„Etessétek a juhaimat”
„…kövessetek engem, és etessétek a juhaimat” (T&SzC 112:14).
„Jézus azt mondta Péternek, hogy etesse az Ő juhait. Péter így mutathatta meg Jézusnak, hogy szereti Őt.”
„Anya, Jézusnak volt egy birkanyája?”
„Nem, drágám. Van, hogy Jézust a Jó Pásztornak nevezik, és mi olyanok vagyunk, mintha az Ő bárányai lennénk. Jézus arra tanította Pétert, hogy ha meg szeretnénk mutatni neki, hogy szeretjük Őt, akkor segítenünk kell másoknak.”
„Ezért viszünk sütit Szabó nőtestvérnek a családi est után?”
„Pontosan. De talán te is kitalálhatnál valamit, hogy mivel mutathatnád meg Szabó nőtestvérnek, hogy szereted őt.”
Anna eltöprengett, hogy mit is adhatna. Aztán eszébe jutott, hogy anya és nagyi mennyire szeretik a rajzait.
„Tudom már! Csinálok neki egy szép képeslapot!”
Anna rajzolt egy gyönyörű szivárványt, majd ezt írta az üdvözlőkártya belső oldalára: „Jobbulást! Szeretettel: Anna”
Amikor Anna és családja megérkeztek Szabó nőtestvérhez, anya megkérdezte tőle, hogy érzi magát. Szabó nőtestvér erre sírni kezdett.
„Most tudtam meg, hogy holnap be kell feküdnöm a kórházba, hogy megműtsenek. És bizony félek egy kicsit.”
Anya odaadta Szabó nőtestvérnek a süteményt. Majd Anna is átnyújtotta a képeslapját.
„Nagyon köszönöm, Anna! Gyönyörű szép ez a képeslap! És a te kedves kis mosolyodtól máris jobban érzem magam.”
Anna úgy érezte, melegség költözik a szívébe. Nagyon boldog volt, hogy segíthetett Jézusnak megetetni az egyik bárányát.