Lepecsételt sírok

Írta: David L. Frischknecht

Tananyag Részleg

A szórólap állítása hihetetlennek és szinte nevetségesnek tűnt, de emlékeztembe idézett egy örök garanciájú ígéretet.

Apa halála utáni napon édesanyámmal, fivéreimmel és a nővéremmel nekem is el kellett látogatnom a temetkezési vállalathoz, hogy elrendezzük az ilyenkor szükséges teendőket. Többek között ki kellett választanunk a koporsót, és a sírt, ahová majd elhelyezik.

Ahogy a lehetőségeket fontolgattuk, észrevettem egy szórólapot, mely egy különleges sírt reklámozott. Egyebek közt azt állította, hogy a földbe ágyazott, betonból, illetve fémből készült sír önzáródó, és kezeskednek arról, hogy 75 éven át zárva is marad. Habár cseppet sem illett az alkalomhoz, mégis mulattatott a felkínált garancia.

„Ugyan ki fogja 75 év múlva leellenőrizni, hogy valóban zárva maradt? – tűnődtem magamban. – És ha valaki meg is tenné, és azt látná, hogy felnyílt, mégis ki rendezné a garancia ügyét?” Eltöprengtem azon, vajon mennyi esély van arra, de úgy igazán, hogy a sír zárva marad.

Merengésem közepette gondolataim egy másik sírra terelődtek, melyről a Máté 27 számol be. E távoli helyen és időben álló sírkamra hatalmas záróköve elmozdult, és a sír feltárult:

„Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,

Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.

Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.

Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok.

Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel” (Máté 27:62–66).

Pilátus tehát megparancsolta, hogy őrizzék a sírt. De talán ez volt a történelem királyai, uralkodói és kormányzói által kiadott összes rendelet közül a leghiábavalóbb.

Mennyi esély volt arra, hogy a sír lepecsételve, vagyis zárva marad? Valójában a katonák nem tehettek eleget a parancsnak, mint ahogy a sír sem tehette meg, hogy nem tárul fel: „És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról” (Máté 28:2).

És mert az a sír megnyílt, az összes többi sírbolt, sírhalom és sírhely is, melyet valaha lezártak, ugyancsak fel fog tárulni. Garantáltan.

Szabadulásunk kősziklája megment bennünket mind a haláltól, mind pedig a pokoltól. Ő a „feltámadás és az élet” (János 11:25). Aki miatt „a pokolnak ki kell engednie fogoly lelkeit, és a sírnak ki kell engednie fogoly testeit, és az emberek teste és lelke visszaállíttatik, egyik a másikhoz; és ez Izráel Szentjének feltámasztó hatalma által van (2 Nefi 9:12).