Spencer W. Kimball elnök (1895–1985)

Spencer W. Kimball Arizonában nőtt fel, ahol már gyermekként megtanulta, hogyan kell keményen dolgozni. Spencer, aki Heber C. Kimball (1801–1868) apostol unokája és egy cövekelnök fia volt, erős bizonyságot szerzett és mély elkötelezettséget fejlesztett ki magában az evangélium iránt.

Kisfiú korában gyakran rá hárult az a feladat, hogy a szekéren állva letapossa a szénát, miközben azt testvérei felszórták a szekérre. Nagy porral és sok vakarózással járó munka volt ez a tikkasztó melegben, de ő becsülettel végezte. Amikor azonban meghallotta a gyülekezeti ház csengőjét, már rohant is, hiszen ez jelezte az akkoriban még hétközben tartott Elemi óra kezdetét. Mindegyik foglalkozáson jelen volt, és most sem akart hiányozni. Testvéreinek viszont más tervük volt, és csak egyre gyorsabban kezdték dobálni a szénát a szekérre. Mire észrevették, hogy a széna szinte toronyban áll, Spencer már félúton volt az Elemi felé.

Mielőtt 1943-ban elhívták apostolnak, Spencer W. Kimball szolgált misszionáriusként, püspökként és cövekelnökként is. A munkafegyelme annak ellenére legendás volt, hogy számos komoly betegséggel küszködött, mint például a szívinfarktus és a torokrák. Az egyháztagokat arra buzdította, hogy nyújtsák meg lépéseiket, személyes mottója pedig egyszerűen csak annyi volt: „Tedd meg!” Egészségi állapota miatt néhányan úgy gondolták, hogy Spencer W. Kimball csak rövid ideig szolgál majd az egyház elnökeként. Ő azonban 12 évig elnökölt az egyház felett, mely időszak alatt a működő templomok száma megduplázódott, a misszionáriusok száma másfélszeresére nőtt, és minden arra érdemes férfi megkaphatta a papságot.

Az evangélium iránti rendíthetetlen elkötelezettsége és szigorú munkafegyelme juttatta el Spencer W. Kimballt az arizonai szerény kezdetektől az egyház vezető tanácsaiba. Elnöksége ideje alatt jelentősen kibővült a templomépítések száma, és hatalmasat fejlődött a misszionáriusi munka. Balra: Feleségével, Camillával (1894–1987).