek vonatkoznak a papság kulcsaira. A templomelnökök, misszióelnökök, cövekelnökök, kerületi elnökök, püspökök, gyülekezeti elnökök és kvórumelnökök viselik az elnökség papsági kulcsait. Az ő kulcsaik irányítják egyházi egységük erejét. Ahhoz, hogy az egyház küldetése beteljesedjen, ezek a vezetők nem csak elhívnak és felmentenek, hanem képzik és felelősséggel is tartoznak azokért, akiket elhívnak. Ezért azok az egyháztagok, akik papsági felszentelésben vagy elhívásban részesülnek, hogy az egyházban szolgáljanak, engedelmességgel és számadási kötelezettséggel tartoznak.
Minden papsági kvórumnak van egy elnöke, legyen az a diakónusok, tanítók, papok, elderek vagy főpapok kvóruma. Minden elnök viseli a felhatalmazás kulcsait. A kvórum tevékenységeket és szolgálati lehetőségeket az elnök engedélyezi, aki azokat a kulcsokat birtokolja. Habár a kvórum elnöke rendelkezik kulcsokkal, a tanácsosai nem. A segédszervezeti elnökök nem rendelkeznek kulcsokkal. A tanácsosok és a segédszervezeti elnökök egy kulcsokkal rendelkező személy megbízása alatt szolgálnak, aki viszont felhatalmazással bízza meg őket, hogy cselekedni tudjanak.
Amikor valakit felmentenek a papsági elhívásából, ha kulcsokat ruháztak rá, akkor azokat a kulcsokat visszavonják, hogy a megfelelő felhatalmazás által az új vezetőnek adományozzák. Amikor például felmentenek egy püspököt, akkor a püspöki hivatalba való felszentelése megmarad, azonban azon papsági kulcsait, melyek felhatalmazzák, hogy az egyházközség püspökeként szolgáljon, az új püspöknek adományozzák.
Kinyilatkoztatás, hűség és a szolgálat kiváltsága
Azok, akik elnyerik a melkisédeki papságot, komoly eskü és szövetség alatt állnak, mely szerint „minden igével él[niük] kell, ami Isten szájából elhangzik”34. Ezáltal érdemessé válnak a személyes kinyilatkoztatás elnyerésére.
A hűség ugyancsak elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki elnyerje papságának erejét. Hűségünk az iránt az ember iránt, aki rendelkezik az elhíváshoz és a felmentéshez szükséges kulcsokkal, egységet fog szülni, és az egység elengedhetetlen a sikerhez.35 Az Úr ezt magyarázta, ami-kor kijelentette, hogy „ha nem vagytok egyek, akkor nem vagytok az enyéim”36, és „Izráel megváltatik az általam meghatározott időben; és az általam adott kulcsok szerint vezettetik”37.
Emlékeztetni és figyelmeztetni kell bennünket, hogy a papsági szolgálat kiváltságait, amennyiben visszaélnek velük, megvonhatják tőlünk. Ezt nem bonyolult megérteni. Ugyanez a figyelmeztetés vonatkozik a világi tevékenységekre. Ha valaki meggondolatlanul vezeti valaki másnak az autóját, a tulajdonos nagy valószínűséggel nem adja meg ehhez a beleegyezését a jövőben. Így van ez a papsági hatalommal is. Amennyiben visszaélnek vele, „elszomorodik az Úr Szelleme, és ha visszahúzódott, akkor ámen az ilyen ember papságának vagy felhatalmazásának”38.
A szent papság minden viselőjének mélyen hálásnak kell lennie ezért a páratlan kiváltságért. Alázatra késztet annak ismerete, hogy a világ megalapítása óta mindannyiunkat előre elrendeltek arra a felelősségre, amellyel most rendelkezünk.39
Legyünk hűek ahhoz a bizalomhoz, melyet a Szabadító adott azoknak, akik viselik a szent papságát, és rendelkeznek annak szent kulcsaival. Imádkozom, hogy bölcsen és pontosan használjuk azokat, ahogyan az Úr elvárja tőlünk.