Elemis zon goristák
„Lehetetlen!”
„Csak viccelsz, ugye?”
„Abból nem lesz semmi!”
Valahogy így kiálthatott fel a utahi Provóban élő Andrea, Erick, Kristofer, Suzett és Yuridia, mikor megmondták nekik, hogy a következő elemis úrvacsoragyűlési bemutatón ők fogják kísérni az énekeket. Hiszen – egyikük kivételével – még soha nem tanultak zongorázni!
De Perry nőtestvér, az Elemi zongoristája kihívást ajánlott nekik, és ők készek voltak elfogadni.
Hetente egyszer zongoraórát vettek Perry nőtesvértől, kivéve azt a gyermeket, aki már járt tanárhoz. Otthon szintetizátoron gyakoroltak. Nemsokára meg is tanulták az úrvacsoragyűlési bemutató énekeinek egyszerűsített változatát. Az Elemiben is gyakoroltak, mikor a többiek énekét kísérték.
Végül elérkezett a nagy nap. Mindegyik gyerek eljátszott egy–két dalt. Hogy izgultak-e, mikor az egész egyházközség előtt kellett játszaniuk? De még mennyire! De ez nem riasztotta vissza őket.
„Nagyon ideges voltam – mondta Kristofer. – De hittem benne, hogy sikerülni fog.”
Hála a kemény munkájuknak és erős hitüknek, aznap mindnyájan nagyon jól szerepeltek. És hogy mi volt az egészben a legjobb?
„Nagyon jó érzés, hogy segíteni tudok az egyházban – mondta Andrea. Ez nagy áldást jelent nekem.”
A gyerekek most már a családi esteken vagy keresztelőkön is tudnak játszani. És persze az úrvacsoragyűlésen is kísérhetik a családjaik énekét. Hát nem nagyszerű?
Fotó: Christina Smith